Gazdaság

Volt egy leánybank Bécsben

Surányi György, a Magyar Nemzeti Bank egykori elnöke is láthatott egyet és mást a kilencvenes években

Az egykori MNB-elnök, Surányi György szerint azzal, hogy megpróbáltak a jegybanki alapítványok magánpénzzé tenni közpénzt, felvetődik annak gyanúja, hogy eltűnik az adófizetők pénze. Volt már ilyenre példa: a jegybank bécsi leánybankja hetvenmilliárd forintra tehető kockázatos hitelt helyezett ki 1990 és 996 között kelet-európai magáncégeknek.

Surányi György 20160428
Surányi György volt MNB-elnök (Fotó: MH)

„Nem szívesen kommentálom a nemzeti bankkal kapcsolatos eseményeket” – mondta nemrég az ATV Szabad szemmel című műsorában Surányi György, a Magyar Nemzeti Bank korábbi elnöke, aki mégis kitért arra: azzal, hogy a jegybanki alapítványok megpróbáltak magánpénzzé tenni közpénzt, felvetődik annak gyanúja, hogy eltűnik az adófizetők pénze.

Surányi György láthatott egyet és mást, hiszen például a jegybank bécsi leányvállalata, a CW Bank hetvenmilliárd forintra tehető kockázatos hitelt helyezett ki 1990 és 1996 között kelet-európai magáncégeknek. (Surányi a Magyar Nemzeti Bank elnöke 1990-ben és 1991-ben, később még egyszer, 1995 és 2001 között - a szerk.)

Emiatt kellett a későbbiekben céltartalékot képeznie az MNB-nek. A bank bukott nagyhiteleinek többsége mögött fél tucat, egymással szoros kapcsolatban álló magánszemély cégcsoportjai állnak, nehezen követhető offshore cégek által rejtett tulajdonviszonyokkal. Csaknem 1998-ig működtette az MNB akkori vezetése azt az áttekinthetetlen, több tucat leányvállalatot átfogó konszernstruktúrát, amely számos rossz hitel, cégérdekeltség, hiányosan bejegyzett, túljegyzett ingatlan „temetője” volt. Az Osztrák Nemzeti Bank vizsgálata úgynevezett fokozott kockázatot állapított meg a FÁK-üzletekben és a banki érdekeltségekben. A rossz hitelekről mindössze annyit lehet tudni, hogy többségük közép-euró­pai országok cégeinek nyújtott kölcsönt. Főleg bolgár, macedón, ukrán és orosz cégek rakták a hetvenmilliárdos kárt a központi költségvetésen keresztül a magyar adófizetők vállára. Ismert, hogy 1994–96 között MSZP–SZDSZ alkotta kormánykoalíció volt hatalmon.

Járai Zsigmond volt MNB-elnök A pénz beszél című könyvében erről a történetről így fogalmazott: „Orbán valóban nem szívelte Surányit, de ennek mélyebb oka abban rejlett, hogy az elnök meghatározó szerepet játszott az MNB bécsi leánybankja, a CW AG korábbi szégyenletes ügyleteiben.” (Járai 1998-tól 2000. december 31-ig pénzügyminiszter volt az Orbán Viktor vezette kormányban, majd 2001. már­cius 1-jétől 2007-ig a Magyar Nemzeti Bank elnöke volt - a szerk.)

Járai pénzügyminiszterként 1998-ban szembesült igazán a CW AG ügyeivel, ezért a felszámolását kezdeményezte. „Surányinak 1998-ban őszintén, jó kapcsolatunk alapján azt javasoltam, mihamarabb szabaduljanak meg a banktól. Nem gyanakodtam arra sem, hogy csak néhány hónappal azelőtt, 1998 májusában – épp az MSZP–SZDSZ-kormány bukásakor – nevezte ki vezérigazgatónak jó barátját, Láng Lászlót.” Ezután Járai azzal szembesült, hogy Surányinak nem akaródzik megszabadulni a pénzintézettől, pedig annak pénzügyi kisegítése tetemes összeget emésztett fel. A Pénzügyminisztérium 2000-ben felkérte a PricewaterhouseCoopers könyvvizsgáló céget, hogy készítsen jelentést a bankról. A vizsgálat több visszás ügyet tárt fel. „Máig meggyőződésem, hogy a CW AG-ben egészen a bezárásig szégyenletes dolgok történtek, s ezekért a tulajdonos MNB vezetőjeként Surányi György is felelősséget visel. Ha tudta, mi történik, azért, ha nem tudta – ezt persze nemigen hiszem –, akkor azért” – így összegezte véleményét Járai.


Titkos szálak a császárvárosban

A CW Bank-botrány a kilencvenes évek közepén robbant, pont az MSZP–SZDSZ kormányzása idején, amikor is napvilágra került, hogy az MNB leánybankja 4,3 millió svájci frankkal beszállt egy Biszer Dimitrov névre hallgató, büntetett előéletű bolgár üzletember franciaországi ügyébe, erről a HVG 1996. március 9-én írt. A Gigastorage-ügyként ismert Dimitrov-féle vállalkozásból büntetőügy is lett Franciaországban, ugyanis a bolgár mágnás munkahelyteremtéshez kapott támogatást a francia államtól, amelyet azután illegálisan külföldre juttatott. A Magyar Narancs témával kapcsolatos összeállításában úgy fogalmazott: nem tudni, hogy az adófizetők mi végre finanszírozzák a magyar titkosszolgálatokat, ha nem azért, hogy a Dimitrovhoz hasonló síblerektől megkíméljék a magyar tulajdonban lévő bankokat, különös tekintettel a Magyar Nemzeti Bankra.


Pálcikás logó ötvenmillió forintért

Közpénzszórásnak és negatív arculatváltásnak is be lehetett tudni azt , korábbi MNB-vezetés alatt ismertté vált logót és imázst, amely csaknem ötvenmilliójába került az államnak.

„Az utóbbi három évben 46 millió forintot költött el a Simor András vezette Magyar Nemzeti Bank arra, hogy a jegybank új arculatot kapjon. Így született egy új logó is, a belső ellenőrzés szerint szükségtelenül” - mindezt a Járai Zsigmond vezette jegybanki felügyelőbizottság állapította meg 2011. áprilisában, mikor is több más szabálytalan, visszaélésgyanús megállapodás mellett az arculatváltásra kötött szerződéseket is áttekintették, és indokolatlannak, szükségtelennek találták azokat.

A szóban forgó „hétpálcikás” arculatot a logóval együtt a B&P Braun & Partnersnek „köszönhettük”, vagyis Braun Róbertnek. Braun, Gyurcsány Ferenc volt stratégiai főtanácsadója, Medgyessy Péter volt kommunikációs helyettes államtitkára, az SZDSZ volt kabinetfőnöke 2010 márciusában pályáztatás nélkül került az MNB-hez mint kommunikációs tanácsadó. A történet vége, hogy a GfK Hungária közvélemény-kutatása azt mutatta, hogy a 2010-ben létrehozott, hét „pálcikából” álló embléma nem közvetíti a jegybanki értékeket, a lakosság a korábbi logót összetévesztette más szervezetekével. A kutatás eredményei a jegybank szerepének és működésének megfelelő új arculat bevezetésének igényét igazolták vissza, ezért döntött az MNB jelenlegi vezetése az arculat megújítása mellett. A jegybankot immár az MNB 1924-es megalakulásakor használt, tölgyfa- és olajfaággal keretezett magyar címer megújított változata jelképezi.