Jól működik a riogatás Kárpátalja elszakadásával

A kárpátaljai magyar szeparatizmussal való riogatás a választási kampánytól függetlenül is jelen van az ukrán politikusok körében, akik közül egyébként sokan maguk is hisznek a rémhíreknek, Kijevben számos mítosz és előítélet uralkodik Magyarországgal és Kárpátaljával kapcsolatban, és bár vannak pozitív fejlemények, sok a manipuláció a médiában is – mondta el lapunknak Dmitro Tuzsanszkij. Az ukrán–magyar kapcsolatokkal foglalkozó ukrán szakértőt azután kerestük meg, hogy az UNIAN hírügynökségnek nyilatkozott, nem éppen Kijev szájíze szerint.
 
–   Mikor kezdett érdeklődni az ukrán–magyar kapcsolatok iránt?

–   Kétéves koromtól tizenhat éves koromig Munkácson éltem a szüleimmel, fiatalkoromban pedig sokat utazgattam Kárpátalja-szerte – ezután tanultam és dolgoztam Kijevben elemzőként és újságíróként. Jelenleg szabadúszóként járom a régiót, és Kijevben is sokszor megfordulok. Magyarországot és az ukrán–magyar kapcsolatokat hét éve kezdtem tanulmányozni, eleinte magyar témájú kárpátaljai híreket szolgáltattam a Mukachevo.net helyi internetkiadványnak, az elmúlt három évben azonban jobban elmélyedtem benne, beleértve a magyar nyelvet is. Sűrűn megfordulok Budapesten, elemzői és diplomata körökben tájékozódom, dolgozom az ukrán és az európai sajtónak.

–   Akkor nyilván jól látja, hogy a magyar szeparatizmus rémképe milyen gyakori szereplője a kijevi retorikának. Vajon Kijevben elhiszik mindezt, vagy csak a választások előtti riogatásról van szó?

–   Is-is. Az ilyen kijelentések elsősorban a belföldi hallgatóságnak szólnak, és népszerűségnövelés a céljuk, másrészt sajnos sok ukrán politikus őszintén el is hiszi, hogy komoly szeparatista törekvések léteznek a térségben. Ennek több magyarázata is lehet. Egyrészt Ukrajna háborúban áll, az országban tehát mindent ezen a szemüvegen keresztül néznek, s a Krím annexiója vagy a Donbasz-medence elfoglalása is egy – oroszbarát – szeparatista mozgalommal kezdődött. Másrészt Ukrajnában igen kevés információ van Magyarországról, a magyarokról és Kárpátaljáról magáról, így Kijevben előítéletek és mítoszok uralkodnak. Harmadrészt az Orbán-kormány irányvonalát – elsősorban a jó orosz kapcsolatokat – is többféleképpen értelmezik, ami szintén hatással van Magyarország megítélésére Ukrajnában. Negyedrészt Ukrajna sokáig elhanyagolta az ukrán–magyar kapcsolatokat, amik a tavalyi oktatási törvény felbukkanásáig meglehetősen kiegyensúlyozatlanok voltak, mert ezalatt Budapest aktívan kereste a kapcsolatot és az együttműködés lehetőségét, így a passzív Kijev helyett az arra alkalmasabb Kárpátaljával építette ki azt, ami ugyancsak megerősítette a szeparatizmussal kapcsolatos kijevi mítoszokat és félelmeket. Végül pedig én úgy érzékelem, hogy 2014 óta az orosz média és az orosz titkosszolgálatok próbálják összeugrasztani a két népet és országot, ennek részét képezik a kárpátaljai autonómiakövetelésekről vagy a magyar szeparatizmusról szóló álhírek.

–   Mi a helyzet Hennagyij Moszkal kárpátaljai kormányzóval, aki szívélyes nyilatkozatokat tesz a magyarok és Budapest mellett – lényegében Kijev ellen. Megteheti? Vagy éppen ezt várják tőle?

–   Moszkal a magyarokkal való kapcsolatban a „jó rendőr”, Kijev pedig a rossz. A kormányzó egyébként tapasztalt politikus, aki a saját, Ukrajnában is nehezen érthető játékát játssza: ellenzi Petro Porosenko több reformját, bár az elnök nevezte ki, és ő tudja leváltani is. Ugyanakkor Kijev eltűri a viselkedését, mert egyrészt nincs kire cserélni, másrészt ő tud helyben ellenállni Viktor Janukovics volt államfő miniszterének, Viktor Balogának.

–   Mi a helyzet a kettős állampolgársággal, Ön szerint kinek van inkább igaza?

–  A videóra vett beregszászi állampolgárságügy egy dilemmát villant fel: az egyik oldalról a magyar konzulok a nemzetközi jognak és a magyar törvényeknek megfelelően jártak el, a másik oldalról viszont megsértették az ukrán törvényeket és a konzuli egyezményeket a belügyekbe be nem avatkozásból és a törvények tiszteletben tartásáról, erre hivatkozott Pavlo Klimkin külügyminiszter is – persze tudjuk, hogy a magyar kettős állampolgárság ügye tipikusan nem csak jogi kérdés, Ukrajnában a politikai manipuláció egyik remek eszköze is.

–   Ön említette az UNIAN ukrán hírügynökségnek adott interjúban, hogy a kettős állampolgárság „bűnében” korántsem a magyarok a legérintettebbek…

–   Igen, és ez is mutatja, hogy Ukrajnában nem maguk a magyar útlevelek és az átlagos állampolgárok jelentik a problémát, hanem a politikusok, állami tisztviselők és bűnüldöző szervek keltik a feszültséget, ami elég sokkoló dolog egy háborút viselő országban. Egyébként igen, bár nem állnak rendelkezésemre pontos adatok, de bizonyos, hogy az ukrán állampolgárok között jóval többeknek van román vagy orosz útlevele, mint magyar. S valóban ott a kettős mérce is, hiszen például ukrán újságírók nemrég bebizonyították, hogy Odessza polgármestere, Gennagyij Truhanov orosz állampolgársággal is rendelkezik, de az ügynek nem lett semmilyen következménye. Roman Naszirovnak, az ukrán fiskális szolgálat volt vezetőjének brit állampolgársága volt, amit London is elismert, de vele szemben sem indult semmilyen eljárás.

–   Ha ilyen rugalmasan kezelnek bizonyos ügyeket, miért ennyire merev az ukrán álláspont az oktatási törvény ügyében?

–   Ezt a kérdést fontos két részre bontanunk: egyfelől az Oktatási Minisztérium előkészített és végrehajt egy fontos oktatási reformot, amit a nemzeti kisebbségekkel is egyeztettek. Számos konzultáció volt a magyarokkal is, és bár Brenzovics Lászlónak és kollégáinak nem minden része tetszett, de nem ellenezték radikálisan az első verziót. Azonban a parlamenti szavazás alatt az oktatási törvény, pontosabban az inkriminált 7. cikk hirtelen megváltozott, kétségkívül politikai okokból. S bár a célkeresztben Oroszország volt, visszakézből lecsapott a magyarokra és a lengyelekre is, de magára a reformra is, amelyet a magyarok ettől kezdve közvetlen támadásként és asszimilációs kísérletként értelmeztek. Higgye el, nemcsak én, hanem az összes józanul gondolkodó ukrán is szeretné, hogy ez az oktatási törvény és egyéb törvények garantálják az Ukrajnában élő nemzeti kisebbségek identitását és jogait. Ehhez Kijevnek mihamarabb be kell építenie a Velencei Bizottság egyébként észszerű és érdemi ajánlásait – ez segíthetne kilábalni a Budapesttel, Bukaresttel, Varsóval és egyéb, nyugati partnerekkel kialakult helyzetből.

–   Korábban arról is beszélt, hogy Kárpátalját nem kellene a Donbaszhoz hasonlóan kezelni. Kinek lenne a célja, hogy idáig fejlődjön a konfliktus?

–   Sajnos jelenleg Ukrajnában minden kérdést a háború és a Krím annexiója prizmáján keresztül néznek, és a szakértők is gyakran párhuzamot vonnak aközött, ami a félszigeten és keleten, illetve ami Kárpátalján történik – nyilvánvalóan tévesen. Ezt a gondolatot erőltetik az Ukrajnában működő oroszbarát ügynökök és az orosz állami média is: hogy Ukrajna a szemünk láttára esik szét, és a szeparatizmus nemcsak Donbasz-medencében és a Krímben van jelen, hanem Odesszában vagy az EU-val határos területen – Kárpátalján is dolgozik. Kérdés, mennyire érdeke Magyarországnak, hogy ilyen kép alakuljon ki róla.

–   Az ukrán nacionalista szélsőségesek ugyancsak sűrű látogatók Kárpátalján.

–   Az ilyenek, mint például a Karpatszka Szics, abszolút marginális, szélsőjobboldali radikális szervezetek, amilyenből minden országban akad. A létszáma szerencsére kicsi, politikai hatása jelentéktelen, a médián keresztül történő provokációitól eltekintve. Kárpátalján a jobboldali radikálisoknak sosem volt befolyása, és nem is lesz soha.

–   Mi a helyzet a magyarellenes médiakampánnyal az ukrán sajtóban?

–   Célzott kampányról nem beszélnék, de magyar témával kapcsolatban sajnos sok a manipuláció az ukrán sajtóban, emellett pedig az orosz és oroszbarát média is próbálja összeugrasztani a magyarokat és az ukránokat, Kijevet és Budapestet. De van pozitívabb tendencia is: az elmúlt másfél évben az ukrán médiában egyre több és több minőségi anyag kezdett megjelenni Magyarországról, és olyan is akad, amelyik bemutatja Orbánt, elmagyarázza Budapest indokait, és hogy miért nem kell Magyarország lépései mögött mindig a „Kreml kezét” keresni. Véleményem szerint ugyanakkor mindkét országnak fontos lenne megszabadítani kétoldali kapcsolataikat az orosz hibrid befolyástól, és a Moszkva által erőltetett nézőpontok és manipuláció nélkül tekinteni egymásra.

–   Mit üzen a kormány a beregszászi kamerázással és a Mirotvorec nevű oldal feketelistájával, amelyre „hazaárulókként” felkerültek a kettős állampolgárok, illetve most már maga Szijjártó Péter is?

–   A Mirotvorec egyes ukrán politikusok nagyon veszélyes politikai játéka, de nem tükrözi az ukrán közvéleményt, nagyon sok ember ellenzi az efféle tevékenységet. Ami a videót illeti: hiába volt Kijev hét éven keresztül elnéző a kettős állampolgárság ügyében, a külügy a Budapesttel fennálló feszültségek és a választási kampány beindulása, tehát a belföldi nyomás miatt lépéskényszerbe kerül, nem teheti meg, hogy hallgat, ezzel Budapest is tisztában van. Kijev tehát valószínűleg ki fogja utasítani a magyar konzult, vállalva a magyarok hasonló válaszlépését. A fő napirendi pont persze egyetlen kérdés: kész-e Budapest és Kijev érdemben meghallgatni a másikat, és kölcsönösen előnyös megoldásokat keresni. Ha igen, hamar túllendülhetünk most ezen a feszültségen, ha nem, akkor újabb botrányok és a helyzet eszkalálódása várható.