Krónika
Első fokon véget ért az Il Ferro-ügy
A korábban előrejelzett néhány hónap helyett csaknem négy esztendeig tárgyalta a bíróság a botrányos csalássorozat büntetőperét
Hat év börtönnel, valamint négyszázhuszonnyolcmillió forint értékű vagyonelkobzással sújtotta tegnap a Fővárosi Törvényszék az Il Ferro Kft. ügyvezető igazgatóját, a testület hűtlen kezelésben, sikkasztásban, 2189 rendbeli csalásban és a számviteli rend megsértésében találta bűnösnek L. Róbertet. A kilenc éve kezdődött büntetőeljárás az akkori idők egyik legnagyobb, legalább tízezer embert érintő botrányos csalássorozatát igyekezett felgöngyölíteni, L. Róbert mellett a további hat vádlottból kettőt felmentett a bíróság, a többieket másfél és négy év közötti szabadságvesztésre ítélte, többük büntetését felfüggesztette, és a másodrendű terhelttel szemben is vagyonelkobzást alkalmazott.
A 2011 novemberében kezdődött per elején az volt a bíróság álláspontja, hogy egy-két hónap alatt döntés születhet az ügyben, holott már akkor tudni lehetett, hogy az eljárást komolyan lelassíthatja a károsultak említett nagy száma.
Az Il Ferro 2006-ban jelent meg a hazai piacon, és kétféle ajánlatot tett a céggel szerződni kívánóknak. Az egyik úgy szólt, hogy új autó vásárlásakor a vevő úgynevezett hasznosítási szerződést köt az Il Ferróval mint reklámközvetítővel, így akár pénz nélkül is kocsihoz juthat, a megállapodás értelmében pedig a cég havonta legfeljebb negyvenezer forintig állta volna a jármű törlesztőrészleteit. A szerződő magánfél csak az Il Ferro által kijelölt kereskedőknél vásárolhatta meg a kocsit, a belépőknek ugyanakkor öt-, majd tízezer forintos ügyintézési díjat is le kellett szurkolniuk a reklámközvetítőnek. A másik szisztéma a használt autóval rendelkező tulajdonosokra épült, a cég nekik két- vagy ötéves reklámszerződést ajánlott, a sofőröknek előbbi esetben 180 ezer, a másikban 330 ezer forintos egyszeri díjat kellett befizetniük. Az Il Ferro cserébe vállalta, hogy a hirdetési bevételekből havonta – fejenként – ötvenezer forintot kifizet a vele szerződőknek. A könnyű pénzszerzés feltétele volt, hogy a bármelyik rendszerbe belépő autósoknak napi negyven kilométert kellett megtenniük járművükkel a lakóhelyük környékén.
Bár az Il Ferro ajánlata a laikusokban is a pilótajáték érzetét kelthette, a cég sokáig működhetett, vezetői pedig tömegeket szedtek rá, holott nem volt titok, hogy a vállalkozást minimális tőkével hozták létre, célja pedig nem volt más, mint pénzbeszedő piramis felépítése. Bár az Il Ferro öles sajtóhirdetésekben tette közzé ajánlatait, tevékenységük sokáig nem keltette fel a hatóságok figyelmét.
A 2011 novemberében kezdődött per elején az volt a bíróság álláspontja, hogy egy-két hónap alatt döntés születhet az ügyben, holott már akkor tudni lehetett, hogy az eljárást komolyan lelassíthatja a károsultak említett nagy száma.
Az Il Ferro 2006-ban jelent meg a hazai piacon, és kétféle ajánlatot tett a céggel szerződni kívánóknak. Az egyik úgy szólt, hogy új autó vásárlásakor a vevő úgynevezett hasznosítási szerződést köt az Il Ferróval mint reklámközvetítővel, így akár pénz nélkül is kocsihoz juthat, a megállapodás értelmében pedig a cég havonta legfeljebb negyvenezer forintig állta volna a jármű törlesztőrészleteit. A szerződő magánfél csak az Il Ferro által kijelölt kereskedőknél vásárolhatta meg a kocsit, a belépőknek ugyanakkor öt-, majd tízezer forintos ügyintézési díjat is le kellett szurkolniuk a reklámközvetítőnek. A másik szisztéma a használt autóval rendelkező tulajdonosokra épült, a cég nekik két- vagy ötéves reklámszerződést ajánlott, a sofőröknek előbbi esetben 180 ezer, a másikban 330 ezer forintos egyszeri díjat kellett befizetniük. Az Il Ferro cserébe vállalta, hogy a hirdetési bevételekből havonta – fejenként – ötvenezer forintot kifizet a vele szerződőknek. A könnyű pénzszerzés feltétele volt, hogy a bármelyik rendszerbe belépő autósoknak napi negyven kilométert kellett megtenniük járművükkel a lakóhelyük környékén.
Bár az Il Ferro ajánlata a laikusokban is a pilótajáték érzetét kelthette, a cég sokáig működhetett, vezetői pedig tömegeket szedtek rá, holott nem volt titok, hogy a vállalkozást minimális tőkével hozták létre, célja pedig nem volt más, mint pénzbeszedő piramis felépítése. Bár az Il Ferro öles sajtóhirdetésekben tette közzé ajánlatait, tevékenységük sokáig nem keltette fel a hatóságok figyelmét.