Eredményesen taktikázott Erdogan

Erdogan hívei az utcákon ünnepelték az elsöprő győzelmet (Fotó: Reuters - Osman Orsal)

Alig fél éven belül tegnap másodszor kellett dönteniük a parlament összetételéről a török választópolgá­roknak, és bár az előrejelzések azt jósolták, hogy a júniusi választáshoz képest nem lesz érdemi különbség, a jelenleg kormányzó Igazság és Fejlődés Pártja mégis elsöprő fölénnyel szerezte meg az abszolút többséget. A török választási bizottság jelentése szerint Recep Tayyip Erdogan államfő iszlamista-konzervatív pártja a voksok 49,69 százalékát szerezte meg - közölte a CNN-Türk hírtelevízió. Ezzel az eredménnyel az ötszázötven fős törvényhozásban 318 képviselője lesz a pártnak, és így egyedül alakíthat kormányt. A tájékoztatás szerint a balközép ellenzéki Köztársasági Néppárt (CHP) 25,04, a jobboldali Nemzeti Cselekvés Pártja (MHP) 11,94, a kurdbarát Népi Demokratikus Párt (HDP) pedig 10,41 százalékot kapott. A választási részvétel 86,89 százalékos volt.

Az újabb választásokra azért volt szükség, mert a június 7-i voksoláson - csaknem negyvenegy százalékos támogatottsággal - elvesztette abszolút többségét az addig tizenkét éven át egyedül kormányzó AKP, amely ezután sem a szavazatok huszonöt százalékát megszerző CHP-val, sem pedig a tizenhat százalékos eredménnyel záró MHP-val nem tudott koalíció­ra lépni. A negyedik helyen befutó és a törvényhozásba a voksok tizenhárom százalékával először bekerülő kurdbarát HDP pedig már a szavazás előtt kizárta az AKP-val való együttműködést.

Az ellenzéki pártokkal való szövetségkötés kudarca azonban pontosan úgy sült el, ahogyan azt az elnöki jogköreinek kiszélesítéséről ábrándozó Erdogan várta. A nyolcvanmilliós eurázsiai országban az utóbbi hónapok belpolitikai bizonytalansága és a betiltott Kurdisztáni Munkáspárttal (PKK) fellángoló konfliktus is az államfő malmára hajtotta a vizet, aki ezúttal kampányában is inkább a kiéleződött konfiktusokra, a terrorizmus okozta fenyegetettségre helyezte a hangsúlyt, mintsem a személyes ambícióira.

A júniusi választásokon a kurdpárti HDP szereplése ütötte el Erdogant a parlamenti többség megszerzésétől. A párt 2012-ben a kurdbarát Béke és Demokrácia Párt és néhány kisebb baloldali csoport egyesüléséből jött létre, ilyen formában tehát először indult a választásokon. Törökországban ugyanakkor még a legóvatosabb becslések szerint is legalább tizenötmillió kurd él, ami a lakosság nagyjából tizennyolc százaléka, így félő volt - ahogy az a közvélemény-kutatásokat is megtévesztette -, hogy a kurd erők újabb jelentős mennyiségű szavazatot vonnak el az AKP-tól. Úgy tűnik azonban, hogy az elmúlt hónapok belpolitikai csatározásai és a kurdok ellen fellépő kemény negatív propaganda célravezető volt.

Az AKP elsöprő győzelme minden bizonnyal a nemzetközi közvéleményt is megosztja, hiszen az Európára nehezedő migrációs válság és az Iszlám Állam terrorszervezet jelentette komoly fenyegetés miatt Ankara legtöbb nyugati szövetségese szívesebben látott volna egy koalíciós kormányt Törökország élén, amely képes lett volna kordában tartani, de legalábbis csökkenteni Recep Tayyip Erdogan autoriter törekvéseit.