Gazdaság

Nincs veszélyben a növekedésünk

Csaba László: A gyenge forintárfolyam intő jel számunkra, a magyar gazdaságot kevesebbre tartják a partnerei, mint amennyit ér

A tervezettnél kisebb 2014-es költségvetési hiány jelentős eredmény, főképp választási évben. Ennek legfontosabb összetevője a vártnál gyorsabb gazdasági növekedés volt – közölte lapunkkal Csaba László akadémikus. A Közép-európai Egyetem és a Budapesti Corvinus Egyetem tanára szerint ugyanakkor az idén a bővülés üteme lassulhat, és a külső piacok – nemcsak a nyugatiak, de a keletiek is – erős korlátot jelentenek a 2-2,5 százalékos éves gyarapodásnak.

csaba_laszlo
Csaba László: A múlt visszaüt, a jövőt pedig senki sem ismeri (Fotó: Hegedüs Róbert)

– Kockázatok bukkantak fel térségünkben, ráadásul továbbra is gyenge az eurózóna teljesítménye. Veszélyben van a magyar gazdasági növekedés fenntartása?

– A növekedés nincs veszélyben, de az üteme bizonyára lassul. Ez következik a belső folyamatokból, főképp a beruházások negyedévről negyedévre megfigyelhető lanyhulásából, valamint az állami újraelosztás változatlanul nagyon magas szintjéből és az adórendszer áttekinthetetlenségéből, amit a szabályozás kiszámíthatatlansága is erősít. Emellett a külső piacok – nemcsak a nyugatiak, de a keletiek is – erős korlátot jelentenek a 2-2,5 százalékosnál magasabb növekedés számára, mert nincs hol realizálni.

– Egymással ellentétes politikát űznek a globális jegybankok, mi hogyan jöhetünk ki a monetáris „játszmából”?

– A világ pénzpiacain egyértelműen az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed a meghatározó, mert mögötte van a világ legnagyobb, legmélyebb és legkifinomultabb tőke­piaca, amely már a banki vezetők bejelentéseire is érzékenyen reagál. Mivel az Egyesült Államok munkanélküliségi rátája jó fél éve a célként megjelölt hat százalék alá került, a már bejelentett kamatemelés nem veszélyezteti a növekedést, s a többi jegybanknak nem marad más hátra, mint hogy kövesse a piacvezetőt.

– Úgy tűnik, a forint kurzusa együtt mozog a rubelével, a BUX pedig az orosz tőzsdeindexszel. Arra kell esetleg berendezkednünk, hogy a múlt „visszahat”, vagy természetes a folyamat?

– Azt nem hiszem, hogy reálgazdasági oldalról megalapozott lenne az együtt mozgás, mivel Oroszország súlya mind a magyar külkereskedelemben, mind a magyar tőkemozgásban meglehetősen csekély. Ugyanakkor részint a múlt hatásaként, részint a feltörekvő piacok egységkénti kezeléséből adódóan és persze a politikai áthallások okán is a befektetők – különösen rövid távon – hajlamosak arra, hogy együttesen kezeljék a két országot. Ez látszott az említett pénzpiaci folyamatokban is.

– Korábban úgy nyilatkozott, hogy több évre szóló üzleti tervet kellene készítenie a kormánynak. Tartja-e még ebbéli felvetését?

– A jövőt senki sem ismeri. Ugyanakkor az ésszerűen gazdálkodó cég, bank és háztartás szerte a világon készít hosszú, közép- és rövid távú tervet. Például azért, hogy felkészülhessen az előre látható sokkokra, mint amilyen valamelyikünk halála, finomabb esetben nyugdíjazása, megbetegedése. De az iskoláztatás sincs ingyen. Röviden: nagy szükség van mind két-három éves, mind tízéves, mind operatív, rövid távú tervekre. Ezekben „ha, akkor” jelleggel előzetes döntéseket kell hozni, és az egyes részterületek folyamatait célszerű egybehangolni. Ha a világgazdaságban és a nemzetközi pénzvilágban jelentős változások várhatók, ha a világpolitika feszült, akkor megnő az efféle műhelymunka jelentősége, már ha jó minőségű, eredményes döntésekre törekszünk. Nálunk sok, talán túl sok is a jó ötlet egy-egy részterületen, de gyenge ezek összehangoltsága.

– A nagyon alacsony 2014-es költségvetési hiány biztosíthat nagyobb mozgásteret a kormánynak?

– A tervezettnél kisebb hiány jelentős eredmény, főképp választási évben. Ennek legfontosabb összetevője a vártnál gyorsabb gazdasági növekedés volt. Mivel ezt 2015–16-ra nem lehet előrejelezni, a korábbiaknál szigorúbb költségvetési politikára lesz szükség. Egyebek mellett az alaptörvény is előírja az adósságráta mérséklését, amit – a növekedés mellett – a korábbinál kisebb hiány és ekképpen csökkenő finanszírozási igény alapozhat meg. Utóbbi tenné lehetővé azt, hogy sok év után valóban több pénz maradjon kinn, a gazdaságban, és csökkenjen az újraelosztás, konkrétan az adóztatás mértéke.

– Visszatérve a forintra, tartósan gyenge a hazai fizetőeszköz, de lehet-e segítség a gyenge árfolyam az exportnak, amely a magyar gazdaság sikerszegmense?

– A magyar gazdaságban kétségkívül vannak árfolyamérzékeny területek, mindenekelőtt az idegenforgalom, a közlekedés vagy a mezőgazdaság. Ugyanakkor – a nyolcvanas évektől eltérően – a magyar kivitel túlnyomó része cégen belüli forgalom, amely nem árfolyamérzékeny. Hasonlóképp amikor az értéklánc felsőbb részébe épültek be a magyar szállítók, ott inkább a minőség, a megbízhatóság, a hírnév, semmint az árfolyam a perdöntő. Az tény, hogy a sok éve tartó fizetési többletünk ellenére a gyenge árfolyam intő jel: a bizalmatlanság jele. A magyar gazdaságot a partnerei kevesebbre tartják, mint amennyit ér. Ez pedig abban a világban, ahol a látszat még fontosabb is lehet a valóságnál, egyáltalán nem közömbös.


Lebilincselően érdekes kötet
Csaba László legújabb könyve nem pusztán lebilincselően érdekes közgazdasági kötet, hanem műfajilag is új szerzemény az akadémikustól, a korábban túlnyomórészt leíró témakörök helyett kifejezetten a vén kontinensre kihegyezett gondolatokkal jelentkezett ugyanis a szerző. Amennyiben hajlamosak vagyunk arra, hogy a közgazdaságtant tengerentúli „vonalra” tegyük, hatalmasat tévedünk, még ha az európai szemlélet háttérbe szorulása meg is figyelhető – derül ki a műből, amely szerint a történelmet, a valóságot és a tapasztalatot a jelenbe kell beépíteni, hogy kikristályosodjon belőle – legalább – a közeljövő. Cseppet sem mellesleg Csaba László most sem tagadja meg önmagát, hiszen könyvéből újfent kiderül, hogy a kutatás és a tudomány nem lehet öncél, a lényeg ugyanis a – reális – közgazdaságtan megismerése.