Féktelen bosszút állt a demokrácia önjelölt bajnoka a foglyokon

Alig néhány nap leforgása alatt megtépázta az Amerikai Egyesült Államok és korábbi republikánus kormányzásának nemzetközi tekintélyét az a kedden bemutatott, és amerikai, demokrata párti politikusok által készített jelentés, amely az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) tizenhárom vallatási eljárását mutatja be.

Ezeket a módszereket a CIA éveken át alkalmazta az al-Kaida nemzetközi terrorhálózat foglyul ejtett tagjaival, illetve feltételezett al-Kaida-tagokkal szemben a 2001. szeptember 11-i terrortámadások után, esetenként külföldön fenntartott titkos börtönökben, s ezekről George W. Bush republikánus elnök is tudott. Miközben Washington más országokban következetesen a fékek és ellensúlyok rendszerének a fenntartását hangsúlyozza, a jelek szerint a saját portáján fékezhetetlennek bizonyult.

Az atrocitásokkal kapcsolatban hírbe hozták a brit titkosszolgálatokat is. A pénteki brit sajtó jelentős terjedelemben közölt olyan egybehangzó értesüléseket, hogy Nagy-Britannia „intenzíven lobbizott” Washingtonban a világszerte felzúdulást keltő szenátusi jelentés ismertetése előtt, egyes beszámolók szerint azért, hogy legalább a jelentés nyilvánosságra hozott, rövidített összefoglalójából maradjon ki a brit külső hírszerzés (MI6) szerepe a terrorgyanúsítottak vallatásában.

A Daily Mail és a The Daily Telegraph konzervatív brit napilapok pénteken közölt értesülései szerint Theresa May brit belügyminiszter és más brit politikusok vagy diplomaták összesen huszonnégy alkalommal találkoztak a szenátus hírszerzési bizottságának tagjaival a vizsgálati jelentés összeállításának idején. A lapok kiemelik, hogy a nyilvános változatban végül egyetlen szó sem esik az MI5 és az MI6 szerepéről, sőt az Indiai-óceán közepén fekvő, brit fennhatóságú Diego García szigetéről sem, amelyről pedig évek óta köztudott – ezt az előző brit kormány is elismerte –, hogy ott terrorizmussal gyanúsítottakat titokban fogságba szállító amerikai repülőgépek szálltak le.

Időközben a lengyel törvényhozás elnöke arról beszélt, hogy egyedül országa folytat saját vizsgálatot a CIA-börtönök ügyében. Radoslaw Sikorski egyúttal azt a véleményét is kifejtette, hogy az amerikai szenátusi jelentés a CIA által alkalmazott vallatási módszerekről világszerte csökkenti a hajlandóságot az Egyesült Államokkal való hírszerzési együttműködésre.

Sikorski azzal kapcsolatban is nyilatkozott, hogy Leszek Miller egykori kormányfő és Aleksander Kwasniewski egykori államfő szerdán beismerték, kormányzásuk idején Lengyelország logisztikai támogatást nyújtott a CIA-nak, és egy olyan „nyugodt hely” biztosításáról állapodott meg Washingtonnal, ahol a CIA „információkat szerezhet meg saját, együttműködésre kész forrásaitól”. „Lehet, hogy túlságosan bíztunk a szövetségeseinkben, történelmünkben nem először” – fűzte hozzá Sikorski, aki szerint a jelentés közlése megnehezíti az Egyesült Államoknak, hogy hírszerzési szövetségeket kössön. „Sok államfő, nemcsak Európában, hanem világszerte, nagyon megfontolja, hogy a törvény határán egyensúlyozó segítséget nyújt-e az Egyesült Államoknak” – jelentette ki.

Lengyelország nem ismerte el hivatalosan a titkos CIA-börtönök létét. A krakkói ügyészség ez ügyben vizsgálatot folytat, a vizsgálatot áprilisig hosszabbították meg. A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága júliusban elmarasztalta az országot egy palesztin és egy szaúdi fogoly megkínzásában való bűnrészessége miatt, Lengyelország a döntés ellen októberben fellebbezett.

Ion Iliescu egykori román államfő, aki a szóban forgó időszakban, 2000 és 2004 között töltötte be az elnöki tisztséget, úgy nyilatkozott: a vonatkozó dokumentumok ismeretének hiányában nem tudja kommentálni az ügyet, de nincs tudomása titkos börtönökről. Ez utóbbiak kapcsán – amelyek létét Bukarest az évek során mindvégig tagadta – a The Washington Post azt írta: a jelentés szerint a CIA a terrorizmussal gyanúsított személyeket többek között romániai, afganisztáni, thaiföldi, litvániai és lengyelországi helyszíneken tartotta fogva és kínozta.

---

• Bezárás szűk helyre: A foglyot 18 órára olyan dobozba kényszerítették, amelyben csak állni lehetett, vagy amelyben csak összekuporodhatott, sokszor egy „ártalmatlan” rovar társaságában

• Vízbe mártás: A meztelen, megbilincselt, alvásmegvonással büntetett foglyokat vízhatlan ponyvára fektették, majd azt felhúzva „kádat” alakítottak ki, továbbá hideg vizet folyattak rájuk

• Vízbe fojtás imitálása: a deszkához vagy padhoz rögzített fogvatartott arcára vízbe fojtást szimulálva vizet öntöttek. A technika mellkasi és végtaggörcsöt, illetve gyakran öklendezést váltott ki

• Falhoz verés: Ha az „intenzív vallatás és falazás” után a fogvatartott továbbra sem mondott semmit, vízbe fojtás szimulálásához folyamodtak. A CIA szerint egy óra múlva hajlandó volt beszélni

• Falhoz állítás: A fogvatartottat arra kényszerítették, hogy 120 centiméterre a fallal szemben állva, karját kinyújtva az ujjaival érintse meg azt, és hosszabb ideig maradjon ebben a helyzetben

• Alvásmegvonás: akár 180 órán át gyakran állva vagy kényelmetlen testhelyzetben, például a fejük fölött összebilincselt kézzel tartották ébren a foglyokat. ez hallucinációhoz is vezethetett

• Kényelmetlen testhelyzetek: A cél huzamos izom-igénybevétellel kellemetlenséget okozni.
Például, a rab kinyújtott lábbal a földön ülve emelje a karját a feje fölé vagy hátradőlve térdeljen

• Meztelenség: A szenátus által közreadott jelentés szerint volt olyan fogvatartott, akinek többször és sokáig kellett meztelenül álldogálnia, ezzel alázták meg őt a jelen lévők szeme láttára

• Pofonütés: A fogvatartott arcát pofozták széttárt ujjakkal az áll és a fülcimpák között. Az al–Kaida egyik vezetőjének így oszlatták el azt a reményét, hogy nem fogják fizikailag bántalmazni

• Az arc megragadása: A vallató a fogvatartott arcát úgy ragadta meg mindkét oldalról, hogy ne tudja
egyáltalán megmozdítani a fejét, miközben az ujjait végig eltartotta az alany szemeitől

• Az étrend manipulálása: Ennek lényege a szilárd élelmiszerekről a folyadékra való átváltás.
2002 augusztusában az al–Kaida egyik vezetőjét arra kényszerítették, hogy tápitalon és vízen éljen

• A fogoly megragadása: A vallató a gallérjánál fogva megragadta a fogvatartottat és közel húzta magához, ezzel megfélemlítve az al-Kaida vélt vagy valós tagjaiként számon tartott foglyokat

• A hasfal csapkodása: A vallató mintegy harminc centiméterre állt a gyanúsítottól, és összeszorított, egyenes ujjakkal, kézfejének külső felével ütögette huzamosabb ideig a fogvatartott hasát