Szabályozott kínai gyógyterápiák

Megjelent a Magyar Közlöny múlt heti számában az a régóta várt rendelet, amely tisztázza a hagyományos kínai gyógyászat területén oklevéllel rendelkező személyek által végezhető egészségügyi tevékenység engedélyezésére vonatkozó szabályokat.

Mint megírtuk, még júliusban került ki a kormány honlapjára az a rendelettervezet, amely meghatározta, hogy azok, akik igazolhatóan elvégezték az ötéves kínai felsőfokú képzést, milyen tevékenységre kaphatnak engedélyt Magyarországon. A néhány napja kihirdetett rendelet szerint ezek a tevékenységek a keleti mozgás- és masszázsterápia, az akupunktúra és az akupresszúra. A gyógyítás engedélyeztetését az Egészségügyi Nyilvántartási és Képzési Központ (ENKK) végzi, a szükséges kérelmet hozzájuk kell benyújtani.

Az engedélyeket az ENKK legfeljebb ötéves időtartamra adhatja ki, ezt megelőzően azonban vizsgálja majd a „szakmai tapasztalat idejét, a magyarországi tartózkodáshoz szükséges feltételek meglétét, illetve az egészségügyi tevékenység végzéséhez szükeséges feltételek fennálását”. Fontos kitétel, hogy a központ az engedélyt további öt évre csak abban az esetben újíthatja meg, ha a kérelmező a tevékenységét az engedélyezett időtartamnak legalább kétharmadában „önállóan gyakorolta”.

A rendelet emellett egyértelműen kimondja azt is, hogy bár a kínai gyógyítók ötéves, felsőfokú képzést végeznek el, Magyarországon mégsem minősülnek orvosnak, nem állíthatnak fel diagnózist, nem módosíthatják a hivatalos kezelőorvos által megszabott terápiát, nem láthatják el a beteget annak előzetes orvosi vizsgálata nélkül, illetve, amennyiben a hozzájuk forduló páciens rendszeres egészségügyi ellátás alatt áll, a kínai gyógyászat alkalmazói kötelesek konzultálni a kezelőorvossal.

Fontos szabály a fentieken kívül, hogy„nem végezhetnek szervekbe, szövetekbe hatoló beavatkozást és akupunktúrát, kivéve a szenvedélybetegek leszoktatására alkalmazott fülakupunktúrát”.

Ehhez kapcsolódik, hogy – beleértve a tevékenység reklámozását is – a kínai gyógyászok nem kelthetik azt a látszatot, hogy kezeléseik helyettesítik a „konvencionális gyógyítási eljárásokat”, illetve, hogy orvosi cím használatára és tevékenység végzésére jogosultak”.