Külföld

„Csendet! Azt hiszem, hallok valakit!”

Az 1985-ös nagy mexikóvárosi földrengés egy különleges mentőalakulatot kovácsolt össze

A Los Topos – vagyis a Vakondok – társasága spontán állt össze a nagy földrengés után, az önkéntesek azóta már Irántól Nepálig az egész világon segítettek a bajba jutottakon. Most ismét Mexikóban van szükség rájuk.

Az 1985-ös földrengés napra pontosan harminckét évvel ezelőtt rázta meg Mexikót – a katasztrófában körülbelül harmincezer ház dőlt össze, és mintegy tízezren vesztették életüket. Az erőn felül teljesítő mentőalakulatok nem győzték a munkát, segítségre volt szükségük: így született meg a Los Topos. Az önkéntesek megmozgatták a törmeléket, életjelek után hallgatóztak az összedőlt házak romjai között és elsősegélyben részesítették a sebesülteket. A Vakondok egyik alapítója, Hector „El Chino” Méndez a csapatot az különböztette meg az összes többi mentőalakulattól, hogy oda is bemerészkedtek, ahova más nem merte betenni a lábát. Eduardo Acevedo, egy másik alapító tag, felidézte, hogy az emberek csak annyit láttak, hogy ez a csapat a veszélyre fittyet hányva kúszik a romok között – ezért nevezték el őket vakondoknak.

A Vakondok nagy utat tettek meg azóta, hogy minden speciális képzés vagy felszerelés nélkül bátran nekimentek a romoknak – mára egy körülbelül negyven főből álló mentőalakulattá váltak, saját képzésű kutyákkal, kifejezetten a földrengések utáni mentésre specializálódva.

Mindössze egy évvel a mexikóvárosi katasztrófa után El Salvadorban akadt dolguk, de részt vettek japán, kolumbiai, nepáli és haiti küldetéseken is – ezek közül elmondásuk szerint a 2004-es indonéziai cunami utáni mentőmisszió volt a legnehezebb.

A Vakondok továbbra is önkéntesként dolgoznak a mentéseken, felszerelésük egyszerű, utazáshoz pedig a polgári légiközlekedést veszik igénybe. A tagokat a mentők elsősegélynyújtásra, a tűzoltók pedig a romok közötti biztonságos közlekedésre képzik ki, de vannak köztük mentőkutyások is. Egyezményes jelük még az alakulásuk idejére nyúlik vissza: felemelt ökörrel kértek csendet. A jel azt jelentette: „Csendet! Azt hiszem, hallok valakit!”.

A csapat most, huszonkét évvel a megalakulása után ismét Mexikóban dolgozik.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom