Gazdaság

Szó sem lett volna gondtalan évekről

Eredményes volt a Nyugdíjreform és az Adósságcsökkentő Alap: kétezer-ötszázmilliárd forinttal kevesebb az állam tartozása

Az Országgyűlés tegnap tárgyalta a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap elmúlt négyéves tevékenységét. Az alap működésének köszönhetően kétezer-ötszázmilliárd forinttal csökkent az államadósság. A magán-nyugdíjpénztári rendszer tovább nem maradhatott fenn.

Tállai András 20151009
Tállai András államtitkár az adósságcsökkentés számait ismertette (Fotó: MTI - Soós Lajos)

Kétezer-ötszázmilliárd forinttal mérséklődött az államadósság az adósságcsökkentő alap révén – fogalmazott a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) parlamenti államtitkára tegnap a parlamentben. Tállai András mindezt a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap 2011–2015 közötti tevékenységéről szóló beszámoló vitájában közölte. Az alap 2011-es, 2012-es, 2013-as, 2014-es és 2015-ös üzleti évéről beszámolva elmondta, a magánnyugdíjpénztárakból átvett mintegy háromezermilliárd forint készpénz, állampapír és más értékpapír felhasználásával több mint kétezermilliárd forint közvetlen adósságcsökkentés valósult meg, ezen túlmenően csaknem ötszázmilliárd forintot fizetett be az alap a költségvetésbe. Hozzátette: az alap teljesítette a kitűzött adósságcsökkentési célt, amelynek hatásaként több mint kétszáznyolcvanmilliárd forint kamatmegtakarítást ért el az állam számára. Hangsúlyozta, az alap pénzét a törvényben deklarált célokkal összhangban használták fel: közvetlen államadósság-csökkentésre 2017 milliárd, költségvetési befizetésekre 459 milliárd, stratégiailag fontos cégek értékpapírjainak átadására az államnak 264 milliárd, valamint reálhozam és tagi hozzájárulás kifizetésére 231 milliárd forintot fordítottak. Az adósságcsökkentés miatti kamatmegtakarítás 2011 és 2013 között 284 milliárd forint volt.

Az államtitkár beszámolója szerint a magánnyugdíjpénztárak majdnem 2560 milliárd forintnyi összeget szedtek be ügyfeleiktől 1998 és 2010 között. Ez a pénz a magánnyugdíjpénztárak előtti időszakban a társadalombiztosítási nyugdíjalapba folyt volna be, tehát állami bevétel lett volna – tette hozzá. Állami befizetésként 1998 és 2010 között nagyságrendileg minden évben átlagosan egy százalékkal lehetett volna kedvezőbb a GDP-arányos éves államháztartási hiány, az államadósság 2010 végén pedig a GDP közel 81 százaléka helyett a GDP 72 százaléka lett volna. Tállai közölte, a pénztárak fennállásának tizenhárom éve alatt a szektor egésze mínusz 0,2 százalékos reálhozamot ért el. Így tehát aligha számíthattak volna gondtalan nyugdíjasévekre a pénztártagok, mintegy hárommillióan – értékelt. Az alapnak jelentős veszteséget kellett elkönyvelnie, mert eredetileg a magánnyugdíjpénztárak felelőtlenül fektették be a magán-nyugdíjpénztári befizetéseket. Hozzátette: a magánnyugdíjpénztárak működési költsége 1998 és 2011 között összesítve százötvenmilliárd forint volt. Az alap működéséhez kapcsolódó költség 1,3 milliárd forint volt, vagyis míg az alap évente kevesebb mint 0,2 milliárd forintba került, addig a nyugdíjpénztárak ennek a százszorosát, évente csaknem 17 milliárd forintot költöttek saját működésükre. Tállai András úgy összegzett: létrehozásakor megkívánt funkcióját az alap 2014-ben betöltötte, további érdemi adósságcsökkentést szolgáló eszközt ezt követően már nem kezelt, így a fenntartása okafogyottá vált, 2015. január 31-én meg is szűnt. A vitában mindezzel szemben az ellenzéki pártok például azt hangoztatták, nem lett semmi az államadósság csökkentéséből.

Tállai András a vitában elhangozottakra reagálva kiemelte: az ellenzék a biztosítottak magánvagyonaként állítja be a befizetéseket, miközben ez nincs így, az állam egy későbbi szolgáltatás fejében ír elő befizetést, és szó nincs arról, hogy ahhoz az összeghez az emberek bármikor hozzányúlnának. Az Állami Számvevőszék által is ellenőrzött beszámolók igazolják, hogy hová kerültek a források. Így nem lehet eltapsolásról beszélni.


A költségvetés mozgástere az egyik legmeghatározóbb szempontnak számít

2 perces interjú: Németh Dávid, K&H Bank, vezető elemző

– A világ befektetőinek szemében fontos még, hogy csökkenjen az adósság?

– Igen, fontos, hogy a különböző országokban hogyan alakul az államadósság. Ráadásul vannak olyan államok, ahol csalókák az adatok. Ahol magas az adósság, azokat jobban „ütik”. Ilyen például Törökország, amelynek nagyon nagy a külső adóssága. Éppen ezért idegesek az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed kamatemelési szándéka miatt. Magyarországon az adóssághegyek nem épültek még le. Ha lassul a gazdaság vagy magasabbak a kamatok, akkor ez a kérdés erőteljesebbé válik.

– A kormányzati tervek szerint tovább csökken az adósságráta. Ez milyen üzleti előnyt jelent Magyarországnak?

- Közvetlen üzleti előnyt nem jelent, inkább itt is a kamatkörnyezet és a költségvetés mozgástere a legmeghatározóbb: fenn tudjuk-e tartani ezt a pályát. Azt látni lehet, hogy ugyan nominálisan nem csökken az adósság, de az adókból több bevétele származik az államkasszának. Ezt a többletet okosan el lehet költeni. A legfontosabb kérdés itt az, milyen adósságpolitikát fogalmaz meg a kormány, mire költi el ezt a pluszt, képzésre, keresetekre vagy adócsökkentésre.

– Melyiket tartja a legfonto-sabbnak?

– A képzést. Azért, mert a jó humánerőforrásnak szerepe van a jövő építésében. Munkájával magasabb hozzáadott érték keletkezne, és csökkenne a külföld elszívó ereje. Ez magával hozná a magasabb jövedelmet is.
A következő lenne az adókérdés, mert nálunk az élőmunkát terhelő adók még mindig magasak.

– Eközben az eurózónában nő az adósság. Ez hogyan érint bennünket?

- Alapvetően rosszul, bár különösebb hatása nincs. Ugyanis az EKB érdekelt az alacsony kamat fenntartásában. A Növekedési Hitelprogram jótékony hatással volt a hazai kamatokra. (HE)