Szent Iván éjjelén dobbannak a szívek

Ma kezdődik a csillagászati nyár az északi féltekén. Ez az év leghosszabb napja, és ebből következik, hogy a holnapra virradó éjszaka a legrövidebb az esztendőben. Hajdanán a nyári napfordulót Szent Iván napján, június 24-én ünnepelték, az „esemény” azonban a csillagászat, a természettudományok, a számítási módszerek fejlődése, illetve a többszöri naptárreform miatt korábbra tevődött. A nyári napforduló szinte valamennyi kultúrában a Nap, a fény diadalának ünnepe volt, amely a pogány hiedelmek szerint a világosság és a sötétség örök harcán alapult. A természettel összhangban élő, kereszténység előtti közösségek ezért tűzgyújtással kívánták megsegíteni a Napot, annak a sötétséggel folytatott küzdelmében. A keresztény kultúrkörben a nyári napfordulóra eső Keresztelő Szent János ünnepe az 5. században vált általánossá, s hazánkban szláv hatásra Iván-napra módosult.

A Föld északi féltekéjén élők számára a nyár nemcsak a meleg évszakot, a termés beérését és betakarítását hozta el, hanem az aszályt és a szárazságot is. A nyári napforduló ünneplését egyebek mellett azért tartották fontosnak, mert a napok ekkortól kezdtek el rövidülni. Az ünnep így az elmúlást, a tél lassú közeledtét is előre jelezte.

A rituálékat alapvetően nem a Nap felkeltével, hanem az ünnep előestéjén, illetve éjszakáján kezdték. A közép-európai paraszti kultúrákban – így hazánkban is – ekkor különféle mágikus praktikákat vetettek be a megtisztulás, a gyógyulás, a szerelem, a házasságkötés és a termékenység érdekében.

Hazánkban a 16. század óta az emberek hatalmas máglyákat gyújtottak, és tűzcsóvákkal végeztek rituálékat, mivel úgy tartották, hogy ez megvéd a köd, a jégeső és a dögvész ellen. A hiedelmek egészségvarázsló szerepet tulajdonítottak a tűzbe dobott almának, amelyről úgy tartották, hogy aki abból eszik, elkerülheti a betegséget. Egyes térségekben úgy vélték, hogy nem szabad az almába kést vágni, mert akkor elverheti a jég a határt. Volt, ahol a tűzön megpörkölt vadbodzát tettek az ágyba, hogy távol tartsák a bolhákat. Termékenységünnepként a nyári napforduló rítusainak egyik központi témája a pártalálás volt: a bőséget hozó éjszakai virrasztás alatt gyakran szövődtek szerelmek.

Széles körben elterjedt volt, hogy a tüzet az eladó lányoknak át kellett ugorniuk, az őket körbeálló fiúk abból következtethettek a lányok ügyességére. Volt, ahol a lányok, miután kialudt a tűz, a kenderföldre mentek, ahol egyenként lefeküdtek. Azt tartották, hogy amelyikük helyén a letiport kender feláll, az egy éven belül feleség lesz.