Krónika
Minden harmadik háztartásban tartanak legalább egy kutyát
Az Alföldön a legnagyobb az ebsűrűség, a menhelyek pénz- és szakemberhiánnyal küzdenek, az örökbefogadással kapcsolatban pedig még vannak előítéletek hazánkban

A magyar emberek harminchat százaléka lakik legalább egy kutyát tartó háztartásban, ez azt is jelenti, hogy több mint hárommillió embernek van kutyája, ami a régió egyik legnagyobb ebtartó nemzetévé tesz minket – állapította meg a Cofidis megbízásából készült, Kutyaszemmel névre keresztelt kutatás, amely során ezerkétszáz főt kérdeztek meg, illetve menhelyvezetőkkel készítettek mélyinterjúkat.
Az Alföldön a legnagyobb az ebsűrűség (a háztartások 45 százalékában él kutya), ezt követi Észak-Magyarország és a Dunántúl 34–34, majd Közép-Magyarország 28 százalékkal. A kutyás háztartás lényegesen gyakoribb a községekben, mint a városokban, Budapesten pedig csak a háztartások egyötödében tartanak kutyát. A diplomások és a legnagyobb jövedelműek ritkábban, míg a középkorúak gyakrabban osztják meg otthonukat kutyával.
A kutatás eredményeit egyébként a napokban egy kerekasztal beszélgetés keretében mutatták be. „Egy kutyával hosszú távú tíz–tizenöt éves elköteleződést vállalunk. Érzelmileg ugyanolyan mélyen éli meg, mint egy kisgyerek, ha időközben megunjuk, és emiatt az utcára kerül vagy vissza a menhelyre” – hangsúlyozta a rendezvényen Csányi Vilmos etológus.
Érdekesség, hogy ugyanannyian vásárolnának tenyésztőtől ebet, mint amennyien menhelyről fogadnának örökbe. Ennek ellenére az örökbefogadással kapcsolatban továbbra is vannak előítéletek: sokakat az tartja vissza, hogy az ottani négylábúakat vadnak, kiszámíthatatlannak, illetve lelkileg sérültnek tartják.
Leginkább a fiatalok, a diplomások, a budapestiek, illetve azok körében népszerű lehetőség az örökbefogadás, akik már eleve kutyatulajdonosok. Ha valaki mentett kutya mellett dönt, leginkább a közös szimpátia a fő szempont. Sőt, a menhelyvezetők szerint sokszor a kutya választja a gazdát.
A menhelyre kerülés elsődleges oka a sok kóbor kutya, mely az ivartalanítás hiányából fakadhat. Másik pedig, a felelőtlen választás, ugyanis sokan nem gondolják át alaposan, hogy az életmódjukhoz milyen korú, aktivitású és fajtájú kutya illik. Egy évben átlagosan csaknem kétszáznyolcvan kutya kerül menhelyre, ahol általában legfeljebb egy évet töltenek, de jellemzően az idősebb, nagytestű, fekete egyedek egész életüket ott töltik.
A felmérés során a menhelyek helyzetét is feltérképezték, a vezetőkkel készített interjúkból kiderült, a legnagyobb problémát a pénz- és szakemberhiány, valamint a zsúfoltság jelenti. Az adatok azt mutatják, a legtöbb anyagi segítséget a magánemberektől kapják ezek az intézmények, az államnak pedig még bőven lenne tennivalója ezen a területen.
A menhelyek megsegítésére a Cofidis a Hangya Közösségel együtt a lakosságot bevonva közösségi adományozó kampányt indít.