Újraiparosítás a felzárkózás kulcsa

- A diósgyőri acélmű újraindításával újjáéledhet-e hazánk egykori nehézipari központja? Van-e esély arra, hogy abban a térségben, kihasználva a régi kapacitásokat, a korábbi tradíciókkal beinduljon a gazdasági élet?

- A felzárkózást már végrehajtó országok, így Japán, Dél-Korea, Szingapúr és Kína tapasztalatai azt bizonyítják, hogy bármely, a természeti adottságoktól nem túlságosan függő iparág lehet sikeres, aminek feltétele, hogy az egyszer kialakított stratégiai tervekkel évtizedekig kitartanak, és nem kérik egy beruházáson a következő évben számon a nyereségességet. A cél nem az azonnali nyereségesség, hanem például megfelelő műszaki színvonal elérése, piaci terjeszkedés, vagy valamilyen hasonló, távlati érdeket szolgáló feladat megvalósítása. Magyarországon az iparfejlesztésben a távlati gondolkodás hiányzik, ez már a Kádár-rendszerben is jellemző volt, de különösen felerősödött a rendszerváltás után. Ha egy országban négyévente prioritásokat váltanak, az az ország nem megy semmire: példa Magyarország. Ez vonatkozik a diósgyőri acélműre is. Megvolt a műszaki tudás, a piac is, „szétvertük” a rendszerváltás során. Talán még élnek az egykori szakemberek, és ha van piac és kitartás is, akkor tíz-tizenöt év múlva jelentős gazdasági eredményeket érhet el az acélmű, és a környezetét is maga után húzhatja. Ha nincs kitartás, és az eredményeket már holnap számon kérik, a kudarc garantált.

- A kormány növelné az ipari hányadot a gazdasági teljesítményen belül. Ha összejönne ez a terv, mit jelenthetne a magyar gazdaságnak, a foglalkoztatás helyzete mennyiben javulna?

- Amit a kormánynak tennie kellene, az kettős. Egyrészt támogatnia kellene a nemzetközileg versenyképes magyar vállalatokat, hogy növelni tudják piaci részesedésüket akár a hazai piacon is, másrészt létre kell hozni egy helyi gazdaságot, amely foglalkoztatást, jövedelmet és főleg társadalmi integrációt biztosít a jelenleg leszakadt széles társadalmi rétegnek. Gondolok elsősorban a romák foglalkoztatására és ezen keresztül társadalmi integrációjára. Megjegyzem, a romák a rendszerváltás előtt dolgoztak például az építőiparban és a nehéziparban. A rendszerváltás során elsősorban a romák munkahelyei szűntek meg. Mindez csak úgy mehet végbe, ha a helyzet pontos felmérése után – beleértve az európai uniós szabályozás lehetőségeinek kihasználását is – pontos terv készül, és tíz-tizenöt évnyi kitartás. Ha csak az történik, hogy az uniós pénzeket szétosztják a pályázók között, a kudarc garantált.

- Milyen alágazatok juthatnának az iparon belül főszerephez?

- Meg kell nézni, mit tartalmaz a 2010-ben meghirdetett és azóta elfelejtett, illetve pusztán a nevében és nem szellemében fenntartott Új Széchenyi-terv. Dióhéjban: az Új Széchenyi-tervnek hét programja volt: Gyógyító Magyarország – Egészségipari Program; Zöldgazdaság-fejlesztési Program; Otthonteremtési Program; Vállalkozásfejlesztési Program; Tudomány–Innováció Program; Foglalkoztatási Program; Közlekedésfejlesztési Program. Ezeket kell részletesebben kidolgozni és nem félbehagyni. Wekerle-terv?
Mikó Imre-terv? Hol vannak már? Emlékszik még valaki rájuk?

- A Juncker-féle uniós tervek is az EU-iparosításáról szólnak. Ezek szerint reneszánsz van ezen a téren?

- Az Egyesült Államokban már rájöttek, hogy nem minden a profitmaximalizálás, és a korábban kiszervezett iparágakat igyekeznek visszahozni. Erre az unió is felébredt, csak az a különbség, hogy míg az amerikaiak ha elhatároznak valamit, azt meg is csinálják, Európában üres szájtépés folyik. Lásd például a 2000-ben elhatározott „lisszaboni célt”, hogy 2010-re az Európai Uniónak „a világ legversenyképesebb, leggyorsabban növekvő, tudásalapú gazdaságává kell válnia, amely képes arra, hogy fenntartható gazdasági növekedés mellett több és jobb munkahelyet és nagyobb szociális kohéziót biztosítson”. Mindenki ellenőrizheti, hogy mi lett belőle, és ugyanez fog történni az Európa 2020 stratégiával is. Arról nem is beszélve, hogy az európai szabályozás – a szabad piac – minden súlypontot képező fejlesztési, s ennek keretében iparfejlesztési tervnek ellentmond.

---

A sikerhez jó üzleti környezet is kell
A magyar kormány célja, hogy az ipari termelés a bruttó hazai termékben elérje a harmincszázalékos részesedést. Egyes szakértők szerint az ipar és a mezőgazdaság GDP–hez viszonyított aránya a fejlettség növekedésével törvényszerűen csökken – írta a HVG, hozzátéve, hogy a gazdaságot egyre inkább a szolgáltatások uralják. Az igazán élenjáró ipar maga is egyre erősebb szolgáltató jelleget vesz fel. Írországot ugyanakkor az ipari fejlesztés repítette Európa élvonalába, és az erősen iparosított Csehország gazdasága is a fejlettek közé tartozik. Arra ugyanakkor nincs példa, hogy a szolgáltatóipar fejlesztése emelne ki egy országot a régiójából – talán csak a turisztika lendíthet nagyot egy gazdaságon. Az iparosítás sikeréhez szükséges az üzleti környezet valamennyi összetevőjének javítása is.
(SO)