Határon túl
Megmozdult a Székelyföld magyarsága
Párbeszédet követeltek az erdélyi autonómiáról
A marosvásárhelyi székely vértanúk emlékművénél tegnap délután több ezren gyülekeztek a székely szabadság napjára a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által szervezett demonstrációra. A rendőrség a Székelyföld felől Marosvásárhelyre tartó autóbuszok mindegyikét leállította, és az autóbuszvezetőknek nemcsak a személyi okmányait, de a telefonszámát is elkérte – értesült az MTI. A rendőrök felszólították a tüntetőket, hogy távolítsák el a székely zászlók rúdjainak hegyes díszeit. A Székelyudvarhelyről autóbuszokkal érkezőktől elvették a zászlórudakat, de a lobogót maguknál tarthatták.
A székely vértanúk 1854. március 10-i marosvásárhelyi kivégzésének évfordulóján tartott megemlékezés közfelkiáltással elfogadott kiáltványát Izsák Balázs SZNT-elnök olvasta fel. A dokumentum egyebek mellett Székelyföld területi autonómiáját és az erről szóló párbeszéd elindítását követeli. A Miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkársága támogatja a felvonulást. A kormány határozott álláspontja, hogy a különböző autonómiaformák, amelyekkel más európai kisebbségek rendelkeznek, jár a székelyeknek, és jár valamennyi külhoni magyar közösségnek.
A helyszínen az erdélyi magyar pártok és politikai szervezetek elnökei (a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnökét leszámítva), valamint a baszk, a katalán nép és az Európai Szabad Szövetség (EFA) képviselői, valamint Szabolcs Attila fideszes országgyűlési képviselő mondtak beszédet. Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács EMNT elnöke az elmúlt negyedszázad „önfeladó” politizálását bírálva az autonómia melletti következetes, megalkuvás nélküli kiállásra buzdított.
A flamand Günther Dauwen, az EFA igazgatója kijelentette, nincs méltányos fejlődés, amíg minden döntést Bukarestben vagy Brüsszelben hoznak. Nagy tapsot aratott Marc Gafarot i Monjó, a Katalán Demokratikus Konvergencia Párt külügyi kabinetvezetője, aki kijelentette: ha Katalónia független állammá válik, nem fogja elfelejteni a székelységhez hasonló, szabadságukért küzdő népeket.
A tüntetők kifütyülték az RMDSZ-szel szövetséges Magyar Polgári Párt elnökét, Biró Zsoltot, aki megírt beszédét félretéve kijelentette: „Ha a szé-kely autonómiát a megosztás eszközévé tesszük, akkor az autonómia ügye biztos vesztésre van ítélve.” A tömeg végül távozott a város főtere felé, hogy átadja a tüntetés petícióját a kormány Maros megyei képviselőjének.
Még egy felvonulás
A mi autonómiánk tulajdonképpen létezik. Tessék csak körülnézni, minden márciusban, ha lehet. Ott van a fenyőfák alatt, a nyírfák alatt, a pityókaföldeken, a szökkenő pisztráng szeme csillogásában, a fészerben, a csűrben, a tisztaszobában, a buszon, a székely zászló rúdjában, a csendesen pöfékelő parasztházak kéményeinek nyílásaiban. Ott van az mindenhol. Csak nem látjuk a fától az erdőt. Már idestova huszonhat éve… Az pedig nagy idő. Úgyhogy félre a fákkal, nézzük a sűrűjét, mert én is egy ideje csak ismételni tudom magam: ha két évtized és néhány esztendő után is ott tart a székelység, hogy jobbára évente felvonul, majd különböző számmisztikai polémiákba bocsátkozik a résztvevők számáról, akkor elégedjünk meg ennyivel. A vonulásaink a mi autonómiánk. Lehet ezt csinálni minden évben, de attól még nem lesz önrendelkezés. Legfeljebb a románok jól megszokják, hogy ugyan már a székelyek! Csak a szájuk jár! No, meg a lábuk… Minden nép annyi függetlenséget érdemel, amennyit ki tud harcolni magának. Van még bárkinek huszonhat éve vonulgatni? (KRL)