Gazdaság

Szürke marhák a Városligetben

A hazai fogyasztók igénylik és keresik is a minőségi magyar húst

A feldolgozott termékek mellett lenne kereslet a magyar szürkemarha-tőkehúsra is, de a hazai ellátási útvonalak nem képesek kielégíteni az igényeket. A vásárlókhoz leginkább a gyenge minőségű, a szürke marháénál nem sokkal olcsóbb hús jut el, gyakran külföldi tenyészetekből. A kiváló tulajdonságú húst, a gulyáskultúrát és a fajtát szeptember 12. és 14. között népszerűsítik Budapesten, a Vajdahunyadvárban tartandó Szürkemarha Vigadalomban.

„A piac még nem nyitott a szürke marhára, viszont a fogyasztók egyre inkább igénylik, hogy valami értékeset, valami magyart, valami háztájit egyenek” – mondta lapunknak Babay Gellért, a Magyar Szürke Szarvasmarhát Tenyésztők Egyesületének marketingvezetője, akivel a Hortobágyon találkoztunk egy fajtaismertető rendezvényen. A szakember kérdésünkre elmondta, hogy hazánkban jelenleg mintegy hat-hétezer törzskönyvezett szürke szarvasmarha van, az állomány eloszlása viszonylag egyenletes az ország marhatartói között. A törzskönyvezetteken felül vannak még hiányos pedigrével, de jó tulajdonságokkal rendelkező állatok, keresztezett és „szürkének látszó tárgyak” – fogalmazott Babay Gellért. Az állomány nagyjából tizenöt-tizennyolcezer, de ennek mintegy kétharmadát az utolsó kategória teszi ki.

Érdekes ellentmondás a szürkemarha-hús piacán, hogy mivel nincs értékesítési hálózat, egyszerre jelentkezik kereslet és túlkínálat. A hatvanas évekre néhány száz darabra apadt a magyar szürke állománya, a következő évtizedekben a többi fajtának a húsa töltötte fel a piacot. Mára annyira bebetonozódtak a felvásárlási és elosztási útvonalak, hogy nehéz a szürkemarha-tőkehúst eljuttatni a városi vásárlóhoz. A fajta egyéni adottsága, hogy húsa mellett a mai napig elsősorban a gyepgazdálkodáshoz, ökológiai karbantartáshoz köthető a tartása, ezért kicsik az átlag állománylétszámok. A szerteágazó logisztika létrehozása költséges, ezért még senki nem építette ki: hiányoznak tehát a központi felvevő csatornák, és így nem kerülhet igazán a hús a piacra. Ha egy faluban van szürke marha, ott valószínűleg mindenkinek kerül belőle az asztalára, de a szomszédos településre talán már nem – magyarázta a szakember, aki szerint termelői értékesítői szervezetekre volna szükség.

További probléma, hogy a vágóhidakra a kiöregedett holstein-fríz és más tejelő marhák kerülnek, a gazdák egyfajta vészmegoldásként adnak túl a csökkent tejhozamú teheneken – s mivel a húsuk sem jó minőségű, alacsony a felvásárlási áruk, ilyen környezetben pedig kitűnő húsa ellenére sem versenyképes a szürke marha. Ráadásul a EUROP húsminősítési rendszer – amely a minőség helyett a mennyiséget díjazza – alapján a legrosszabb kategóriában van a szürke marha, mert a húshozama nem ér fel a legjobb húsmarháéhoz. Ez a rendszer azonban nem veszi figyelembe, hogy a szürke marhát egész évben a szabadban tartják, kizárólag vegyszermentes növényeket – így a vadon növő fűszernövényeket is – legel, s egyebek mellett emiatt jobb minőségű és jobb ízű a húsa, mint más húsmarháé. A szürke marha húsában található vas és zsírsavak támogatják a szív- és érrendszert, ugyanakkor alacsony a rostok közti zsír- és víztartalma – ez utóbbi az oka annak, hogy sütés-főzés során nem veszít annyit a tömegéből, mint a nagyáruházakban kapható húsok.

Az egyesület az Európai Unió legmagasabb szintű oltalmi védjegyét Magyarországon elsőként szerezte meg „friss hús” kategóriában.

A kék-sárga logóval ellátott termékek védelmet biztosítanak a fogyasztóknak a hamisított termékekkel szemben. Nagy gond ugyanis a hamisítás: Babay Gellért szerint, ha összeszámolnánk, mennyi hústerméket adnak el magyar szürkeként, kiderülne, hogy összesen nincs is annyi állat az országban.

Persze lehetne ennyi, bár az állomány növelése igen költséges, és ma még felesleges is az értékesítési nehézségekkel küzdő ágazatban. Ezért a kínálat növelését a kereslet fellendülése után lenne érdemes kialakítani – s ez utóbbi ösztönzésére született meg a Szürkemarha Vigadalom ötlete is.