Krónika

Két hónapnyi kajakozás az óceánon

Világrekordot döntött az a két magyar fiatal, aki hatvannégy nap alatt jutott el a Kanári-szigetekről a karib-szigeteki Antiguára

Hazatér ma az a magyar kajakpáros, amely hatvannégy nap alatt átevezte az Atlanti-óceánt. Lapunknak beszámoltak kalandos útjuk részleteiről, valamint terveikről, amelyek között könyv kiadása is szerepel.

Várhatóan ma délután ér haza a karib-tengeri Antigua szigetéről Kovácsik Levente és Szabó Norbert Ádám, aki a Kanári-szigetektől megszakítás és támogatás nélkül a világon elsőként evezte át páros kajakkal az Atlanti-óceánt. A vállalkozó kedvű fiatalok egy nyári napon, sörözés közben döntöttek a kalandos út mellett, és az álmodozást hamar a tervezés, majd a felkészülés követte. Korábban mindketten kajakoztak, és megfelelő műszaki ismeretek birtokában készítették elő az egyedülálló expedíciót. Példaképük az a két férfi volt, aki korábban az Ausztrália és Új-Zéland között fekvő Tasmán-tengert evezte át. Nagy feladatot jelentett az út anyagi hátterének megteremtése, hiszen egy korábbi kísérletüket – műszaki és finanszírozási problémák miatt – félbe kellett szakítaniuk. A terv előkészítése újabb és újabb feladatok elé állította az építész végzettségű Leventét és a közgazdász Norbertet. Nem mindennapi expedíciójukhoz ugyanis speciális, meglehetősen drága felszerelés mellett jó erőnlét és kiváló mentális állapotra is szükségük volt. A kétszázötven kilogrammos, kabinnal és elektromos víztisztító berendezéssel ellátott Kele elnevezésű hajójukba három mázsa élelmet halmoztak fel, emellett vész- és kommunikációs rendszert építettek be.

Edzésként végighajózták az Adriát, és Bécs–Budapest tesztutakkal készültek a több ezer kilométeres expedícióra. A megfelelő kondíció mellett legalább annyira fontos volt, hogy a bőrük alkalmazkodjon az erős napfényhez, a szélhez és a váltakozó időjárás körülményeihez.

A Túl az Óperencián nevű küldetés november 27-én indult a Kanári-szigetekről, és napi tizenkét órás, váltott evezéssel január 28-án érték el Antiguát. Kovácsik Levente lapunknak elmondta, hogy az út legnehezebb időszaka az első öt-hat nap volt, amikor testileg és lelkileg is át kellett állniuk egy szokatlan életformára. A sportolók - akik hosszú szakállt növesztettek a monoton, ugyanakkor veszélyes kajakozás közben – életre szóló tapasztalatokat gyűjtöttek, és addig ismeretlen érzésekkel gazdagodtak.

Emlékeik szerint az a mentális félelem volt a legkevésbé kezelhető érzés, hogy mindentől elvágva a világ legkietlenebb helyén, távol a családjaiktól eveznek.

Vállalkozásukról, amikor idejük engedte, rövid üzenetekben a Facebook-oldalukon írtak. Útjuk alatt végig naplót vezettek, fotókat és videókat készítettek. Terveik között szerepel, hogy expedíciójukról könyvet írnak, és dokumentumfilmet is készítenek a világon is ritka sportteljesítménynek számító, kalandos útjukról.