Krónika
Szombat hajnalban semmisülhet meg a Masat-1
A hazai műholdat építő szakemberek versenyre buzdító felhívást intéztek a rádióamatőrökhöz
A Masat–1-et megépítő szakemberek versenyre buzdító felhívást intéztek tegnap a rádióamatőrökhöz, akik a műhold csaknem három évig tartó útján számos alkalommal segítettek az eszköz által sugárzott jelek azonosításában. A vetélkedés győztese az lesz, akinek sikerül a szatellit utolsó percekben sugárzott adatait rögzítenie.
Vajta László, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Karának dékánja a sajtótájékoztatón hangsúlyozta: a Masat–1 megsemmisülése nem a projekt lezárását jelenti, hanem egy hosszabb, az űrkutatás magyarországi fejlődését szolgáló tudományos együttműködés egy állomása. A program folytatódik, a Masat–2 fejlesztőinek célja az eddigi tapasztalatokra épülő tudományos és technológiai kísérletek kiterjesztése. Az újabb műhold kutatómunkáját segíti majd, hogy lényegesen nagyobb lesz elődjénél.
A Masat–1-et a a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen fejlesztették ki, majd az Európai Űrügynökség Vega nevű hordozórakétája juttatta fel a világűrbe 2012 februárjában, az egyenlítőhöz közeli Francia Guyanából. Az egyetem szakemberei – közöttük számos hallgató – csaknem ötéves munkával készítették el az egy kilogramm súlyú, tíz centiméter élhosszúságú, kocka alakú első magyar műholdat.
Gigantikus fekete lyukra bukkantak
A Nap tömegének nyolcmilliószorosa lehet a súlya annak a fekete lyuknak, amelyet a Brigham Young Egyetem csillagászai fedeztek fel nemrég az Egyesült Államokban. Az objektum a KA 1858 katalógusjelű galaxisban található, amely tőlünk százmillió fényévnyire van, a Hattyú és a Lant nevű csillagképek között. A kutatók a NASA űrteleszkópja, a Kepler adataiból határozták meg a fekete lyuk tulajdonságait. A tudósok között már eddig is számos vitát kiváltó fekete lyukak – a jelenlegi feltételezések szerint – a Napnál több százszor nagyobb csillagok összeomlása után keletkeznek, és azért láthatatlanok, mert erős gravitációjuk miatt a fény sem képes elhagyni az felszínükhöz hasonló eseményhorizontot.