Tizenöt éve volt a tiszai ciánszennyezés

Az Aurul bányászati vállalat derítőjének töltése 2000 január végén – állítólag a kedvezőtlen időjárás miatt – olyan vízterhelést kapott, hogy átszakadt, és egy huszonöt méter széles résen át ciánnal és nehézfémekkel erősen szennyezett víz ömlött a Láposba, a Szamosba és a Tiszába.

A szennyeződés február első felében vonult le a Tiszán, ökológiai katasztrófát okozva a folyó élővilágában, negyven kilométer hosszan ezerkétszáz tonna haltetem borította el a folyót. A szakemberek a Tisza-tóban tárolt ötvenötmillió köbméter vízzel hígítva a térségbe érkező szennyezés töménységét jelentősen csökkenteni tudták.

A katasztrófa után példaértékű volt az összefogás, ennek ellenére is óriási károk keletkeztek, több hétig tartott, amíg a haltetemeket összegyűjtötték. Az Országgyűlés 2000-ben február 1-jét a Tisza élővilágának emléknapjává nyilvánította. Magyarország a ciánszennyezés miatt több mint huszonkilencmilliárd forintos kárigényt jelentett be, amely a folyó élővilágát ért veszteségeket, valamint annak helyreállítási költségeit tartalmazza. Románia az Aurult tette felelőssé a környezeti katasztrófáért, az ottani vizsgálat szerint a történteket előre nem látható körülmények okozták. A magyar állam 2001-ben kártérítési pert indított a nagyvállalat ellen, mivel az nem válaszolt a peren kívüli megegyezésre tett ajánlatra. Az elhúzódó eljárásban a Fővárosi Bíróság kilenc éve közbenső ítéletként kimondta, hogy a ciánszennyezésért az Aurul jogutódját, a Transgold nevű céget terheli a felelősség, utóbbi azonban a kártérítési eljárás elől csődbe menekült, az ökölógai katasztrófa elhárításának költségei így az érintett országokra maradtak, és még mindig nincsenek meg azok, akiket felelőssé lehetne tenni a történtekért.