Elhunyt Csete György, építőművész

1972-1973 körülre, a paksi lakótelep tervezésének kezdetére tehető, hogy a csoport Pécsi Ifjúsági Iroda néven szervezetileg is megalakult. Ez alkalommal egy rotaprint kiadványt jelentettek meg, amelyben Csete György és nézeteivel azonosult építészeti elveiket mutatták be, deklaráltan is megalapítva ezzel, a magyar élő építészetet megteremtő alkotó közösségek egyikét - olvasható az MMA méltatásában.

Az összegzés kiemeli, hogy Csete György a magyar organikus építészet egyik közéleti szerepet is vállaló elindítója volt. A pályáját végigkövető egyházi és magán megbízatásai mellett jelentős állami megrendeléseknek is eleget tett. Alkotásaiban elválaszthatatlan művésztársa, felesége, Csete Ildikó textilművész és Dulánszky Jenő szerkezettervező.

„Csete György alkotói hitvallása, magatartása, politikai megnyilvánulásai családi örökségéhez, hazájához és annak kultúrájához való elkötelezettségét tükrözik. Ennek tett eleget akkor is, amikor emiatt hátrányai származtak. Ezt szolgálta építészi pályája során oktatóként is bel- és külföldön egyaránt” – tudatta az MMA.

Ipari, majd kisebb lakó- és középületeket, "napházakat" tervezett, köztük Orfűn a Forrásházat, Halásztelken, Füzéren, Ópusztaszeren, Beremenden templomokat. Munkatársaival ő tervezte a paksi lakótelep "tulipános házait". 1996-ban Ópusztaszeren megépítette az Erdők templomát és múzeumát, valamint a Világmagyarság hajlékát. Építészeti kritikákat, tanulmányokat írt, filmeket készített (Lechner Ödön, Hajlék).

Csete György pályája kezdetétől tagja volt a Magyar Építőművészek Szövetségének, megalakulásától a Magyar Művészeti Akadémiának. Csete György tanított a pécsi, a budapesti és az innsbrucki egyetemen. Munkásságát számos díjjal és kitüntetéssel ismerték el: Magyar Művészetért Díj (1990), Ybl Miklós-díj (1992), Kossuth-díj (1997), Magyar Örökség Díj (1999), Prima Primissima díj (2005), Magyar Művészeti Akadémia Aranyérme (2010), Magyar Érdemrend középkeresztje csillaggal (2013), nemzet művésze (2014).