Külföld

Fillon szerint ő lesz a következő elnök

A közvélemény-kutatások szerint azonban csak a harmadik helyre esélyes

A legnagyobb francia ellenzéki párt, a jobbközép Köztársaságiak elnökjelöltje, Francois Fillon szerint tévednek a közvélemény-kutató intézetek, amelyek a húsz nap múlva esedékes elnökválasztás első fordulójában harmadik helyre jelzik őt, mert ő lesz Franciaország következő államfője - derül ki friss sajtójelentésekből.

Amióta a családtagjai tisztázatlan parlamenti foglalkoztatása miatt ügyészségi vizsgálat indult Francois Fillon ellen, a január végéig favoritnak számító konzervatív jelölt a felmérések szerint a harmadik helyre esett vissza. Ha most tartanák az első fordulót, a közvélemény-kutatások szerint Fillon 17-20 százalékos támogatottsággal nem jutna be a második fordulóba, ahol a 25-26 százalékos támogatottsággal fej fej mellett az élen haladó független Emmanuel Macron volt szocialista gazdasági miniszter és Marine Le Pen, a radikális jobboldali Nemzeti Front elnöke között dőlhet el az államfői szék sorsa.

Macron visszautasította, hogy Francois Hollande politikai örököse lenne
A három hét múlva esedékes francia elnökválasztás favoritjának számító független jelölt, Emmanuel Macron volt szocialista gazdasági miniszter a jelenlegi baloldali államfővel, Francois Hollande-dal ellentétben nem  szokványos elnök szeretne lenni, hanem olyan "elnök, aki elnököl".
"Nem kívánok normális elnök lenni. Olyan elnök leszek, aki elnököl ... gyorsan meghozott döntésekkel, elsőbbséget élvező elnöki témakörökkel és egy olyan kormánnyal, amely kormányoz" - mondta a volt gazdasági miniszter a Le Monde című napilapban hétfőn megjelent interjúban.
Francois Hollande 2012-ben a normális elnök jelszavával nyerte meg az elnökválasztást Nicolas Sarkozy korábbi államfővel szemben, akit a francia média akkoriban "hiperelnöknek" nevezett el.
"A módszer, amit javasolok, radikálisan különbözik Francois Hollande módszerétől. A kampány alatt bejelentett mély reformokat a megválasztásom után azonnal elindítom. Egyértelműen" - hangsúlyozta Emmanuel Macron, aki elmondása szerint "szakított Francois Hollande-dal", amikor 2016 augusztusban "alapvető nézeteltérések" miatt kilépett a kormányból.
A magát a jobb- és a baloldal felé helyező 39 éves centrista jelölt sem az örökös, sem az áruló jelzőt nem fogadja el.
"Én kettőt lapoztam. Az elmúlt öt év és az elmúlt húsz év után is" - fogalmazott Macron, aki az elnökségét két tengely mentén kívánja megszervezni: az egyértelműség és a felelősségvállalás mentén.
Macron szerint konzervatív riválisa, Francois Fillon sokkal inkább tekinthető egy letűnt politika örökösének, hiszen öt évig Nicolas Sarkozy miniszterelnöke volt (2007-2012), "és soha nem mert neki bármit is megmondani, vagy esetleg ott hagyni őt".
A Köztársaságiak a hétvégén akciót indítottak a közösségi oldalakon, képekkel és olyan kulcsszavakkal, amelyek egyrészt a 39 éves politikus tapasztalatlanságára, hívják fel a figyelmet, másrészt azt sugallják, hogy Macron valójában Francois Hollande leköszönő államfő politikai örököse, és ha megválasztják, akkor a jelenlegi népszerűtlen kormánypolitika folytatója lesz.
Emmanuel Macron két évig Francois Hollande államfő legfőbb gazdasági tanácsadója, majd 2014 októbere és 2016 augusztusa között gazdasági miniszter volt.
A támadást egyébként múlt csütörtökön maga Francois Fillon indította meg, amikor egy rádióinterjúban ironikusan felcserélte a riválisa és a köztársasági elnök keresztneveit. "Nevezhetjük Emmanuel Hollande-nak vagy Francois Macronnak, ahogy jobban tetszik" - mondta a konzervatív jelölt az RTL rádióban. 

A jelenlegi állás szerint Macront 63 százalékos támogatottsággal választanák meg elnöknek a 37 százalékot elérő Le Pennel szemben. Abban az esetben, ha Le Pen ellenfele Fillon lenne a második fordulóban, a konzervatív jelölt 58 százalékkal győzné le a 42 százalékot elérő radikális jobboldali jelöltet.

Francois Fillon kampánystábja azt feltételezi, hogy a január elején közel 30 százalékos jobboldali táborból kihátrált, csalódott szavazók nem tűntek el teljesen a jobboldal közeléből, csak egyszerűen nem merik nyilvánosan támogatni a megvádolt jelölt támogatását. Azaz Fillon szerint a jobboldali választók körében létezik egyfajta "rejtőzködő szavazat", amely nem látszik a felmérésekben, s amely csak a szavazófülkék magányában fog megnyilvánulni, ahol az emberek a meggyőződésükre hallgatva a programok között választanak, félretéve az azt képviselő jelölt személyét.

Jérome Fourquet, az IFOP közvélemény-kutatóintézet elemzője szerint a rejtőzködő szavazatról szóló feltételezés akkor volt megalapozott, amikor még személyesen vagy telefonon készültek a felmérések, és az emberek zavarban érezhették magukat, amikor meg kellett mondani, hogy kire fognak szavazni. Amióta viszont interneten készülnek a felmérések, nincsenek többé tabuk az intézetek szerint.

Az elemző azt azonban nem tartja lehetetlennek, hogy az elpártolt jobboldali szavazók visszatérnek Fillonhoz, és inkább a politikai meggyőződésük, mintsem az erkölcsi ítéletük szerint fognak dönteni az utolsó pillanatban. A választók negyven százaléka ugyanis még nem tudja, kire szavaz, s a felmérések szerint a bizonytalanok mintegy negyven százaléka jobboldali meggyőződésű, emiatt még nem lefutott az elnökválasztás.

A Fillont támogató jobboldali politikusok is azt hangsúlyozzák a francia médiában, hogy a jobboldali alternatíva iránti vágy fogja meghatározni az elnökválasztást, s az erősebbnek fog bizonyulni a sikkasztási botrány miatti csalódottságnál.

"Bonyolult az embereknek egy ilyen közvetlen kérdésre válaszolniuk, amikor két hónapja szüntelenül ömlik a szenny Francois Fillonra" - mondta Valérie Boyer, a konzervatív jelölt szóvivője a BFM francia hírtelevíziónak. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a közvélemény-kutatók novemberben sem látták előre Fillon meglepetésszerű győzelmét a jobboldali előválasztáson. Ezt a megállapítást azonban az elemzők azonnal visszautasították, ugyanis a legtöbb intézet jelezte Fillon hirtelen, dinamikus előretörését az előválasztás első fordulója előtt, s a kampány utolsó két napjában már ő számított a favoritnak.

Fillon stábja azt is kijelentette, hogy a közösségi oldalakon és általában az interneten sokkal kedvezőbb Fillon megítélése, mint amit a felmérések mutatnak. Thomas Guénolé politológus - aki a jelölteknek az internetes megjelenését vizsgálja - nem zárta ki, hogy Francois Fillon támogatottságát alábecsülik a közvélemény-kutatások. Ugyanakkor szerinte ennek elsősorban az az oka, hogy maguk a közvélemény-kutatások is az interneten készülnek, ahol az idősebb korosztályt a legnehezebb megfigyelni, márpedig ők azok, akik elsősorban Fillon szavazótáborához tartozhatnak.

Yves-Marie Cann közvélemény-kutató szerint ez esetben már a 2012-es elnökválasztáson és az azt követő európai parlamenti vagy regionális választásokon is hibázniuk kellett volna a felméréseknek, de ez nem így volt, mivel az intézetek olyan kvótarendszerrel dolgoznak, amelyben minden korosztályt a lakossági arányának megfelelően tesztelnek.

A francia elnökválasztáson egy százalékpont mintegy 300 ezer szavazatnak felel meg, azaz Fillonnak legalább másfél millió szavazót kell ahhoz visszahódítania, hogy esélye legyen bejutni a második fordulóba. Brice Teinturier, az Ipsos közvélemény-kutató intézet igazgatója a legnehezebbnek a 20 százalékos határ átlépést ítéli meg Fillon számára. A jelölt megszorító gazdasági programja ugyanis már a sikkasztási botrányt megelőzően komoly aggodalmakat váltott ki a mérsékelt jobboldali választók körében, egyebek mellett a nyugdíjkorhatár 65 évre emelése vagy a társadalombiztosítás reformja miatt. Az elemző szerint elsősorban ezért lesz nehéz a konzervatív jelöltnek kiszélesíteni a szavazótáborát a fennmaradó három hétben.