Krónika
Ébredezik az üstökös
A Rosetta-misszió sikerében osztozó magyar kutatók a naphoz közeledve aktívabb égitest titkainak a felfedezésében is élen járnak
Selfie az űrben. Így látja magát a Rosetta (Fotó: Reuters/ESA/NASA)
Az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpontjának (Wigner FK) magyar tudósai is részt vettek a Rosetta űrmissziónak abban a kutatásában, amely eddig közelről sosem vizsgált jelenséget, a 67P/Csurjumov-Geraszimenko üstökös magnetoszférájának születését követte nyomon és elemezte.
A Science tudományos folyóirat tegnapi számában közzétett tanulmány magyar társszerzői Szegő Károly, a Wigner FK tudományos tanácsadója és Németh Zoltán, az intézet tudományos főmunkatársa. Szegő Károly a távirati irodának elmondta, a 67/P üstökös, amely augusztusban éri el a perihéliumot, azaz a Naphoz legközelibb pontot, a Naphoz közeledve egyre melegszik, és meglepően aktív, már több kilométer magas gejzírekben tör fel a felszínéről a por és a gáz. A magyar tudósok a kezdetektől oroszlánrészt vállaltak a Rosetta űrszonda egyik fontos, az üstökös közelében található töltött részecskéket, illetve a csillag felé közeledve megszülető magnetoszféra, azaz a száguldó égitestet körülvevő övezetet vizsgáló műszercsoport fejlesztésében és méréseinek feldolgozásában. A Rosetta Plasma Consortium nevű műszer a Wigner FK kutatóinak részvételével a világon elsőként követte nyomon az űrben egy égitest mágneses tér létrejöttének folyamatát.
Szegő Károly hangsúlyozta, a kutatástól azt remélik, hogy egyszer megértik, miként éled föl az üstökös, és hogyan alakítja ki a környezetét.
„A mérések megkezdése előtt azt hittük, ismerjük az üstökösöket, de mint kiderült, alig tudtunk róluk valamit” – mondta.
Az Európai Űrügynökség (ESA) Rosetta űrszondája 2004-ben indult a Földről, hogy tízéves utazás után a 67/P üstökös közelébe érjen. Philae nevű leszállóegysége – fedélzetén egy sor magyar fejlesztésű műszerrel – tavaly november 12-én, hétórás szabadesés után érte el a Földtől több mint félmilliárd kilométerre lévő üstökös felszínét, ahonnan kétszer visszapattant, és egyelőre ismeretlen helyen állapodott meg. A leszállási helyen olyan kevés fény érte, hogy pár nappal később a napelemei lemerültek, azóta hibernációban várja az ébredést. A Rosetta addig is követi az égitestet.