Központosítás helyett európai sokszínűség, önálló nemzetállamok

– Euroszkeptikusként, jobboldali populistaként szokás kategorizálni az FPÖ-t és szövetségeseit. Saját magukat hogyan határozzák meg?
– Szabadságpártokként, hazafias pártokként azonosítjuk magunkat, együttműködésünk alapja, hogy hatásköröket szeretnénk visszavenni az Európai Uniótól nemzeti kézbe. Támogatjuk az európai együttműködést, ha az szuverén államok között történik. Jelenleg a törvényeink nyolcvan százalékát Brüsszelben hozzák, és csak a húsz százalékát Bécsben – szeretnénk ezt az arányt megfordítani.

– Jean-Claude Juncker bizottsági elnöksége ellen szavaztak az Európai Parlamentben.
– Nagy hiba volt a megválasztása, mert Juncker is az európai szuperállam híve, és ez pont az ellentéte annak, amit sok európai akar. Nagy részük egyáltalán nem ment el szavazni, és ezzel nem az Európa-kritikus pártokat erősítették meg.

– A megválasztása előtti héten Juncker egyeztetett az EP minden frakciójával. A függetlenek ebből kimaradtak, és a szavazás előtti vitán is alig kaptak szót. Igazságos ez?
– A Junckerrel szembeni kritikát ellehetetlenítették. A múlt keddi vitában frakciónként – és a függetlenek képviseletében – is csak egy-egy felszólaló lehetett, pedig máskor sokkal többen is beszélhetnek. Ez a rendszer fél a kritikától, fél az ellenérvektől.

– Az FPÖ hónapok óta megelőzi a szociáldemokratákat (SPÖ) és a néppártot (ÖVP) a felméréseken, de a választáson mégis alulmaradtak.
– Ez igaz, másrészt viszont a 2009-es EP-választáson tizenkét százalékot értünk el, most pedig húszat. Megkétszereztük a képviseletünket az Európai Parlamentben, az osztrák közvélemény is elismerte, hogy mi vagyunk a választás igazi győztesei.

– Tény, hogy a koalíciós partnerek egyre kevesebb, míg az FPÖ egyre több szavazatot kap. Nem sikerült mozgósítani a táborukat?
– Eleve alacsony volt a részvétel, s az EP-választást megnyerő ÖVP-nek nagyobb volt a mozgósító ereje, mivel több olyan szektorban vannak szavazói, amelyek uniós támogatásokban részesültek. A kritikusokat nehezebb ilyenkor megmozgatni.

– Múlt hónapban Bécsbe látogatott az elnökválasztásra készülő török kormányfő, Recep Tayyip Erdogan – tízezres tömeg hallgatta, és legalább ennyien tüntettek ellene, az FPÖ is elítélte a kampányrendezvényét.
– Ha Bécsnek szabadságpárti főpolgármestere lenne, Erdogan egyáltalán nem kampányolhatott volna ott. Mi meg akarjuk védeni az európai keresztény kultúrkört az idegen kultúrák, az iszlám befolyásától. Meg akarjuk őrizni az európai nemzetek családját, mert minden európai népnek csodálatos kultúrája, egyedi mentalitása van. Védekezni kell az unió uniformizáló, központosító törekvéseivel szemben is, nem válhatunk európai egyesült államokká. Mi az uniós lobbi ellen dolgozunk, ezért vagyunk mi a gonoszak, ezért feketítik be az FPÖ-t, a francia Nemzeti Frontot is, de még Orbán Viktort is. Pedig kiváló politikát folytat, az egyetlen olyan tagállami vezető, aki kiáll a nemzeti érdekek mellett.

– Még nem sikerült megalakítaniuk a Nemzeti Fronttal közös frakciójukat az EP-ben. Optimista?
– Igen, noha az együttműködés lassan épül ki, arra számítok, hogy őszre lesz hét-nyolc tagpártunk. Nem mindegyik szóba jöhető párttal ismertük egymást annyira, most tudunk egymással beszélni, bizalmat kialakítani, rácáfolni a rólunk kialakított démonizált képre.

– Hogyan látja az ukrán helyzettel kapcsolatos nyugati politikát?
– Mi a hagyományos osztrák függetlenséget védjük. Ukrajna Putyin és Obama csatatere, a civil lakosság kárára, egyre több a szenvedés, a reményvesztettség, a halálos áldozat. Az uniónak is pártatlannak kell lennie, nem pedig amerikai nagykövetségként viselkednie. A szabadságpártok önálló véleményt alkothatnak, nem kell Washingtonnal összhangba kerülniük. Kemény kritikákat kaptunk azért, mert megfigyelőként részt vettünk a krími népszavazáson. A saját szemünkkel láttuk, hogy minden megfelelt a nemzetközi sztenderdeknek.

– Az uniós–amerikai szabadkereskedelmi egyezményt sem támogatják?
– Határozottan elutasítjuk, mert nem szolgálja Európa gazdasági érdekeit, ráadásul nem hagyhatjuk, hogy a saját, magas élelmiszer-biztonsági előírásainkat a lazább amerikai szabályozáshoz igazítsák.