Gazdaság

Ördögkatlantól Máriagyűdig

A dél-dunántúli programok, látványosságok között évszázados hagyományokkal találkozhat a látogató

Számos kulturális, szellemi és kulináris élvezetet kínál idén augusztusban is Magyarország dél-dunántúli ré­giója. Az immár kilencedik esztendeje évről évre megrendezett Ördögkatlan Fesztiváltól a máriagyűdi kegyhely csendes áhítatáig vagy éppen a hamisítatlan magyar ételeket kínáló Tenkes Csárdától a Czukor Borsó cukrászdáig.

Tenkes-hegy étterem 20160804A Tenkes-hegy tetején épült étterem ősidők óta a környék „betérő csárdája” (Fotó: MH)
A csodaszép Villányi-hegység közepén csendes, nyugalmas falvakban öt napon át idén is forr majd a Katlan. Augusztus másodika és hatodika között kilencedik alkalommal telik meg a környék a szélrózsa minden irányából érkező nagyszámú katlanozóval. Hozza őket a minőség ígérete, a sokszínűségérzés, a kíváncsiság – olvasható a kilencedik Ördögkatlan Fesztivált népszerűsítő internetes portálon. A rendezők szerint a visszajáró katlanozók már pontosan tudják, mire számíthatnak: igényes színházi és táncelőadásokra, koncertekre minden műfajból a könnyűzenétől a dzsesszen, világzenén, népzenén át a komolyzenéig, családi és irodalmi programokra, filmvetítésekre, civil kezdeményezések, esélyegyenlőségi programok bemutatására, kiállításokra és kézműves vásárokra. Az Ördögszekér is újra felveri kézműves táborát Nagyharsányban, hogy válogatott portékáival, vásári hangulatával tovább színesítse az összművészeti katlanos palettát.

Baráti együttlétből fesztivál

Az eredetileg baráti programból és a közös programok iránti vágyakozásból született Ördögkatlan Fesztivál a hagyományokhoz híven ez alkalommal is Nagyharsányban, Kisharsányban, Beremenden ver tábort, ám idén először Villánykövesdet is elfoglalják a „mezítlábasok”. A négy faluban összesen húsz-huszonöt helyszínen több mint hatszáz programot tartanak, köztük mintegy száz színházi előadást, több mint százötven családi programot, 132 koncertet, mintegy száznegyven kiállítást, továbbá az érdeklődőket cirkuszi produk­ciók, irodalmi programok, kiállítások, filmvetítések, táncelőadások és beszélgetések várják. Idén a rendezvény díszvendége lesz Udvaros Dorottya, a Nemzeti Színház művésze, továbbá Kovács Gerzson Péter táncos-koreográfus, a TranzDanz kortárs táncegyüttes vezetője is, aki társulatával a Menetfény és a Déja Vu című táncprodukciókat hozza a katlanba. Both Miklós zeneszerző, előadóművész pedig egy nagyharsányi udvarban autentikus ukrajnai népzenével várja a látogatókat. Számos színház is ellátogat a rendezvényre: többek között az Orlai Produkció öt előadással, a kaposvári Csiky Gergely Színház két darabbal érkezik. A fesztivál történetének eddigi legnagyobb vállalkozásaként Bartók Concertója hangzik el augusztus ötödikén. A villánykövesdi pincesort képzőművész-hallgatók „álmodják újra”, és performance-okkal, kiállításokkal várják az érdeklődőket, hogy több oldalról is megvilágítsák a bor, az ember és művészet kapcsolatát. Emellett játékos természetismereti foglalkozásokon mutatják be a Szársomlyó természeti ritkaságait. Alkotódélutánokat rendeznek a Pécsi Műhely szellemében, a Szoborparkban szobrász és művészettörténész tart idegenvezetést. A kisharsányi Teleki-kertben pedig argentin cirkuszosokkal is találkozhat a látogató, továbbá megint eljönnek az állandó fellépők, például a Quimby, a Kiscsillag, a 30Y, a Besh o DroM, Lajkó Félix, Péterfy Bori, Palya Bea, Ferenczi György és a Rackajam.

Egyik legrégebbi kegyhelyünk
MáriagyudMáriagyűdön a források szerint a helyiek kétszer is láttak Mária-jelenést (Fotó: MH)
A festői környezetben található máriagyűdi templomot évente mintegy százezer zarándok és látogató keresi fel. A Tenkes-hegy lábánál fekvő Máriagyűd a Mária-tisztelet legrégebbi magyarországi kegyhelye, több jelentős zarándokútvonal csomópontja vagy végpontja. Története egészen a középkorig nyúlik vissza. A források szerint 1689-ben és 1706-ban a helyiek Mária-jelenéseket láttak, ezért 1713-ban Nesselrode Ferenc Vilmos pécsi megyés püspök új kegyszobrot készíttetett a kegyhelynek, amely 1784-ben míves ezüstpalástot kapott. A kegyhelyet a legújabb fejlesztése során a Pécsi Egyházmegye 499 millió forintos uniós támogatásból és 26 millió forintos saját forrásból újította meg. Különleges jelentőséggel bír a Rózsafüzér-sétány, amely kerti padokkal, világítással vezet fel a Fájdalmas Anya szobrához, ahonnan kacskaringós ösvényként visszatér a templom nyugati kapujához.

Majd ha a lelkileg feltöltődött, ám testileg megéhezett látogató finom falatokra vágyik, érdemes ellátogatnia a Tenkes-hegy tetején épült Tenkes Csárdába. A helyről hivatalos említés először az 1890-es években esik, ám a kollektív emlékezetben ősidők óta mint „betérő csárda” szerepel. Külleme őseinktől örökölt hagyományaink tiszteletét közvetíti, de a lepusztult épületet ilyen formára Kovács Gábor tulajdonos álmodta meg 2000-ben. Később pedig, ha az édességekből is a különlegességekre, mellette a hagyományokra vágyik a látogató, semmiképpen ne hagyja ki a máriagyűdi Czukor Borsó cukrászdát, ahol ezekkel a szavakkal fogadják a fáradt vándort: „Megállítjuk az időt.” A ház hangulata különlegessé teszi a mindennapokat, még szebbé az ünnepeket. Tökéletes helye egy baráti, családi rendezvénynek. Hamisítatlan vidéki vintage hangulat, a kávézóban és a kertben is. A cukrászda műhelyéből sütemény és csokoládé illata terjeng, keveredve frissen vágott fű- és virágillattal, a szomszédban kakas kukorékol, az udvarban egy játszótér fogadja a gyerekeket, a kutyusokat kutyakeksz, víz, és árnyék várja. És itt tényleg megáll az idő.

Történelmi kovácsműhely
kovacsA beremendi kovácsműhelyt rendszeresen keresik fel iskoláscsoportok is (Fotó: MH)
Több évtizedes álmából ébresztették fel 1998-ban a beremendi régi kovácsműhelyhez tartozó házba beköltözők a kézműves szakma emlékét azzal, hogy nem hallgattak a környéken élőkre, és mégsem rombolták le a maradványokat. Bár a műhely felújítása során kiderült, hogy onnan már sok szerszám eltűnt, szerencsére például a bőrfújtató és a kovácstűz is ott maradt. A helyiek 2008-ban végeztek a felújítással, az akkori pécsi püspök, Mayer Mihály szentelte fel és nyitotta meg a műhelyt a látogatók számára. Újra füstölt a kémény és újra szikrát szórt az üllő, életre kelt a fújtató. Már akkor megtelt az udvar érdeklődő emberekkel, és azóta is számos látogatója van a műhelynek. Sok iskolai csoport, érdeklődő baráti társaság keresi fel az újjáélesztett beremendi kovácsműhelyt, ahol az ott lakók mesélnek arról, hogyan jutottunk el a kőszerszámoktól a fém megmunkálásáig. A gyerekek örömmel veszik kézbe a gyűjtemény darabjait, a felnőttek szívesen részt vesznek a közös ékszerkészítésben. A műhelyben állandó minigalériát alakítottak ki helyi amatőr alkotók, többek között a tulajdonos munkáinak kiállítására.