Krónika

Újabb elmélet az ősmagyarok útjáról

A magyarság történetének kutatásában a nyelvtudomány és a történettudomány elérte határait

Több évszázad helyett csupán néhány évtizedig tarthatott az Uraltól a Kárpátokig a vándorló magyarok útja – vélik újabb régészeti eredmények alapján a magyar őstörténettel foglalkozó kutatók. Vásáry István akadémikus ugyanakkor arra is figyelmeztet, hogy az írott források szűkössége miatt a szakemberek sokszor hipotézisekkel kénytelenek a tényeket pótolni.

A magyar törzsek vándorlásának feltételezett útvonalán talált régészeti leletek feldolgozása után a kutatók egy új teóriával álltak elő. Eszerint a korábban széles körben elfogadott több évszázad helyett csupán ötven-hatvan év alatt érhettek el a magyarok az Urál vidékétől a Kárpátokig. Az új hipotézis elveti azt a múlt század harmincas éveiben kidolgozott elméletet, amely az V. századi nagy sztyeppei népmozgásban részt vevő, a Kaukázust érintve a délorosz puszták felé vándorló onogurokat a magyarokkal azonosította – mondta lapunknak Vásáry István, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Magyar Őstörténeti Témacsoportjának vezetője.

Az államalapítás előtti magyar történelem iránt már a rendszerváltás előtt is nagy volt az érdeklődés. Az utóbbi huszonöt évben a helyzet leginkább abban változott meg, hogy a könyvpiacon hatalmas mennyiségű új kiadvány jelent meg, ezek háromnegyed része azonban inkább nevezhető fantazmagóriának, mint tudományos munkának – közölte a kutatásvezető.

A szakmailag megalapozott szemlélet erősítésének szándéka, valamint a magyar őstörténet iránti általános érdeklődés eredményeképpen az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontban az intézmény munkatársaiból, valamint számos hazai egyetemi és múzeumi kutatóhelyről felkért külső szakértőkből három éve megalakult a Magyar Őstörténeti Témacsoport. A nyelvészekből, történészekből, régészekből, néprajz- és zenekutatókból, antropológusokból és genetikusokból összeállt csoport munkáját azóta Vásáry István vezeti. A szakember véleménye szerint a magyarság történetének kutatásában a nyelvtudomány és a történettudomány elérte határait. Az írott források rendkívül szűkösek, néhány tucat oldalon összefoglalhatók a bizánci és arab feljegyzések, a feltáratlan tárgyi leletanyag azonban hatalmas lehet. Még a Kárpát-medencében is csupán a régen használt eszközök, temetkezési helyek töredéke került csak elő – hangsúlyozta a kutató, aki arra számít, hogy a kutatásban felerősödhet a régészek szerepe.