„Keserves elválásra számíthat London”
Ádány Tamás: Brüsszel példát statuálhat, hogy ne legyen vonzó a brit példa

– Az Európai Unióról szóló szerződés 50. cikke határozza meg a kilépés jogi folyamatát, de a rendelkezés elég homályos. Hogy alakul az eljárás?
– Az Egyesült Királyság bejelenti a kilépési szándékot az Európai Tanácsnak és onnan két évük van a feleknek, hogy megtárgyalják a kilépési szerződést. Két év elteltével az unió két fő szerződése, az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Unió működéséről szóló szerződés hatályát veszti az Egyesült Királyságban. De ha két év alatt nem fejezik be a tárgyalásokat, akkor az Európai Tanács, tehát a maradék 27 tagállam állam- és kormányfői, illetve az Egyesül Királyság egyhangúlag dönthet a meghosszabbításról.
– Mi történik ha a tanács nem írja alá a kilépést?
– Politikailag ez nagyon valószínűtlen, de erre az esetre ott van a kétéves időkorlát. A kilépési szándék bejelentése után két évvel mindenképpen megszűnik a két fő szerződés hatálya.
– Elégtelen szabályozásnak tűnik, kevés benne a konkrétum.
– Ez nem véletlen. Nem is homályosnak, hanem szándékoltan nyitott szabályozásnak mondanám, hogy a konkrét kilépési folyamatot az adott állam nélküli, megváltozó uniós környezethez lehessen igazítani. Amikor 2009-ben hatályba lépett a szerződés, senki sem gondolta, hogy tíz éven belül már használni is kell ezt a cikkelyt. A közvélekedéssel ellentétben az uniós közjogi szabályozások gyakran úgy alakulnak ki, hogy a tagállamok kialakítanak egy gyakorlatot, amelyet aztán írásba foglalnak, azonban a kilépésre még nincs meg a gyakorlat.
– Elképzelhető, hogy a britek papíron kilépnek az unióból, de a kilépési szerződést úgy tárgyalják meg, hogy minden marad a régiben?
– Ez elméletileg lehetőség. Úgy látom azonban, hogy egyik uniós hatalomnak sem érdeke, hogy fenntartsák az Egyesült Királysággal a mostani rendszert. Sőt azt sem akarják, hogy könnyű és kényelmes legyen az elválás, nem szeretnék ugyanis, hogy bármelyik tagállamnak vonzó lehetőség legyen a kilépés. Egyébként az sem tisztázott, hogy a britek a kilépési szerződés után hogyan fogják a fennálló viszonyaikat rendezni az unión belül maradó tagokkal. Lehet, hogy az unióval kötnek új szerződéseket, de az is lehet, hogy a tagállamokkal egyenként.
– És mi lesz a sorsuk azoknak a szerződéseknek, amelyeket az unió kötött meg harmadik felekkel?
– Valószínűleg azokat az Egyesült Királyságnak a saját nevében újra kell tárgyalnia. Tehát ezeknek a szerződéseknek a területi hatálya csökken, a kilépés után az Egyesült Királyság területére nem vonatkozik. De az is elképzelhető, hogy kilépési szerződés értelmében a szerződő harmadik felek egyoldalúan is kiterjeszthetik a szerződéseket a britekre. Egyik sem biztos, látni kell ugyanis, hogy az ilyen utódlási helyzetekről szóló szerződéseket az uniós tagállamok többsége nem fogadta el, a korábbi szórványos gyakorlat kötelező erővel aligha bír, így ezeket a folyamatokat inkább politikai alkuk vezérlik.
– Van arra lehetőség, hogy az angol kormányzat kihátráljon a népszavazás mögül?
– A brit közjogi kultúra miatt ez nagyon valószínűtlen. De az angolok többet veszthetnek a kilépéssel, mint amennyit nyerhetnek. A Skót Nemzeti Párt már jelezte, hogy újabb függetlenségi népszavazást tartanának a kilépés esetén. Komoly a fenyegetés: Skóciában magasan nyertek a maradáspártiak. Ami még komolyabb, hogy Észak-Írország miniszterelnök-helyettese jelezte: az ottani többségben lévő maradáspártiak miatt erősödött az igény a nagypénteki egyezményben említett népszavazás megtartására az Írországgal való egyesülésért. Egy évvel ezelőtt senki sem gondolt volna arra, hogy az ír egység ilyen hamar a politikai közbeszéd reális része lehet. A Brexit tehát évszázados politikai status quót dönthet meg.
Lapszemle. Európának további hanyatlásokkal kell szembenéznie
Rzeczpospolita: A brit népszavazáson hozott döntés számos kockázattal jár Lengyelország számára, amely több szempontból szövetségest látott Londonban. A Brexit után a mainál nagyobb lehet Lengyelország jelentősége az Európai Unióban, amennyiben Varsó aktívan bekapcsolódik az EU jövőjéről szóló vitába. Nem kizárt az a forgatókönyv, hogy az unió az euróövezetre csökkenti a tagállamok körét, ezért Varsónak jeleznie kellene, hogy készen áll az euró bevezetésére. Amennyiben a kormány nem így dönt, mindent meg kell tennie, hogy Lengyelország mégis bekerüljön az unió kemény magjába.
Der Standard: A britek kilépése után az unió elvesztette jelentőségét. Az államközösség nem csupán egy tagországot veszített el, hanem megkapta a számlát a veszteségekért és a válságokért, amelyekből semmilyen vagy nem elegendő következtetést vont le.
Háárec: A népszavazással Cameron eggyel több politikai játszmát játszott a kelleténél, és ezzel Európában elszigeteli, gazdaságilag veszélyezteti, valamint amerikai függésbe sodorja országát.
Novaja Gazeta: Június 23-án nagyon egyszerű dolog történt: az angolok felkeltek Brüsszel ellen. Vagyis ez formailag népszavazás volt, de a lényegét tekintve népfelkelés. A felkelések gazdasági szempontból jellemzően veszteségesek, gyakran az adott ország széthullásához vezetnek, megfertőzhetnek más országokat, az elit ellenállásába ütköznek, váratlanok, és nem mindig végződnek sikerrel.
Vedomosztyi: A Brexit Nagy-Britanniában törést okozott mind a Munkáspártban, mind a Konzervatív Pártban, ezért mindkét politikai erőnél vezetésváltás várható, és az ország esetleges széthullásáról szóló jóslatok nem feltétlenül üres szólamok.
Global Times: Nagy-Britannia egyet lépett hátra, az Európai Uniónak pedig további hanyatlással kell szembenéznie. A Brexitnek csak vesztesei vannak, a következmények beláthatatlanok, az Európai Unió nem halogathatja tovább intézményeinek reformját
Le Figaro: az Európai Unió megmentéséhez mindent újra kell gondolni, a módszert, a célokat és a résztvevőket is. Az effajta csapások sosem jönnek jókor, ez az általános hanyatlás következménye.