Rekordévet zár a Videoton Holding
Hétszáz fővel bővült a dolgozói létszám
– Idén rekordbevételt vár a vállalatcsoport. Miből tevődött össze ebben az évben a növekmény?
– Csakúgy mint tavaly, elsősorban a termelő vállalatainknál volt a legkiemelkedőbb a növekedés, ezzel együtt a létszámbővülés. A termelő cégek árbevétele tizenöt százalékkal nőtt, ezen belül a létszám 726 fővel emelkedett, ami kiemelkedő. Az, hogy 2009 óta mindig rekord árbevételt produkálunk, bizonyos értelemben természetes, mivel fejlődünk, növekszünk. Ha valami kiegyensúlyozottan fejlődik, annak bevétel alapon illik növekedni, de az idei növekedés ehhez mérten is kiugró.
Emellett idén gyakorlatilag nem volt infláció, ez is kiemeli a kiugró teljesítményt. A bő hétszáz fős létszámbővülésből négyszázötvenen a két elektronikai cégünknél, a Videoton Autóelektronika Kft.-nél és a Videoton EAS Kft.-nél helyezkedtek el, és az árbevétel-növekedésben is az autóelektronika járt élen.
– Mennyiben volt más év az idei, és hogyan vágnak neki 2015-nek?
– Bár a Videoton vállalatcsoportra minden évben a fejlődés volt a jellemző, üzletileg ritkán voltunk olyan kényelmes helyzetben, hogy biztosítva lássuk a következő évre a piacainkat. Ezzel együtt jövőre nagy kihívás lesz a megfelelő számú és összetételű munkaerő foglalkoztatása. A másik kihívás a feladatok összetettsége. Üzleteink egyre bonyolultabbak, a megrendelők részéről mind nagyobbak az elvárások, több mindenre kell odafigyelni műszaki, logisztikai és pénzügyi értelemben is. Például ma már az autóiparban elvárás az alkatrész-szintű nyomon követhetőség. Ha ugyanis bárhol kiderül valamilyen probléma, meg kell tudni határozni, hogy melyik sorozatszámban, mettől meddig fordult elő, hol és mikor épült be a hibás alkatrész, és azt korrigálni kell. Árbevételünk 2009 és 2014 között hetven (!) százalékkal emelkedett, a volumennövekedés behozott olyan kockázatokat, amiket meg kellett oldani. Sikerült.
– A termelés és a minőségi követelmények növekedését nyilván a fejlesztéseknek is követniük kellett és kell.
– El kell mondanom, hogy a legnagyobb kihívás számunkra a 2002–2004 közötti időszak volt. Akkor kellett teljesen átalakítani a tevékenységünket, akkor alakult ki a mostani működési struktúra, és úgy tűnik, hogy jó és időtálló alapokat sikerült létrehozni. A filozófia maradt: a belső erőforrásokból történő organikus növekedés, kockázat- és megtérülés- érzékeny beruházási politika mellett. Minél nagyobb, minél bonyolultabb, minél újszerűbb egy új projekt, annál több oldalról kell megközelíteni. Beruházásra idén több mint ötmilliárd forintot költöttünk, szinte kizárólag technológiai területen történtek a fejlesztések, de az autóipar sajátosságai miatt pénzügyileg a legnagyobb kihívást a forgóeszköz-igény növekedése adta. Az idei árbevétel- növekedéshez körülbelül nyolcmilliárd forintnyi forgóeszköz-növekedés társult. Ezt gyakorlatilag belső forrásból oldottuk meg. A budapesti tömegközlekedés fejlesztéséhez vettünk igénybe külső forrást, de ebben az esetben ez a logikus lépés a hosszú távú szerződések miatt.
– A csoporthoz tartozó vállalat, a VT Arriva Kft. mintegy kétszáz új autóbuszt helyez forgalomba jövőre a fővárosban. A két típus kiválasztásakor mit vettek leginkább figyelembe?
– A műszaki kockázatot, a gyártók tőkeerejét, a megbízhatóságot és a nemzetközi referenciákat. A VT Arrivának komoly felelősséget kell vállalnia ahhoz, hogy határidőben megkezdődjön a szolgáltatás. Ilyen mennyiség esetén körültekintően kellett kiválasztanunk a szállítókat.
– Idén nemcsak, hogy stabilizálódott, de erősödött is a magyar gazdaság, ami a termelő cégeknek is kedvező. Mi tekinthető ebben a környezetben kihívásnak?
– A kamatcsökkenés minket különösebben nem érintett. Az euró/forintárfolyam ingadozása visszafogott volt, lehetőséget adott fedezeti ügyletekre, amikkel egyébként az exportálók erősítik a forintot. Jelentős változások az adózásban idén nem voltak, de felmerült néhány ötlet. A minimálbér még nyitott kérdés, számunkra kiemelt jelentőségű. Remélhetőleg nem lesznek olyan emelések, amelyek a versenyképességet alapjaiban megváltoztatnák. Mi négy-öt százalékos bér- és keresetnövekedést valósítottunk meg idén, ez elég jelentős. Nem a minimálbér emelése a legjobb eszköz arra, hogy kikényszerítsék a béremelést a cégekből, okosabb ezt a munkaerőpiacra bízni. Most a munkaerőért folytatott erős verseny határozza meg az emelés mértékét. Kormányzati oldalról bizakodásra adhat okot a fogyasztás várható beindulása. A jövő évi bruttó hazai össztermék (GDP) növekedésnek ez adhat leginkább lendületet. A feldolgozóipar növekedése az év végére lelassult, és nem is pörög fel. A fogyasztásbővülés megtolja a szolgáltató ágazatokat is.
– Milyen hasznot húzhat a feldolgozóipar a stabilnak tűnő gazdasági és makrokörnyezetben?
– Áttételesen nekünk ez jó, mert kevésbé lesz éhes a költségvetés és a helyi önkormányzatok. Nem nyomnak minket agyon különböző adóterhekkel, amivel a versenyképességet felrúghatnák. Azért is jobb kiegyensúlyozott környezetben gazdálkodni, mert nem kell annyit foglalkoznunk az árfolyamkockázatokból adódó feladatokkal, ezzel munkát takarítunk meg. Kiegyensúlyozott gazdálkodás mellett nekünk mint exportálóknak is kedvező, ha nincsenek további adóterhek, ha nem várhatók további unortodox intézkedések. Az alacsony kamatkörnyezet az euróhoz viszonyítva 309 körüli forintot vetít előre, ami az exportálók számára megfelelelő. Az országnak a legnagyobb segítséget a megváltozott kamatkörnyezet adta. A költségvetésben 8,4 százalékot tett ki az adósságszolgálat 2010-ben, 2014-re ez 7,3-ra csökkent, tehát 1,1 százalékponttal kellett kevesebbet adósságszolgálatra költeni. Ha ezen a szinten lehet újrafinanszírozni a lejáró adósságokat, az arány tovább csökkenhet.
– Hogyan értékeli a külső környezetet?
– Ellentmondásos, nehezen belátható. Az Európai Unióban kezd megint éleződni az ellentét a konzervatív költségvetést akarók és a „sziesztázni szerető” európai országok között, miközben a szomszédunkban durva háború zajlik. Amerikának viszonylag jók a növekedési kilátásai, Kína a helyét keresi a világban, komoly belső pénzügyi nehézségekkel küzd, másrészt ő lett a világ legnagyobb gazdasága a reál GDP tekintetében. Bízunk benne, hogy ezek a konfliktusok nem hoznak nehéz helyzetbe egy olyan méretű országot, mint Magyarország, és egy akkora gazdálkodó egységet, mint a Videoton.
– A cégcsoport megrendelői döntően külföldi vállalatok. Mit látnak ebben a piacban, a magyar iparban?
– A komplex gyártási szolgáltatásnak, amit mi is végzünk, felértékelődött a szerepe Európában. Videotonként elektronikában nemzetközi mércével mérve is versenyképesek lettünk, de a többi területen is jó a helyzetünk. Az autóipar öt-hat százalékkal nőtt ebben az évben az unióban, a Videotonon belül ennek a területnek jelentős a részesedése. Másrészt a személygépkocsikban nőtt az elektronika részaránya, nekünk ez természetes növekedést eredményezett, mivel több elektronikai termékcsoport esetében komoly referenciával, tapasztalattal rendelkezünk.
– Úgy hírlik, hogy már nemcsak jó szakmunkást, de betanított munkaerőt is nehéz találni.
– Tényleg nehéz megfelelő munkaerőt találni, ami azzal is összefügg, hogy Székesfehérváron mindössze három százalékos a munkanélküliség. Ebből adódóan a dolgozókat szállító buszjáratainknak is egyre messzebb kell menniük a várostól. Mindemellett a munkaerő-piaci versenyképességünk valószínűleg nem romlott, mert különben nem tudtuk volna ezt a létszámbővítést megvalósítani.