Jubilál a Keleti pályaudvar

A kiegyezés után a mai Budapest területén öt nagy vasútállomás volt. A személyforgalom növekedése miatt 1883-ban egy új személypályaudvar építése vált szükségessé. A főváros kikötötte, hogy az új pályaudvar homlokzatának a középvonala a Rákóczi út tengelyébe essen. Az épületet 1881–1884 között a Magyar Királyi Államvasutak építette eklektikus stílusban, és akkoriban az egyik legkorszerűbbnek számított Európában.

Az objektum építésze Rochlitz Gyula, a csarnok acélszerkezetének tervezője Feketeházy János volt. A 2008-ra felújított fényűző díszítésű pénztárterem freskóit Lotz Károly és Than Mór készítette. A Baross téren álló pályaudvart 1884. augusztus 16-án adták át az utazóközönségnek.

Az eredetileg Központi Indóház néven ismert pályaudvar – amelyet az évtizedek során több ízben bővítettek, átalakítottak –1892-ben kapta a Keleti nevet, amely nemcsak a földrajzi fekvésére, a keleten fekvő Erdéllyel és a Balkánnal fenntartott kapcsolatra utalt, hanem az akkor még a Bécs–Párizs irányt kiszolgáló Nyugati pályaudvar nevétől való megkülönböztetést is szolgálta.

A második világháború idején, Budapest bombázásakor a pályaudvar súlyos sérüléseket szenvedett. Az épület előtti téren 1945-ben fürdőmedence működött, melyet egy évvel korábban eredetileg légoltalmi célra, tűzivíz-tárolónak építettek.
Végül 1968-ban, a 2-es metró építésekor alakították át a teret, a metró és a pályaudvar között aluljárórendszert építettek. Az aluljáró szintjére kerültek a pénztárak és az információs pultok, onnan széles lépcsőn lehet feljutni a peronokhoz. w