Krónika
A matuzsálemek országa
A 127 milliós Japán egynegyede hatvanöt év, csaknem hetvenezren pedig száz év felettiek közben egyre kevésbé fenntartható, hogy a fiatalok gondozzák rokonaikat
Az ENSZ becslései szerint világszerte majdnem megnégyszereződött a százévesek vagy annál idősebbek száma. Idén már elérte az 533 ezret, míg 2000-ben még csak 151 ezer volt. Míg 2000-ben minden egymillió emberből huszonöt töltötte be a századik évét a világon, 2019-ben már hatvankilenc. Európában pedig 158 százéves jutott minden egymillió lakosra.
Régóta köztudott, hogy a japánok, közülük is a nők élnek a legtovább, a Gerontológiai Kutatócsoport napjainkban érvényes listáját nézve az első tíz helyből hatot japán nők töltenek be, rajtuk kívül két francia, egy amerikai és egy holland asszony alkotja a legidősebbek csoportját. Jelenleg a világ legidősebb embere az 1903-ban született, vagyis 116 éves japán Kane Tanaka, aki egy fukuokai nyugdíjasotthonban él.
A százévesek magas száma egyfelől örvendetes tény, ugyanakkor az is egyértelmű, hogy Japán egyre jobban elöregedik. Jelenleg társadalmuk egynegyede hatvanöt éven felüli, és ez 2050-re a negyven százalékot is elérheti. Ami azt is jelenti, hogy az időseknek kell gondoskodniuk a még idősebbekről.
A száz év felettiek száma tavaly 69 ezer felett volt, ami négyezerrel több, mint az előző évben. Ez a szám közel negyvennyolc éve növekvő tendenciát mutat – mondta lapunknak Papp Melinda, az ELTE Japán Tanszékének egyetemi adjunktusa.
Az országban Okinawa lakossága tűnik ki a száz év felettiek magas számával, ezért „a halhatatlanok szigetének” is nevezik. Egyes magyarázatok az okinawai táplálkozásnak tulajdonítják ezt. Sok zöldséget, szóját és tengeri herkentyűt fogyasztanak. Ez azonban az utóbbi évtizedekben lassan változik, és az okinawai hagyományos táplálkozás a fiatal generációra már nem jellemző. Így kérdéses, hogy Okinawa lakossága megtarthatja-e a vezető szerepét ebben a statisztikában – magyarázta Papp Melinda.
A japán hagyományos értékrendszerben egyébként az időseknek mindig is kiemelkedő tisztelet járt. Az 1946-ig érvényes családrendszerben az elsőszülött fiú feleségére hárult az anyós–após ápolása, ma már egyre gyakrabban az idősek a saját lányukra (amennyiben van) támaszkodnak. Az 1945 utáni japán állam az idős rokonok ápolását nagy részben a családokra hagyta, kevés állami segítséggel. Az adjunktus szerint ez manapság egyre kevésbé fenntartható, többek közt a 1970-es évek elejétől folyamatosan csökkenő születésszám miatt is.
A szigetországban egyre növekszik az öregotthonok száma, ahol az ápolók munkáját már robotok is segítik. Akár egy-egy idős megemelésénél vagy mozgatásánál is bevethetőek, de mérnökök olyan robotágyon is dolgoznak, ami képes átalakulni tolókocsivá. A japán idősek szívesen végeznek szabadidős tevékenységet: festenek vagy éppen táncokat tanulnak, de ettől függetlenül az elszegényedés és az elmagányosodás ugyanúgy probléma náluk is, mint a Föld más részein.
