Történelem

A kérdéses 5,6 másodperc

Öt egész hattized másodpercről van szó. Ez a nyúlfarknyi idő három puskalövés között telt el. Ki tudja, hány száz millió másodperc múlt el azóta, azt pedig felmérni sem lehet, mennyire kevés idő ez a másodpercekből összeálló percek, órák, évek és évtizedek tengerében. Az ember felkapja a fejét: mégis, hogyan válhat lényegessé pisszenésnyi öt egész és hattized másodperc a történelemben?

A kérdéses 5,6 másodperc
John F. Kennedy, az Egyesült Államok 35. elnöke 1963. november 22-én Dallasban, közvetlenül az előtt, hogy merénylet áldozata lett. Három lövést adtak le rá, de máig sem tudni, egyetlen ember tette-e
Fotó: AFP/Picture Library/Ann Ronan

Egyszerű a válasz, fentebb tulajdonképpen már el is hangzott. A három puskalövést, amelyek között ez az idő eltelt, 1963. november 22-én adták le Dallasban az Amerikai Egyesült Államok 35. elnökére, John Fitzgerald Kennedyre. Az első lövés súlyosan megsebesítette, a második valószínűleg célt tévesztett, a harmadik pedig megölte az elnököt; ez volt talán az első gyilkosság, amit a médiának köszönhetően az egész világ élő egyenesben láthatott. Van valami mélyen elszomorító abban, hogy erről a gyilkosságról ötvenhét éve nem tudunk semmi egészen bizonyosat, semmi teljesen egyértelműt, semmi olyat, amit valahol, valamikor, valakik meg ne kérdőjeleztek volna. Csupán – mérhető, objektív fizikai valóságként – a három lövés között eltelt öt egész hattized másodperc áll előttünk vitán felül és megkérdőjelezhetetlenül.

Pedig éppen ez a látszólag megkérdőjelezhetetlen, mérhető, objektív fizikai valóságra támaszkodó bizonyíték áll a leggyengébb lábakon. Tudniillik ennyi idő alatt kézi závárzatú fegyverből három egymást követő célzott lövést még soha senkinek nem sikerült leadnia. Márpedig a mindmáig „hivatalos” magányos merénylő, Lee Harvey Oswald fegyvere ilyen volt. Egy 1891-es alaptípusú, de 1940-ben gyártott, 6,5 mm-es Mannlicher Carcano olasz gyalogsági puska.

Ötvenhét év telt el, rengeteg idő, az események szereplői közül kevesen vannak már közöttünk. Ennek egyenes következménye, hogy a legevidensebbnek látszó tények is a bizonytalanság ködébe süllyednek. Hiszen mindegyiknél akad valami, ami miatt kételkedhetünk, aminek a részletesebb és életszerűbb magyarázatára szomjazunk – azonban aki kérdéseinkre szemtanúként tudna felelni, már rég halott. A rengeteg bizonytalan között evickélve elérkezünk még oda is, hogy talán a három lövés és – értelemszerűen – az öt egész hattized másodperc sem biztos. A szemtanúk, akik közül persze már alig van életben valaki, beszéltek négy, öt, sőt hat lövésről is.

Azonban a számlálhatatlan vizsgálat, bizonyítási kísérlet és rekonstrukció, valamint a hangos felvételek elemzése és a tanúk háromnegyedének vallomása után mégiscsak a három lövés tartható a legéletszerűbbnek. A három lövés közül is az igazi „gyenge láncszem” a második és a harmadik között eltelt nagyon rövid idő. Ezt a két lövést aztán végképp lehetetlen kézi závárzatú puskából ilyen gyorsan leadni. Annak az embernek automata fegyvere kellett hogy legyen, hiszen a lövések között talán annyi idő telt el, amíg – gyorsan kifújva a levegőt – a kilégzés elején és a végén is meghúzta a ravaszt. A belégzést kizárhatjuk. Profi lövész nem lő levegővétel közben, az Egyesült Államok elnökére pedig nem kocavadászok fognak lövöldözni. Úgy is mondhatnánk: nem Lee Harvey Oswaldok – márpedig ez a fiatalember hiába volt három évig tengerészgyalogos, a lőeredményei a legjobb akarattal is csak átlagosnak mondhatók.

Félreértés ne essék, hogy Oswald is lőtt az elnökre, szinte biztosra vehető. Az események logikai egészet képeznek: Oswald a tankönyvraktárban dolgozott, amelynek ötödik emeleti ablakából valóban tüzeltek Kennedyre. Az alsóbb szinten tartózkodók látták az ablakon kikandikáló puskacsövet, hallották a závár csattanását és a lehulló töltényhüvelyek koppanását. Utána számosan látták Oswaldot a lépcsőn lefelé mentében, a helyszínen hagyott fegyverben a nővére is felismerte fivére puskáját, a fegyver előagyán (a cső alatti farész, amit tüzelés közben egy jobbkezes lövész a bal tenyerével támaszt alá) pedig rögzítették Oswald bal tenyérnyomatát. Az elnöki limuzinban (elsősorban az ülésekbe és a műszerfalba csapódva) is találtak lövedékdarabokat, amelyekről megállapítható volt, hogy Oswald fegyveréből származnak. Oswald még az első világháborús ogivál (lekerekített végű) lövedékeket használta, amelyek gyakran törtek szét a célba való becsapódáskor, de néha már a puskacső elhagyása után is.

Amúgy nem kell a tengerentúlra utazni, hogy az ogivál lövedék történelemformáló hatását tanulmányozzuk. Ilyen végzett gróf Tisza István magyar miniszterelnökkel is. A közelről érkező, lekerekített hegyű „négy és feles” a miniszterelnök zsebóráján tört szét, darabjai részben a parkettába, részben mögötte a tolóajtóba csapódtak, és a legnagyobb letörő darab bizonyult végzetesnek: átfúrta a tüdejét, és megsértette a verőeret, mielőtt a jobb hónaljvonalnál távozott volna a testből. Az embernek hamar meggyőződésévé válik, hogy a választott lövedék és a merénylők áldozatai között kell lennie bizonyos összefüggésnek. Minél kapitálisabb a célpont, annál gyilkosabb golyókat lőnek ki rá.

Térjünk vissza azonban erre a fránya 5,6 má-sodpercre. Igazságügyi szakértői körökben szilárdan tartja magát a legenda, hogy az FBI a Kennedy elnök elleni merénylet körülményei után nyomozva a világon fellelhető legjobb lövészekkel – afféle helyszíni bizonyítási kísérletként – tesztlövéseket végeztetett. Ezeken igyekeztek pontosan modellezni azokat a körülményeket, amelyek a merényletkor is adottak voltak. A legenda szerint a mi olimpiai bajnok sportlövőnket, Hammerl Lászlót is felkérték a kísérletre, aki bár kitűnő eredményt ért el, egymás után három célzott lövést neki sem sikerült 5,6 másodperc alatt leadnia a különböző távolságokra elhelyezett célpontokra.

Nos, az a megtiszteltetés ért, hogy személyesen Hammerl László volt segítségemre a legenda tisztázásában. Ahogy ez lenni szokott: van, ami igaz belőle, és van, ami legenda…

Adjuk át a szót neki, hiszen nála hitelesebben senki nem nyilatkozhat erről:   

„Az FBI nem kért fel a Kennedy-gyilkossággal kapcsolatos próbalövések elvégzésére, hanem a Magyar Televízió készített egy riportfilmet, és ennek kapcsán valóban lőttünk lemásolt körülmények között próbalövéseket.

A próbát Budaörs mellett tartották. Egy domboldalon, az emeletnek megfelelő magasságban alakították ki a lőállást. Három életnagyságú fényképfelvételt helyeztek el lent, a síkon a lövéseknek megfelelő időpontú távolságokban. Ugyanolyan típusú, minőségű fegyverrel lőttünk, mint ezt Oswaldra mondták. A lövések leadására ugyanannyi időt kaptunk, mint azok eldördültek.

Az első lövést a legközelebbi fényképre és így tovább kellett leadnunk. Az első lövés mindig pontosan célba talált, a második már szóródott a kocsiban, a harmadik pedig már mindenkit eltalált, aki a kocsiban ült. Hárman lőttünk, jómagam és két világbajnok sportlövő. Többször megismételtük a próbát.

A véleményünk az volt, hogy ez így nem történhetett meg.

A három célzott lövés leadását az adott fegyverből a beigazolódott hibaszázalékkal lehetségesnek tartom, de csak kifejezetten jó képességű, állandóan gyakorló sportlövő által.”

A Hammerl László által elmondottakban több kulcsmondat is található. Feltűnő a tesztlövés (kriminalisztikai értelemben tulajdonképpen helyszíni bizonyítási kísérlet) körülményeinek szakszerű rekonstruálása az eredeti helyszín paraméterei alapján: a lövész pozíciója, a távolodó célpont nyújtotta perspektívák, az ugyanolyan típusú és minőségű fegyver használata egyaránt hozzáértő szakember keze nyomát viseli. Az e kísérletet megrendezők is a három lövést tartották evidensnek, és a közöttük eltelt idő tekintetében sem voltak kétségeik. Nehéz elhessegetni magunktól a gyanút: a helyszínen levő „filmesek” közül egyáltalán nem biztos, hogy mindenkinek a dokumentumfilm-stúdió szerepelt munkahelyként a személyi igazolványában…

Olimpiai bajnokunk a tesztlövések eredményeit is abszolút életszerűen ismerteti. Az első lövés biztonságos találatot adott. Megjegyzendő, hogy mindez „eredetiben” is így történt: a Kennedy nyakán áthatoló lövedék csak az első ülés támláját érintve szakadt szét, igaz, egyik darabja az elnök előtt ülő Connally texasi kormányzó testében még zegzugosabb utat tett meg, mint Tisza Istvánéban. Bár Connal­ly­hez kegyesebb volt a sors. Ő életben maradt.

A már távolodó célpont felé repülő második lövedék valószínűleg célt tévesztett, és körülbelül 80 méterre az elnöki limuzintól a járdaszegélybe csapódott. Ekkor ez is szétesett, mert az ott álldogáló James Tague-t az egyik darab az arcán sebesítette meg.

A legtávolabbra küldött harmadik, nyilván számos akadályba ütköző lövedék is az ogivál lövedékek tipikus tulajdonságát mutatta: darabjai szinte a kocsi egész elülső részét beterítették. Talán egy tizedmásodperccel azelőtt viszont ez a lövedék robbantotta szét az Amerikai Egyesült Államok 35. elnökének koponyáját. Az esendő és halandó emberre lesújtó végzetet olyan drasztikus, kegyetlen módon tárva elénk, hogy Anna lányom ezt a YouTube-on látva sok évvel később sem tudta visszatartani a könnyeit.

„Koronatanúnk” pedig egyenesen kimondja, amit rajta kívül szerte a világon még nagyon-nagyon sokan: a John Fitzgerald Kennedy elleni merénylet így nem történhetett meg. Figyelemre méltó, hogy ezek szerint a vele együtt tesztlövést végző két világbajnok is osztotta a véleményét. Valószínűleg abban is, hogy ez a teljesítmény elvileg lehetséges, de csak kifejezetten jó képességű, állandóan gyakorló lövész által. Akinek bizony nem éppen Lee Harvey Oswald volt a prototípusa.

Mi ebben a hátborzongató? Az, hogy az Egyesült Államok későbbi főbírója, Earl W. Warren által összeállított jelentés, amely a Kennedy-gyilkosság teljes hátterét és lefolyását volt hivatott tisztázni, végső konklúzióit egy fizikailag lehetetlen, legalábbis bizonyíthatatlan tényre alapítja. A mindmáig hivatalos és elfogadott verzió szerint az elnök elleni merénylet mögött nem állt szervezett politikai erő, gyilkosa pedig egy magányos merénylő, Lee Harvey Oswald volt. Aki három lövést biztosan leadott Kennedyre – 5,6 másodperc alatt.

Vegyük át még egyszer.

Ebből a három lövésből kettő talált: az első az egyik nyakcsigolya mellett fúródott be, áthatolt a nyakon, és a gége alatt, a nyakkendő csomójánál hagyta el a testet. Az első ülésbe ütközve a lövedék széttört, súlyosan megsebesítve az elnök előtt ülő Connally kormányzót. A második – talán – célt tévesztett, enyhe sérülést okozva a körülbelül 80 méterre álló James Tague arcán. A harmadik is hátulról érkezett, az elnök koponyájának jobb felső részét szabályszerűen lerobbantva. Utána ez a lövedék is több darabra tört, és szétszóródott az elnöki limuzin elülső részében.

Mindez pedig történt – unalomig ismételjük már! – 5,6 másodperc alatt. Legalábbis a mindmáig megtámadhatatlan Warren-jelentés szerint. Márpedig az egész esemény- és cselekménysorból ez az egyetlen, amit még soha senkinek nem sikerült rekonstruálnia. Ötvenhét év alatt.

Az emberi szellem lényegéhez tartozik, hogy képtelen elfogadni a nem teljesen kielégítő magyarázatokat. Elpusztíthatatlan bennünk a hit, hogy a konzekvens és logikus válasz mindig ott van valahol a lehetséges feleletek között. Márpedig ez esetben a konzekvens és logikus válasz úgy hangzik, hogy a Kennedy elnök elleni merénylet nem történhetett a hivatalos verzió szerinti módon.

A magányos merénylő koncepciója fizikai korlátokba, ezen keresztül pedig az objektív lehetetlenség mindennél keményebb falába ütközik. Kellett, hogy legyen még egy merénylő – és innentől kezdve már az is megdőlni látszik, hogy a merénylet mögött semmiféle szervezett politikai erő nem állt. Persze nem lehet célunk – lehetőségünk sincs rá –, hogy halálos titkokat fejtsünk meg, ez nem is a mi dolgunk. Az embernek azonban két dologhoz feltétlenül joga van: a kételkedéshez és a reményhez.

A kételyeknek már hangot adtunk. A remény? Talán csak annyi, hogy a nyilván­való igazságot nem lehet a végtelenségig titkolni. Márpedig a világ tartozik az igazsággal egy nagyszerű politikusnak és egy nagyszerű embernek: John Fitzgerald Kennedynek, az Amerikai Egyesült Államok 35. elnökének.

A szerző jogász, író

Kapcsolódó írásaink

Ki ölte meg Kennedyt?

ĀOktóber huszonhatodikán több ezernyi titkosított dokumentum kerülhet a nyilvánosság elé

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom