Külföld
Az évszázad melléfogása
November óta kiderült, hogy sokan nem értékelik a diktátorgyalázást
A Sony még szerdán eldöntötte, hogy meghatározatlan időre elhalasztja Az interjú című filmjének premierjét. A film ugyanis két amerikai újságíróról szól, akik mellesleg CIA-kémek (remek időzítés), és küldetésük nem más, mint Kim Dzson Un észak-koreai diktátor likvidálása. A cég döntése egy nappal azután érkezett, hogy a legtöbb mozi, amelyik megvásárolta a film vetítési jogát, terrorfenyegetést kapott. A hackerek ezen kívül több Sony-filmet feltöltöttek az internetes torrentoldalakra, s a cég adatbázisából személyes email beszélgetéseket is közszemlére tettek.
Az amerikai hatóságok biztosak benne, hogy Észak-Korea áll a hackelés mögött, be ezt bizonyítékokkal még nem támasztották alá.
Mindent kiteregettek
A "kék halál" vörös színben jött el a Sonyhoz
A Sony californiai dolgozóit november 24-én vigyorgó vörös koponyák várták számítógépük képernyőin. Az ismeretlen hackerek #GOP néven "mutatkoztak be", azaz a Béke Őreiként. A rendszer feltörésével 100 terabájtot (ami több mint százezer gigabájt) sikerült ellopniuk, amit ezután folyamatosan felposztoltak az internetre. Az adatlopók nem pénzügyi pusztításra készültek, így nem csak filmeket töltöttek le a szerverről (egy-kettőnek azért nem tudtak ellenállni), és nem is akarták mártírszerepbe helyezni a céget azzal, hogy megosztják a szóban forgó filmet, hanem sokkal értékesebb adatokat tulajdonítottak el: kényes információkot válogattak ki az elmúlt tíz év összes e-mailjei közül, s miután az összes dolgozó személyes információjához hozzájutottak, a gazdasági megállpodások mellett a Sonyval leszerződött hollywoodi sztárok kínos levelezéseit is megosztották a netes olvasókkal. Amy Pascal, a Sony vezérigazgatója megerősítette a Washington Postnak, hogy az összes dolgozó adataihoz hozzájutottak.
Ezután kétszer is meggondoják a cégek, hogy a Sonyval üzleteljenek
Azzal, hogy melyik rendező vagy színész mit pletykál munkatársairól, ebből a cikkből nem fog kiderülni, de a hollywoodi sztárokat ismerve mindenki elképzelheti a szokásos furkálódást, ami a legtöbb esetben félig jogos, a másik fele pedig szigorúan személyes érdekeken alapul. A Sony meghackelésével azonban más cégeket is rendkívül kellemetlen helyzetbe hoztak a Béke Őrei.
Evan Spiegel, a Snapchat vezérigazgatója őrjöng a céges titkok kiszivárgása miatt
A Snapchat (az az alkalmazás, ahol egy elküldött kép maximum 10 másodpercen belül magától megsemmisül) titokban felvásárolt egy olyan céget, amely kamerás szemüvegek gyártásán dolgozott. A Sony vezérigazgatója és a Snapchat egyik vezetőségi tagja között történt levélváltásban már csak a megállapodás részleteit egyeztették. A Google-lal megvan a külön vitájuk, ugyanis az óriáscég később kezdett el dolgozni ugyanazon a kreáción, mint a Snapchat (igazából a Vergence Labs, de a Snapchat már fizetett, tehát legálisan az övék a termék), de korábban kezdték el reklámozni a termék gyártását, így a figyelem középpontjába az ő termékük került, amit mindenki csak az "az okosszemüveg prototípusának" hív.
Minden jel Észak-Koreára mutat
Aki már olvasott bármilyen hackelős történetet, jól tudja, hogy szó szerint egy gombnyomással át lehet ruházni a támadást bárkire az IP-cím átirányításával. Éppen ezért furcsa az amerikai kijelentés, miszerint egyértelműen Észak-Korea a felelős az incidensért. Bár ha megvizsgáljuk a film történetét, nekik van a legtöbb indokuk dühösnek lenni:
Tegyük fel, hogy Észak-Korea volt
Ez a kijelentés több sebből vérzik. Először is ha egy északkoreai hackercsoport volt, a kormány nem fog felelősséget vállalni értük, így nem lehet Kim Dzsong Unékra bizonyítani semmit. Másfelől az Egyesült Államok kissé elfoglalt a CIA-jelentések és a dzsihadisták bombázásával ahhoz, hogy egy hatalmas kiberháborút is indítson.
Az interjú két főszereplője, James Franco és Seth Rogan úgy tesznek, mintha cikket írnának Kim Dzsong Unról, de (és aki a távoli jövőben meg akarja nézni a filmet, folytassa a következő bekezdésnél) ehelyett inkább brutálisan lemészárolják az istenített diktátort. Az észak-koreaiak más okból is gyanúsak: egy koreai nyelvre beállított számítógépről küldték azt a vírust, ami után összeomlott a Sony rendszere, és kísértetiesen hasonlítanak a módszerek azokhoz a technikákhoz, amit Dél-Korea ellen alkalmaztak már korábban is a phenjani hackelők. A DarkSeul nevű szervezetnek 2013-ban volt a leghíresebb dobása, amikor számos dél-koreai bank szerverét sikerült feltörniük. De ez még mindig nem jelenti azt, hogy az észak-koreai kormány vagy ez a hackercsoport lenne a felelős a történtekért. A hackervilágban igazi elismerés egy olyan vírust gyártani, ami sérthetetlen rendszereket tör fel, de a közösség nagyon összetartó, ha egy célért küzdenek, és megosztják egymással a vírusgyártási technikákat. És bárki, aki valaha használt számítógépet, tudja, hogy milyen egyszerű átállítani a gép nyelvezetét.
Terrorfenyegetéstől tartanak a mozikban
Jó ideig nem vetítik Az interjút a mozikban
Bár a szeptember 11-éhez hasonlított "terrorüzenetek" küldőit nem tudták egyértelműen a #GOP-hoz kapcsolni, s a Nemzetbiztonsági Szolgálat sem minősítette hiteles fenyegetésnek az üzenetet, a legtöbb amerikai mozi úgy döntött, nem kockáztat, és levette műsoráról az Észak-Koreát kigúnyoló filmet. Ezután maga a Sony is úgy döntött, hogy nem lesz passzív szemlélője a történetnek, és bejelentette, hogy ezentúl senki sem vetítheti le a filmet. A kérdés viszont megmarad: valóban veszélyben voltak a mozik? Észak-Korea szeret fenyegetőzni, ha valaki megtámadja az országot, jelen estben Kim Dzsong Un "személyes varázsát", de a kivitelezésben már nem annyira következetes, és még nem sikerült bizonyítékot találni, ami alátámasztaná, hogy valóban tőlük jött-e a fenyegetés.
Mikor lehet megnézni a filmet? 
A film a szemünk előtt íródott meg - Galéria
Elérkeztünk a legtöbbet feltett kérdéshez, ami egyébként teljesen érdektelen. A történet kezd annyira elfajulni, hogy a körítés valószínűleg sokkal érdekesebb, mint amilyen maga a film lesz, bár tagadhatatlan, hogy mindenki kíváncsi, hogyan filmesítik meg Kim Dzsong Un gyermeki tekintetét, miközben tengeralattjárókat vagy háztartási eszközöket tanulmányoz, és ha van szívük a rendezőknek, akkor a plüssállatok sem maradnak ki a háttérből.
Pénzügyi okokból viszont elképzelhetetlen, hogy a Sony befagyasztja a filmet, ugyanis 44 millió dollárjuk van benne. A kampány során több tízmillió dollárt költöttek reklámra, amit most meghatározatlan időre beszüntettek. Minden bizonnyal kivárják, amíg lecsillapodnak a kedélyek, s még az is lehet, hogy szerencsések lesznek, és kiderül, hogy a konkurencia feketítette be az észak-koreaiakat.
Valószínűleg limitált DVD-ket fognak kiadni, vagy felrakják a filmet az internetre, amivel rövid távon bosszút állhatnak a hackereken, és stílusosan profitálhatnak a kitüntetett médiafigyelmből. Ez a közeljövőben nem fog megtörténni, de a torrentoldalakon bármi lehetséges, minden az adattolvajok tervétől függ. A Piratebaynek már amúgy is egyre kevesebb a veszítenivalója.
Az ABC amerikia televíziós csatorna az Egyesült Államok elleni támadásnak értékelte a történteket, és Barack Obama amerikai elnököt is megkérték, hogy szánjon időt Kuba és a CIA-kínzások mellett a kibertámadásra is. Az elnök válaszában komoly támadásnak minősítette az adatlopást, de hozzátette, hogy terrorfenyegetést nem kaptak a mozik. Azt tanácsolta az embereknek, hogy menjenek el bátran a mozikba.
Hogyan jutottak be a Sony rendszerébe?
Erre még nem jöttek rá a nyomozók, de úgy gondolják, hogy egy egyszerű adathalászati módszerrel kezdték, és így bukkantak rá a cég sebezhető pontjára. Ez úgy is bekövetkezhetett, hogy egy gondatlan dolgozó rákattintott egy vírust tartalmazó felbukkanó ablakra számítógépe képernyőjén. A kibertámadások kivédésére alkalmazott egyik vezető cég az elmúlt fél év alatt begyűjtött adatok alapján nyilvánosságra hozta, hogy a bankok és kormányhivatalok szervereinek kilencvenhét százalékát érte már hasonló támadás, amit eddig sikeresen hárítottak. Egy kibervédelmi igazgató elmondta, hogy az ilyen támadások elkerülhetetlenek, de nem járnak információvesztéssel, mindig van egy "következő kapu", amin nem tudnak áttörni a hackelők.
A Sonynál az volt a különbség, hogy túl későn vették észre a támadást, mert addigra már hatalmas mennyiségű adatot loptak el a szerverekről. A kibertolvajok nem használtak kifinomult kódokat, egyszerűen csak tudták, hol kell támadni, mivel már több hónapja dolgoztak a terven. A nyomozást az IP-címek beazonosításával kezdték, de a kapott eredmény alapján Olaszországtól Thaiföldig temérdek számítógépet kellene leellenőrizniük, ami egyrészt jogi problémákat okozna, másrészt hosszú, gyötrelmes és valószínűleg eredménytelen folyamat lenne.
A hackelés és ami mögötte van
Minden bizonnyal lesz még ilyen támadás. Ez azért valószínű, mert a Sony nem "tökéletes célpont" egy random kibertámadás szempontjából. A hackereket jelen esetben a személyes bosszú vezérelte, nem pedig a pénzügyi pusztítás. A mostani támadás mérföldkőnek számít az adatlopás történetében, mert indíttatása látszólag politikai (ha Észak-Korea volt). De a Snowden és Assange által közzétett jelentések után az amerikaiak már nem olyan érzékenyek az adatlopásra, főleg, ha nem róluk van szó, mivel köztudott, hogy az amerikai kormány tudott az állampolgárok adatainak illegális összegyűjtéséről és vizsgálatáról, amit persze a lakosság érdekében engedélyeztek. Így nem tudni, lesz-e egységes front a kibertámadások ellen.
A kiberhadviselés veszélyeire a legtöbb cég nem készült fel, és az FBI kiberbiztonsági igazgatóhelyettese a szenátus előtt is bevallotta, hogy a Sony rendszerét feltörő kód a magánszféra intézményeinek kilencven százalékába észrevétlenül be tudott volna jutni. A bankok és állami intézmények eddig biztonságban érezték magukat, de az egyre tehetségesebb hackerek felbukkanása komoly reformokat igényel a szervezetek biztonsági rendszereinek felépítésében. És több munkalehetőséget a kibervédelmi vállalatoknak.