Iszlám uralom alatt a női oktatás

Kétség sem férhet ahhoz, hogy Afganisztán már nem az az elszigetelt ország, mint ami a tálibok uralma alatt volt. Magasabb az életszínvonal, a várható élettartam is öt évvel növekedett, lányok milliói járnak iskolába, több százezer afgán jár egyetemre, az országnak kormánya, parlamentje, bírósági intézményrendszere van, élénk a civil társadalom, a nők jelenléte és befolyása egyre nő, több mint száznegyven országban van nagykövetségük, több milliárd dollár külföldi segélyt kapnak technikai fejlesztésekkel együtt, s a többezer áldozatot követelő háborús időszak után egy reményteli, de rendkívül törékeny korszak köszönt be.

De a szélsőséges eszmék lassan, apránként visszafordíthatják az évtizedek alatt elért változásokat, s a tálib uralomra emlékeztető jövőképet festenek a sokat szenvedett társadalom előtt. És az egyik legnehezebben kiharcolt eredményt támadják: a nők jogait, ezen belül a nők társadalomban betöltött szerepét, s oktatását.

Az Al Jazeera riportfilmjének köszönhetően fény derül arra, hogyan próbálják meg csalogatónak beállítani azokat az iskolákat, ahol még írni sem tanítják meg a gyermekeket, ahol az oktatók szó szerint bármit csinálhat, hiszen nem tartoznak senkinek elszámolással. Legyen szó a tanulmányok korlátozásáról, a gyermekek szembeállításáról szüleikkel, hamis ígéretekről felsőoktatási tanulmányokról vagy fedősztorik gyártásáról, ha bárki megkérdezi: kinek a pénzéből épülnek ezek az iskolák?

A tanulók nem tudják, mit veszítenek el
Kunduz városa egy talibán erőd volt Afganisztán északi részén, most már az ország ötödik legnagyobb városává nőtte ki magát, több mint 300 ezer lakosa van. Itt forgatta le riportfilmjét az Al Jazeera, akik abban a szerencsés helyzetbe voltak, hogy lefilmezhették az iszlám iskolák vezetőit és lány tanulóit.