Ötven javaslatot készített a jegybank

Virág Barnabás: A háztartások nettó vagyona az elmúlt öt évben tizenötmilliárd forinttal emelkedett (Fotó: MH)

– A legutóbbi globális rangsor alapján neuralgikus pontja gazdaságunknak a versenyképesség. Miért?

– A versenyképesség kérdése folyamatosan neuralgikus pont. Olyan tényező, amit nehéz megszerezni, viszont annál gyorsabban lehet elveszíteni. Javítani rajta csak kitartó, összehangolt, tudatos és megfelelően célzott reformlépésekkel lehet, amelyek jellemzően három–öt éves időtávon hozzák majd meg az eredményeket. A rendszerváltás óta eltelt huszonöt év alatt Magyarország nem tudott sikeres felzárkózási pályát megvalósítani, miközben a 2000-es évek elején a régió éllovasának számító versenyképességünk az évtized végére a leggyengébbek közé csúszott vissza.

– Palotai Dániellel jegyzett könyvüknek ezért lett a címe Versenyképesség és a növekedés?

– Miután évtizedek alatt nem találunk olyan hazai intézményt, amely ilyen széles körűen foglalkozott volna a gazdasági növekedés és versenyképesség kérdésével, úgy érzem, mérföldkő lehet új kiadványunk. Könyvünkben átfogóan elemeztük a sikeres felzárkózást eredményező növekedési példákat, valamint a magyar gazdaság aktuális helyzetét. Ezen ismeretekre alapozva mintegy ötven javaslatot fogalmaztunk meg, amelyek reményeink szerint megfelelő alapot jelenthetnek a magyar gazdaság versenyképességének erősítése és a sikeres felzárkózási pálya megalapozása irányába. Az elmúlt öt év gazdaságpolitikája sikeresen stabilizálta a magyar gazdaság helyzetét, így itt a kivételes pillanat, hogy figyelmünket a növekedést hosszabb távon is meghatározó strukturális kérdésekre fordítsuk.

– Hogyan lehet biztosítani a bővülés, a fejlődés fenntarthatóságát? Mik ennek a kulcstényezői?

– A fejlődés fenntarthatóságának kérdése a 2008-2009–es világgazdasági válságot követően egyre inkább az érdeklődés középpontjába került. A kérdést értelmezhetjük egyrészt finanszírozási szempontból, azaz olyan fejlődés pályaként, amelyen az egyensúlyi és adósságmutatók is stabilan alakulnak, ám az utóbbi időben egyre erőteljesebben beépült a közgazdászok gondolkodásába a környezeti hatások szempontjából fenntartható növekedés kérdésköre is. A fejlődés hosszú távú fenntarthatósága a növekedés mennyiségi, minőségi és gazdaságpszichológiai feltételeinek következménye. A témával foglalkozó szakirodalom és egyébként a kilencvenes évek után a hazai gazdaságpolitikusok nagy része is főként a mennyiségi jellemzőkre koncentrált.

– A minőség helyett?

– Pontosan, hogy milyen természeti adottságai, erőforráskészletei vannak az adott országnak, mekkora az elérhető munkaerő létszáma vagy épp a termelőeszközökben megtestesülő fizikai tőke nagysága. Ezt követően egyre hangsúlyosabban megjelent az olyan minőségi feltételek vizsgálata is, mint az oktatás, az általános intézményrendszer, az alkalmazott technológiák, az innovációképesség vagy épp a gazdaságszervezés szerepe. A legújabb elemzések pedig már a gazdaságpszichológiai tényezők fontosságát emelik ki a folyamatban. Ilyenek lehetnek a normakövetés, a rugalmasság, az elköteleződés, a nyitottság vagy épp a vállalkozókészség képessége a társadalom tagjaiban. Azért, hogy az elmúlt huszonöt évvel szemben az előttünk álló huszonöt év a sikeres felzárkózás esélyét hordozza magában, valamennyi terület egyidejű fejlesztése szükséges.

– Létezik-e másolható külföldi példa, „királyi út”, vagy magyar modellre van szükség?

– Megvizsgálva a nemzetközi példákat egyértelmű, hogy a felzárkózási stratégiához a másolás nem elegendő. E tekintetben is igaz, hogy a kreativitás egész egyszerűen nem megkerülhető. Jól példázza a helyzetet, hogy az elmúlt több mint fél évszázad adatai alapján a világ több mint száz közepesen fejlett státuszban lévő országa közül alig tíznek sikerült fenntartható módon a fejlett országok csoportjába kerülni. Általánosan igaz, hogy egy-egy gazdasági szereplő önmagában nem képes felzárkózási pályán tartani egy gazdaságot. Hosszú távon csakis a vállalatok, az állam, a pénzügyi közvetítő rendszer, valamint a társadalom, a családok közös erőfeszítései és hatékony együttműködése vezethet sikerhez. Jól működő gazdasági kormányzás, mély pénzügyi közvetítés vagy épp képzett foglalkoztatottak nélkül nincsen versenyképes vállalati szektor, miközben a kapcsolatok természetesen visszafelé is működnek. A magyar gazdaság adottságaira és lehetőségeire építő, a kor kihívásai­ra megfelelően reagáló saját modellre van szükség.

– Hazánk pénz- és tőkeszegény ország, milyen forrásokból lehet táplálni a bővülést?

– A sikeres felzárkózási minták e tekintetben elég egyértelmű tapasztalatokkal szolgálnak. A nagyobb arányban a belső megtakarításokra építő növekedési modellek bizonyultak hosszabb távon is sikeresnek. Ez persze nem azt jelenti, hogy külső források nem vehetőek igénybe, ám fontos ennek a formája. A működő tőke típusú külföldi beruházások amellett, hogy stabilabb finanszírozást jelentenek, a fejlett technológiák és a tudás bevonását is erősíthetik. Ezzel szemben azonban a külső hitelfelvétel hosszabb távon jellemzően növeli a gazdaságok sérülékenységét. Egyébként a kérdésben megfogalmazott érv elég erősen rányomta a bélyegét a rendszerváltást követő évtizedek hazai gondolkodására. Erre alapozva zajlott a gazdaságunk legtöbb szektorát érintő privatizáció, majd a válságot megelőző években felmutatott gyors külső eladósodás. Az eredményeket sajnos a saját bőrünkön érezhettük.

– Pedig rengeteg pénzügyi forrás érkezett külföldről.

– Nos, az erősen külső forrásbevonásra építő modell nem eredményezett felzárkózást, ellenben finanszírozási szempontból fenntarthatatlan helyzetbe hozta a gazdaságot, megroppantva a pénzügyi közvetítőrendszert. Ráadásul kevésbé hangsúlyozott következményként nemzetgazdasági szinten a régióban hazánkban maradtak el leginkább a hazai szereplők (vállalkozások, munkavállalók) által realizált jövedelmek a szaksajtóban leggyakrabban elemzett összes megtermelt jövedelem, azaz a bruttó hazai termék (GDP) szintjétől. Mint azt könyvünkben részletesen bemutatjuk, ezzel az állítással éppen ideje leszámolni. A háztartások nettó pénzügyi vagyona az elmúlt öt évben mintegy tizenötezermilliárd forinttal emelkedett, azaz most már a magyar gazdaságban is rendelkezésre állnak megfelelően mobilizálható megtakarítások. Ennek egy jelentős része az elmúlt években az államadósság finanszírozásában már megjelent. Előretekintve fontos, hogy a pénzügyi közvetítőrendszeren keresztül produktív beruházások formájában a reál­gazdaságba is egyre nagyobb rész befektetésre kerüljön. Ehhez természetesen kellően mély, jól diverzifikált és megfelelően versengő pénzügyi rendszerre van szükségünk.

– Milyen versenyképességi reformokat sürget a jegybank?

– Mint említettem, könyvünkben mintegy ötven javaslatot fogalmaztunk meg, amit tételesen felsorolni nehéz lenne. Az biztos, hogy a gazdaság értékteremtő képességének növelésére van szükség. Kis, nyitott gazdaságként hazánk exportkitettsége rendkívül magas, azonban ennek a hazai hozzáadott értéke vészesen alacsony. Részben ehhez kapcsolódva a belföldi kereslet, főként a hazai kisvállalkozá­sok számára meghatározó piacgeneráló hatása mérsékelt, ráadásul földrajzilag koncentráltan jelentkezik. Versenyképességünk javítása érdekében e problémákat kell feloldanunk a következő években.

– Konkrétan hogyan?

– A munkavállalás versenyképességét illetően megítélésünk szerint fontos elem a munkát terhelő adók és járulékok további csökkentése. Ez tartalmazza a személyi jövedelemadó kulcsának mérséklése mellett a Munkahelyvédelmi Akciótervben már sikerrel alkalmazott célzott járulékkedvezmények emelését és kiterjesztését akár a munkavállalói járulékokra is. Ám mindenképpen ide sorolnám a közmunkaprogramokból a piaci foglalkoztatásba átlépők támogatását is. Ehhez szorosan kapcsolódva fejlesztenünk kell a humánerőforrásaink versenyképességét is. Az oktatás reformja már aktuálisan is napirenden van, ahol költségvetési és magánforrások bevonásával az alapfokú képzéstől az egyetemiig előrelépést kell elérnünk. Emellett a romló demográfiai tendenciák megállításához a gyerekvállalás további támogatása mellett az egészségügyi feltételek javítása is szükséges. A vállalati versenyképesség növelését illetően legfontosabb javaslataink a társasági adózás egyszerűsítését szolgáló pénzforgalmi típusú adózás irányába tett lépések és a kutatás-fejlesztéshez kapcsolódó kiadások adórendszeren keresztüli támogatása.

– Éppenséggel az állam sem versenyképes!

– Az állam oldaláról az aktuálisan sokat emlegetett bürokráciacsökkentő lépések mellett hatékony bértömeg-gazdálkodás bevezetése és az EU-s források gazdaságfejlesztésre történő becsatornázása jelenthetné a legnagyobb előrelépést.