Időrészecskék az örökkévalóságban

Arvo Part, aki a szombati hangversenyen személyesen is jelen volt, a hetvenes években, egy alkotói válság után alakította ki stílusát, szakítva az avantgárd tendenciákkal. Szakrális minimalizmusnak is nevezik ezt, hiszen a gregorián és a reneszánsz polifóniát megidézve, visszatérve a harmóniákhoz és a tonalitáshoz, gyakran vallási szövegeket feldolgozva alkot. Egyik leg­ismertebb műve az 1985-ös Te Deum: a himnuszt a szerző rendkívüli erejű, időtlen kompozícióvá alakította, olyan különleges hangszerek is szerepelnek benne, mint a szélhárfa (megengedett felvételről bejátszani) vagy a preparált zongora. Ahogy a programfüzetben is idézik, Arvo Part azt mondta: finoman ki akarta szakítani az idő egy részecskéjét az örökkévalóság folyamatából. Az előadóktól nagy odafigyelést igénylő, kényes zenekari és kórusrészekkel teli alkotást a hangversenyen Fischer Iván vezényletével és a Cantemus Vegyeskar háromfelé osztott tagjainak közreműködésével megrendítő muzikalitással és koncentrációval tolmácsolták, kifogásolnivalóként a felvételről bejátszott szélhárfa időnkénti túlzó hangereje hozható fel. A másik Arvo Part-mű a 42. és 43. zsoltár spanyol szöve­gein alapuló Como cierva sedienta volt, Sylvia Schwartz spanyol énekművész közreműködésével. Az ugyancsak meditatív szerzeményt tolmácsoló szopránt egy-egy hangosabb zenekari résznél azonban nem lehetett hallani, noha bársonysimaságú hangja jól illett e műhöz.

Ciurlionis 1901-es, későromantikus, Erdőben című kompozíciója, illetve Vasks műve, a 2010-es Epifania egyaránt passzolt Arvo Part darabjai elé: előbbi ugyanúgy kevés eszközzel dolgozó, precíz szerkezeti felépítésű, mint az utóbbi kompozíció, amely egy lett népdalt dolgoz fel.

Mind a négy szerzemény először szerepelt a Fesztiválzenekar műsorán: a koncert alapján betanulásuk kitűnően sikerült. A pódiumra felhívott Arvo Part pedig láthatóan elérzékenyülve fogadta, hogy a közönség vastapssal köszöntötte .