Krónika

Félelem és kínzás

Minden, amit a CIA kínzókamráiról tudni kell

Sötét idők jöhetnek a 2001-es támadások után indított titkos vallatási módszerek ügyében, melyet terrorizmussal vádolt személyek ellen alkalmazott az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA). A hivatalos szenátusi vizsgálat jelentésére öt évet kellett várni, de kétes, hogy új korszakot nyit-e a CIA életében. Pedig a  jelentésben szereplő események a brutalitás és becstelenség olyan szintjét ütik meg, mely egy ideális világban nem maradhatna megtorlás nélkül.

A szenátus hírszerzési bizottsága 528 oldalon számol be olyan kegyetlen kihallgatási technikákról, ahol a foglyok naponta számtalanszor voltak áldozatai a vizes vallatásnak, más néven waterboardignak és más fájdalmas kínzásoknak.  Rengeteg olyan esetről is beszámol a jelentés, ahol a CIA-tisztek szándékosan félrevezették feletteseiket, s megtévesztő információt juttattak el a Fehér Házba, a kongresszusba, közvetlen munkatársaiknak a program módszereiről és eredményeiről. 

Egy bizalmas CIA-dokumentumban olyan utasítás is szerepel, melyben szó szerint megtiltják a Fehér Háznak, hogy beavassák Colin Powell akkori külügyminisztert a program részleteibe, mivel „teljesen kiakadna, ha megtudná, mi folyik itt".A nyilvánosságra hozott összefoglalóban szerepel annak a 119 fogvatartottnak a neve, akik közül 26-ot tévesen azonosítottak vagy hibás formáció alapján vettek őrizetbe. 

A jelentés középpontjában az a következtetés áll, miszerint a durva kihallgatási módszerek – melyeket Barack Obama elnök és a kritikusok is kínzásnak minősítettek – nem vezetnek eredményre. Emellett megcáfolják azokat a korábbi jelentéseket, amelyek Oszama bin Laden elfogásáról szóltak: kiderült, hogy a kínzások alatt megszerzett információk tévesek voltak, és nem játszottak döntő szerepet a Bin Laden utáni hajszában. 

Erkölcstelen és hatástalan módszerek

Barack Obama a szenátusi jelentésben szereplő adatokat a következőképpen kommentálta: „A jelentés egy nyugtalanító intézkedéssorozatról rántotta le a leplet, mely még jobban megerősítette a véleményemet, hogy ezek a kegyetlen módszerek nemcsak hogy nemzetünk erkölcsi normáival nem egyeznek, de a terrorellenes erőfeszítéseink és az Egyesült Államok védelme szempontjából is hatástalannak bizonyultak." Az elnök elismerte a CIA al-Kaida elleni 13 évnyi munkásságát, de ezzel együtt kiemelte, hogy a kihallgatási módszerek „jelentős károkat okoztak Amerikának a többi nemzet megítélésének szempontjából, s megnehezítette az érdekérvényesítést szövetségeseivel és partnereivel egyaránt". 

A CIA egy 112 oldalas „választ" adott a szenátus jelentésére, melyben elismerték a kihallgatási program hiányosságait és hibáit, de tagadták, hogy az ilyen módszerekkel megszerzett információkkal félrevezették a döntéshozókat: „A program által elsajátított információk kritikus fontosságúak voltak az al-Kaida megértésében, s ez a tudás a mai terrorellenes politikában is döntő szerepet játszik" - mondta John Brennan, a CIA akkori igazgatója, akinek vezetése alatt titkos börtönöket hoztak létre az al-Kaida-gyanúsítottak számára. Az exigazgató kiemelte, hogy a megszerzett információk számos támadás előkészítésében bizonyultak hasznosnak, mely során terroristákat ejtettek foglyul, s emberéleteket mentettek.

Kritikus időben látott napvilágot a szenátus jelentése, hiszen az al-Kaida és egyes nyúlványai számos régiót terrorizálnak szerte a világon. Az Iszlám Állam három amerikait fejezett le az elmúlt hónapban, s jelentősen előrenyomult Szíriában és Irakban egyaránt. John Kerry éppen ezért arra kérte Dianne Feinsteint, a szenátusi bizottság elnökét, hogy fontolja meg a jelentés publikálásának elhalasztását, mivel attól tartott, hogy a brutalitásokkal teli vizsgálat még jobban felháborítaná az így is Amerika-ellenes dzsihadistákat.

A dokumentum leghátborzongatóbb részeit a CIA-alkalmazottak feljegyzései és e-mailjei alkotják, ahol a dolgozók ösztönös reakcióit részletezik a vallatás közben látott borzalmakról. Beszámolnak egy olyan 2002-es esetről, amikor egy thaiföldi titkos börtönben a CIA alkalmazottjai közül sokan teljesen ledöbbentek, zokogni kezdtek,  és képtelenek voltak végezni munkájukat a látottak után. Ez az eset Abu Zubaida vallatása volt.

Elsírták magukat - Abu Zubaida története

Michael Hayden
Michael Hayden

A CIA programja annyira kaotikus volt, hogy sok esetben még a fogvatartottak számát sem tudták pontosan meghatározni. 2007-ben Hayden, az akkori igazgató zárt ajtók mögött úgy nyilatkozott, hogy a programban összesen 97 fogvatartott szerepel. Valójában 119 személyről volt szó, mint ahogy az a jelentésből is kiderül, s közülük 39-en a legkegyetlenebb kihallgatási módszereket alkalmazták.

Hayden két évvel később egy korai jelentést készített az akkor beiktatott Barack Obamának, s egyik tisztje jegyzeteiben viszont 119-nél is több fogoly neve szerepelt. Az alkalmazott egy saját magának küldött emailben leírta, hogy Hayden arra utasította, hogy a fogvatartottak száma nem haladhatja meg a 98-at. Ezért ki kellett választania egy olyan dátumú jelentést, ahol ez a számadat még igaz volt.

Haydennek egy külön részt is szenteltek a szenátusi jelentésben, ahol 38 oldalon taglalják azt, hogy kijelentései hol és milyen szinten térnek el a valóságtól. Ez a rész a példák a pontatlan CIA-jelentésekre" címet kapta. 

Hayden ezekre a támadásokra azt a választ adta, hogy a CIA-program és a titkos börtökönök foglyait külön adatbázisban kezelték, így megérthető, hogy alacsonyabb számokat kaptak.

Ez a könyvelésről szól, nem a megtévesztésről" - hangoztatta. Az exigazgató szerint ha őt kérdezik, meg tudta volna magyarázni ezeket az adatokat, de a jelentés dokumentumokra alapozza a feltételezéseit ahelyett, hogy embereknek tenné fel a kérdéseit.