Külföld

Minszk elutasítja a kettős mércét

Vladzimir Makej fehérorosz külügyminiszter szerint Magyarország politikája követendő példa a globális bevándorlási válságban

Magyarország a barátunk és fontos partnerünk, megértjük egymást, és az együttműködés a célunk – mondta a Magyar Hírlapnak Vladzimir Makej fehérorosz külügyminiszter. A tárcavezető beszélt a szankcióháború értelmetlenségéről, a közös gazdasági lehetőségekről éppúgy, mint a migrációról és az európai identitásról is, de nyíltan válaszolt az „Európa utolsó diktatúrája” típusú nyugati felvetésekre is.

Vladzimir Makej 20160329
Fehéroroszország kiáll a hagyományos értékek mellett, hangsúlyozta Vladzimir Makej külügyminiszter (Fotó: Nagy Balázs)

– Nyugaton erősen kettős a Fehéroroszországról kialakult kép.

– Tudja, Fehéroroszországról a múltban torz képet festett a – különösen a nyugati – média. Azonban hazánkban a problémák megléte sem nagyobb, sőt még talán kisebb mértékű, mint néhány más, magukat demokratikusnak valló
országban. Azt szokták mondani: „Ti közelebb vagytok, az Európai Unióval
határosak vagytok, ezért nagyobb figyelemmel fordulnak felétek”.
Valahogy logikátlan az ilyen megközelítés. Valóban az országunk
földrajzilag közel van az Európai Unióhoz, de mi a szankciók idején is
biztosítottuk az uniós határok sérthetetlenségét, megvédtük az illegális
migrációtól, a határokon átnyúló bűnözéstől, és folytattuk az
emberkereskedelem, valamint a kábítószer-csempészet elleni küzdelmet.
Európa utolsó diktatúrájával, totalitárius rezsimjével és hasonlókkal
azonosítanak minket. Igen, talán a merev szabályozás bizonyos elemei
jelen vannak, azonban a mai bonyolult helyzetben, különösen, amikor a
pénzügyi válság veszélye fenyeget, amikor gyakorlatilag kézi vezérléssel
kell működtetni az országot – akkor nem tehetünk mást. Ez nem jelenti
azt, hogy negligáljuk az emberi jogokat – ennek mindig nagy figyelmet
kell tulajdonítani. Az egyén számára az emberi jogok biztosítása csak
stabil, normálisan fejlődő társadalomban képzelhető el.

– Mi ezt a saját bőrünkön tapasztaljuk, megértjük, hogy milyen az,
amikor az Európai Unió és az Egyesült Államok próbálják meghatározni a
demokrácia szabályait, majd megmagyarázzák, hogy ki a demokrata, és ki a
diktátor.

– Igen, azt látjuk, hogy manapság a magyar vezetők sincsenek könnyű
helyzetben. De véleményünk szerint ők is átfogóan pragmatikus
álláspontot képviselnek számos, az Európai Uniót aggasztó kérdésben.
Semmilyen módon sem szeretnék beleavatkozni az EU belügyeibe, de nekünk,
külső megfigyelőknek, a magyar magatartás politikája helyesnek tűnik.
Korábban már utaltam arra, hogy az ország vezetőjének gondoskodnia kell
a saját népe jólétéről, fáradoznia kell az ország társadalmi-gazdasági
fejlődésének fenntarthatóságáért annak érekében, hogy megakadályozza az
olyan turbulencia-hatást, amely egy sor velünk szomszédos országból már
ismert. Azt szokták mondani nekünk, hogy van aki nagy, és van aki kisebb
demokrata. Hogyan lehet a valódi demokrácia mértékét meghatározni, hogy
mennyire demokratikus egyik vagy másik ember, egy állam? Mondjuk abban
az esetben, ha egy ország normálisan fejlődik. Például számos
kereskedelmi-gazdasági paraméterek alapján Fehéroroszország, a korábban vele
szemben alkalmazott EU-szankciók és egyes korlátozó intézkedések
következményeként a régió sereghajtója. De ilyen keretek között is
sikerült együttműködnünk azokkal az országokkal, akik barátkozni akartak
velünk. Érthetetlen számomra az a gondolkodásmód, észjárás, amikor azt
mondják: „Mi ezt jobban látjuk, Minszknek ehhez ezt meg azt kell
tennie”. Erre azt szoktuk javasolni, hogy ilyen és ilyen területeken
kezdjük el fejleszteni az együttműködést, a gazdaság bevonásával
párhuzamosan működjünk közre az olyan kérdésekben, amelyek fontosak a
Nyugat számára. „Csak ne fogjuk be a kocsit a ló elé” – érti, hogy ezzel
mit akarok mondani?

– Egyértelmű…

– A legfontosabb feladatunk a társadalmi stabilitás fenntartása, a
stabil gazdasági fejlődés megőrzése, amely a politikai függetlenség és
szuverenitás erősödését eredményezi. Természetesen ezzel párhuzamosan
gondoskodnunk kell az emberi jogok biztosításáról, de az emberi
szabadságjogok nem csak különböző szlogenekkel az utcára kivonuló
emberek szólásszabadságát jelenti, hanem a munkához, a lakhatáshoz, a
képzéshez való jogot is. A migrációval kapcsolatban Magyarország
álláspontja teljesen indokolt. A politikusok arról beszélnek, hogy
esélyegyenlőséget kell biztosítani azoknak az embereknek, akik
menekülnek a háború, és a konfliktusok elől. Európa nem tudja befogadni
a más országokból érkező bevándorlók tízmillióit, különösen annak
fényében, hogy nem minden ember háború sújtotta területről menekült.
Vannak, akik csak egy békésebb és jobb élet reményében az országukban
kialakult nehéz helyzet miatt indultak útnak. Megeshet az is, hogy
Európának el kell gondolkodnia a identitás megőrzését illetően. Ez a mi
álláspontunk, ismét csak azt szeretném megjegyezni, hogy semmiképp nem
akarunk beleszólni az európai politikába, azonban más országokba tett
látogatásaim során magam voltam tanúja annak, hogy az adott ország
vezető politikusai arról beszéltek, hogy be kell fogadni a migránsokat,
integrálni kell őket a társadalomba, ugyanakkor az utca embere
határozottan elhatárolódik a befogadásuktól. Fontos lenne a társadalom,
a közvélemény hangját is meghallani. Vagy tévedek?

– Mi is sokszor azt látjuk, hogy olyan értékeket akarnak a demokrácia
jelszava alatt ránk kényszeríteni, amelyek idegenek az emberek
többségétől.

– Tudja, a fehérorosz nemzet nagyon nyugodt és toleráns, azt mondanám,
hogy bizonyos kérdésekben ortodox nemzet. Mi határozottan kiállunk a
hagyományos családmodell mellett, bármilyen emberi jogok megsértésével
is vádolnának minket. Attól tartok, hogy ebben a kérdésben soha nem
fogunk egyetértésre jutni azokkal, akik nyomást gyakorolnak ránk. Mi egy
kis ország vagyunk, nincsenek geopolitikai ambícióink, nem fűződnek
életbe vágó érdekeink más régiókhoz. Igen, vannak gazdasági érdekeink,
hogy értékesítsük termékeinket és ebből pénz folyjon be a
költségvetésbe. Az érdekeinket arra összpontosítjuk, hogy hazánkban az
emberek nyugodtan éljenek, és növeljük a jólétüket. Ugyanakkor vannak
nagy geopolitikai játékosok, akik megpróbálják a világ dolgait úgy
alakítani, hogy az emberek az általuk helyesnek ítélt szabályok és
törvények szerint éljenek. Ebben a tekintetben a közepes és kis országok
érdekeit szükséges egyesíteni, hogy hallassák a hangjukat.

– Magyarország mindig pozitívan vélekedett Fehéroroszországról, a szankciók ellenére tovább kell építeni a kapcsolatainkat. A korlátozó intézkedések zömének vége, miképp látja a most a kétoldalú viszonyt?

– Teljesen egyetértek Önnel, Magyarország még azon időszakban is, amikor Fehéroroszországnak meglehetősen bonyolult viszonya volt az Európai Unióval, fenntartotta a baráti kapcsolatokat velünk. Ha valamilyen problémát meg akarunk oldani, ahhoz őszinte és közvetlen párbeszéd szükséges. Magyarország is mindig ezen a véleményen volt. Hálásak vagyunk a magyar kormánynak az ilyen fajta pragmatikus és konstruktív hozzáállásáért. A gyakorlatban is azt látjuk, hogy az ilyen megközelítés igazolja önmagát.

– Melyek azok a különösen ígéretes területek, ahol együttműködhetnek Magyarországgal?

– Mára a két kormánynak, üzletemberek bevonásával sikerült meghatároznunk az együttműködés főirányait olyan területeken, mint a mezőgazdaság, az élelmiszeripar, a gépipar, az építőipar, a gyógyszergyártás és az innovációs iparágakban. Rendszerességgel működik a két ország Gazdasági Együttműködési Kormányközi Bizottsága, ami nagyon fontos az üzlet szempontjából, továbbá Minszket és Budapestet közvetlen repülőjárat köti össze. Azonban az egyszerű kereskedelmi forgalom bonyolítása mellett, a két országban megvalósuló közös beruházási projektek felé kell elmozdulni, olyan beruházások felé, amelyek mind Fehéroroszország, mind Magyarország számára előnyösek. Magyarország az Európai Unió tagja, a befektetési projektek megvalósulásával Fehéroroszországban hozzáférhetünk az EU piacához. Ugyanakkor Fehéroroszország az Eurázsiai Gazdasági Unió tagjaként, platformot biztosíthat Magyarország számára is – ezáltal válik hozzáférhetővé a hatalmas 180 milliós fogyasztói piac.

– Tehát stratégiai lehetőségek nyílnak az együttműködésre, a közös vállalatok létrehozására Fehéroroszországban?

– Ebben teljesen biztos vagyok. Meggyőződésem, hogy ez nem jelent kivetnivalót sem az egyik sem a másik oldalon. Ha egy magyar cég Fehéroroszországban kezd működni, például a mezőgazdaság területén, közös élelmiszer feldolgozó vállalatot hoz létre, akkor ennek eredményeként olyan készterméket kapunk, amely Fehéroroszországban lett előállítva, biztonságosan szállítható az Eurázsiai Gazdasági Unió belső piacára. Ez esetben nem sértünk semmilyen szabályozást. Ugyanakkor harcoltunk, és a jövőben is harcolni fogunk a nem tisztességes re-export ügyletek ellen.

– Mi az álláspontjuk a kétoldalú humanitárius és kulturális kapcsolatok fejlődése tekintetében?

– Még ha a két ország között léteznek is bizonyos nehézségek, problémák – hála Istennek, Fehéroroszország és Magyarország között ez nem áll fent – a partnereinknek mindig olyan együttműködési területeket kínálunk, amelyekben lehetségessé válik közelebb hoznunk a két országot, a két népet, és nem fordítva. Ebben a tekintetben fontosak a közös projektek – a kulturális és humanitárius, a sport, a tudomány és a turizmus terén. Ami a fehérorosz-magyar együttműködést illeti, bőven rendelkezünk még kihasználatlan lehetőségekkel, de komoly előrelépések is történnek. Példaként említeném meg, hogy két évvel ezelőtt Fehéroroszországban elindult a magyar nyelvű oktatás. Magyarországon már hosszabb ideje fakultatív fehérorosz nyelvoktatás folyik, és érdeklődés is mutatkozik ez iránt. Tervezzük a kulturális napok hagyományának felelevenítését mind a két országban, úgy gondoljuk, hogy ez is hozzájárulhat a két ország, a két nép jobb megértéséhez.

– Önök mindig nyíltan beszélnek a saját értékeikről és jogaikról. Tették ezt akkor is, amikor a náci Németország Fehéroroszország területére tört.

– Olyan témát érintett, amely minden fehérorosz számára szent. Szeretnénk, ha nem merülne feledésbe az a tény, hogy abban a háborúban elveszítettük országunk minden harmadik lakosát. Ezen kívül az országunkat mindenki másnál jobban sújtotta a csernobili katasztrófa, amelynek sajnos még mindig tapasztaljuk a negatív következményeit. Mezőgazdasági területeink hatalmas része még most is ki van vonva a művelés alól. Sajnos, egyes partnereink erről néha megfeledkeznek, és elsősorban azon gondolkodnak, miképp lehetne rábírni minket olyan tettekre, amelyek ők jónak látnák. Mi szeretnénk, hogy a partnereink is emlékezzenek erre. Szeretném felhívni a figyelmet arra is, hogy a volt Szovjetunió szétesését követően Fehéroroszország – az egyetlen olyan ország, ahol egyetlen fegyveres konfliktus sem volt. A szomszédjainkkal szemben semmilyen területi követelésünk nem áll fent, ezért nem értjük a Belorusszal szembeni, a nyugati közvéleményben mesterségesen szított félelmeket. Mindig azt mondtuk, hogy a szankcionálás nem jó módszer a problémák megoldására, a logikus párbeszédnek kell érvényesülnie.

 

Minszk elutasítja a kettős mércétVladzimir Makej fehérorosz külügyminiszter szerint Magyarország politikája követendő...

Közzétette: Magyar Hírlap – 2016. március 28.