Nyolcvan éve írták alá az atombombáról szóló végzetes levelet

Az Amerikában dolgozó magyar fizikus, Szilárd Leó már 1934-ben felvetette a láncreakció lehetőségét. Elméletét szabadalmaztatta is, de mivel felismerte, hogy ez egy új típusú fegyver létrehozását is lehetővé tenné, kérelmét titokban tartotta. Amikor azonban három német tudós, Otto Hahn, Lise Meitner és Fritz Strassman 1939 januárjában bejelentette, hogy 92-es atomtömegű urán neutronokkal történő bombázása során sikerült végrehajtaniuk az első atomrombolást, Szilárd tudta, hogy karnyújtásnyi közelségbe került egy minden addiginál pusztítóbb erejű bomba előállítása. Az amerikai kormányt is figyelmeztetni akarta a veszélyre, és szólószólónak Albert Einsteint kérte fel. Először Wigner Jenővel, majd Teller Edével kereste fel a tudóst. Végül nyolcvan évvel ezelőtt, 1939. augusztus 2-án levélben hívták fel Franklin D. Roosevelt elnök figyelmét az uránban rejlő katonai lehetőségekre és arra, hogy a németek valószínűleg már dolgoznak az atombombán.
A második világháború kitörése miatt a levél csak október 11-én került az elnök kezébe, aki azonnal jóváhagyta az Uránium Bizottság létrehozását, a testület hatezer dollárt szavazott meg az atomenergia-program elindítására. Sokak szerint Einstein levele volt a kiindulópontja az atomfegyver kifejleszté­sére 1942-ben létrehozott Manhattan-tervnek.

A tévhitekkel ellentétben ő maga nem volt részese sem a projektnek, sem a bomba kifejlesztésének. Sőt, később élete legnagyobb hibájának nevezte a levél aláírását.