Külföld
Ferenc pápa: az irgalmasság képes tenni a közöny és az erőszak ellen
Az egyházfő szerint fegyvergyártók állnak a brüsszeli támadások mögött
Az utolsó vacsorára emlékező misét Ferenc pápa a Rómától harminc kilométerre levő Castelnuovo di Porto menekülttáborában mutatta be. Az ilyenkor szokásos lábmosás szertartásán a katolikus egyházfő tizenegy menekültnek és egy táborban dolgozó önkéntesnek mosta meg a lábát. A menekültkérők között három muzulmán, három eritreai kopt, egy hindu és öt katolikus volt. Az egyik muzulmán, egy huszonhat éves pakisztáni fiatalember tavaly szeptemberben érkezett meg Olaszországba a balkáni migrációs útvonalon, Magyarország érintésével.
Ferenc pápa homíliájában szembe állította a brüsszeli támadásokat és a különböző népek és vallások közötti testvéri együttélést. Úgy fogalmazott, meg kell mutatni, hogy jó testvérként együtt tudunk élni.
A Castelnuovo di Portóban működő tábor Olaszország legnagyobb menekültállomása. Az Olaszországban menekültkérelmet benyújtó bevándorlók tartózkodnak itt, és azok is, akik miután kérelmüket az olasz hatóságok elutasították, fellebbeztek és ennek megítélésére várnak. A központban mintegy kilencszázan vannak, nagyrészt afrikaiak, férfiak és muzulmánok. A tábor lakóinak nyolcvan százaléka tizenkilenc-huszonhat év közötti, de vannak közöttük több generációt átölelő családok és itt született gyermekek is.
A tábor udvarán Ferenc pápa majdnem minden menekülttel kezet fogott. Külön találkozott egy palesztin családdal, amelynek tagjai 1948 óta menekülnek egyik országból a másikba. A menekültkérők „boldogságuknak” nevezték Ferenc pápát és több nyelven beszélgettek vele. Az egyházfő csokoládéból készült húsvéti tojásokat, valamint futball - és baseball labdákat vitt ajándékba a táborba, továbbá pénzadományt, amiből mindenkinek jutott.
Ferenc pápa 2013-ban egy római börtön fiatalkorú elítéltjeinek mosta meg a lábát nagycsütörtökön, 2014-ben római betegeknek, tavaly a római Rebibbia börtön rabjainak.
A pápa virágvasárnapi beszédében Jézus sorsához hasonlította a mai menekültekét kijelentve, hogy ahogyan Jézust, a menekülteket is közöny övezi, mivel „sokan nem akarnak értük felelősséget vállalni”. A nagypéntek esti keresztutat kísérő meditációk szövege is többször utal a menekültek sorsára.
Nagycsütörtökkel elkezdődik a húsvéti szent három nap, az egyházi év legfontosabb eseménye. Délelőtt a püspöki székhelyeken országszerte megtartották a krizmaszentelési misét, amelyen a főpásztorok megszentelték a szentségek kiszolgáltatásához használt olajokat.
Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek a budapesti Szent István-bazilikában mutatott be ünnepi szentmisét, amelyen koncelebrált Alberto Bottari de Castello apostoli nuncius, a főegyházmegye segédpüspökei, valamint teljes papsága. Arra emlékezve, hogy Jézus a nagycsütörtöki utolsó vacsorán alapította a papságot, a szertartáson részt vevő mintegy kétszáz pap megújította papi fogadalmait.
Erdő Péter homíliájában arról beszélt, hogy a papi hivatásban megjelenik Jézus szeretete az egyház és emberiség iránt. Krisztus követőinek, tanítványainak ezért különös módon kell szeretniük egymást. "Arról ismernek meg benneteket, hogy szeretitek egymást", mondta Jézus, ez a jel pedig egyben meghívás is, hogy "tartozzunk ehhez a szeretetközösséghez".
A bíboros kitért arra: Jézus mindenkit szeretett, életét az egész világért adta - jókért és rosszakért egyaránt -, mégis különös szeretettel gyűjtötte maga köré tanítványait. Nagy gonddal tanította és barátainak nevezte azokat, akik hittek szavában, akiket apostoli küldetésre szánt. Hozzátette: ennek a Krisztus körül összegyűlő közösségnek a bensőséges szeretetét kell megjelenítenie a püspöknek és a papságnak. A püspökök ugyanis az apostolok utódai, munkájukat pedig társként segítik a papok. A papság és a püspökök egysége így az egész egyház egységének alapja és hitelességének forrása - fogalmazott Erdő Péter.
Nagycsütörtökön este az utolsó vacsorát idézik fel a katolikus templomokban. A szentmise elején a hívek Krisztust dicsőítik. Az orgona, a templomok csengői és harangjai ez után elhallgatnak, és csak a nagyszombat esti, húsvéti feltámadási szertartáson szólalnak meg újra. A néphagyomány úgy tartja, hogy ilyenkor a harangok "Rómába mennek". A nagycsütörtöki szertartás része a lábmosás, amivel Krisztus tettére emlékeznek, aki az utolsó vacsorán szeretetének jeléül megmosta tizenkét tanítványának a lábát.
Krisztus ruháitól való megfosztását jelképezi a szentmise végén az úgynevezett oltárfosztás, amikor minden díszt eltávolítanak az oltárról, az oltáriszentséget pedig a pap egy külön erre a célra kialakított kápolnába viszi. A mise végén a hívek csendben, elbocsátás nélkül távoznak a templomból. Ettől kezdve húsvétig, a feltámadás ünnepéig az egyház nem mutat be szentmisét.