Nem mennek el a végsőkig a szankciókkal

– Hogyan érintik a szankciók a Mol oroszországi érdekeltségeit, kell-e a részvényeseknek tartaniuk az árfolyameséstől?
– Egyelőre a Mol árfolyamát nem ez határozza meg, egyrészt azért, mert az elmúlt negyedévekben a Mol nagyrészt az oroszországi érdekeltségeit értékesítette, és az Északi-tenger felé próbál terjeszkedni. Másrészt a szankciók egyelőre nem érintik az energetikát – az élelmiszer-embargó is csak a jövőbeni üzletekre vonatkozik, a már megkötötteket nem érinti. Ha valóban leállna a teljes olaj- és gázszállítás, az tényleg komoly problémát okozna, ugyanakkor azt gondolom, hogy a fenyegetettség mérsékelt, hiszen ezek fenntartása közös érdek. Visszatérve a Molra, a mostani árfolyamszint kialakulásában elsősorban az INA ügye játszik szerepet, amelynek még mindig nem világos a kimenetele. A Mol megszenvedi a jelenlegi visszafogott növekedési környezet eredményeit. Itt alapvetően a finomítói ágra gondolok, amelyben rosszak a haszonkulcsok. Megszenvedi azt is, hogy csökken a kitermelése, ezért is tesz meg mindent annak érdekében, hogy növelje a kapacitásait. Ehhez azonban látni kell, hogy ha egyegységnyi hazai termelés kiesik, ahhoz három-négy egységnek kell a helyébe lépnie külföldön, mert annyival nehezebbek ott a kitermelési feltételek. Az iraki konfliktus is nehezíti a Mol dolgát, ugyanis számottevő kurdisztáni beruházásai vannak, amelyeknek a beérését nagyjából ennek az évnek a végére várta.

– Mit tanácsolna annak, aki most a Sberbanknál nyitna számlát?
– Nem tartok attól, hogy az orosz bankok bedőlnének. Mivel a Magyarországon működő bankoknak az itteni alapkamat alapján kell fizetniük, egyelőre nincs lényeges különbség abban, hogy melyik pénzügyi szolgáltatót választjuk.

– Tóth Imre, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara orosz–magyar tagozatának tiszteletbeli elnöke nemrég lapunknak elmondta, hogy jelentősen csökkent az oroszországi kereslet a magyar gyógyszertermékek iránt
– a Richter máris mintegy harmincszázalékos piaccsökkenést szenvedett el. Mire számíthatnak a magyar gyógyszergyártók?
– Lehet ennek még útja lefelé, ha Moszkva következő lépése a vegyipar és gyógyszeripar embargója lenne. A Richter teljes orosz és ukrán exportja a bevételeinek jelentős, mintegy negyven százalékát teszi ki. Emiatt nagyjából ezerháromszáz–ezerötszáz forinttal is csökkenhet az árfolyama. Mint exportőrnek a rubel árfolyama sem tesz jót a cégnek. Nem lehet azonban azt mondani, hogy a Richter menedzsmentje nem készült fel erre, vagy nem vette volna figyelembe az orosz piac növekedésének már korábban bekövetkezett leállását. Már épülnek az értékesítési hálózatai Nyugat-Euró­pában, Dél-Amerikában, Kínában. A társaság papírjainak árfolyama egyelőre csökken, mert a költségek már jelentkeztek, a bevételek viszont még nem nagyon mutatkoznak.

– Hogyan értékelné az orosz–nyugati konfliktusban az erő­viszonyokat?
– Ebben a szankciós versenyben, amelyben egyébként mindenki veszít, az nyerhet, aki tovább bírja. Oroszország ebből a szempontból nagyon rossz partner, mert – ha a történelemben visszatekintünk, lehet látni – képes saját lakosságának a torkán lenyomni a kínálathiányt, anélkül hogy a tömegek felháborodnának, vagy a hatalomnak tartania kellene a pozícióvesztéstől. A világ más tájain ilyen esetben a hatalom igenis veszélyezteti az újraválasztását. Putyin emellett népszerűségi csúcsokat döntöget. Az egész probléma az én megítélésem szerint egy sokkal szélesebb játszmának a része, ezért nem gondolom, hogy tényleges károkat okozó területeket érintene a szankciópárbaj.

– Tehát a lakossági ellátás viszonylagos biztonságban maradhat?
– Ha elmérgesedik a viszony, annak természetesen a lakossági ellátás is kárát láthatja, de az embargók jelenlegi állása alapján egyrészt az uniós belső piacon jelentkezik majd túlkínálat, másfelől Oroszország képes lesz pótolni a kieső árukat. Mint ismert, egyes dél-amerikai országok máris vámmentességet kaptak Moszkvától. Oroszország épp azért tiltotta ki azokat, amiket, mert bár érezhetők az intézkedések hatásai, nem döntenek romba semmit sem. Azt sem gondolom, hogy az Európai Unió sokkal tovább merészkedne, idáig is csak presztízsokokból fajulhatott el a vita.

– Meddig mehet el Moszkva?
– Maga az ukrajnai feszültség véleményem szerint annak a direkt megnyilvánulása, hogy Oroszország elérkezettnek látta a pillanatot, hogy megmutassa: egy többpólusú, Egyesült Államok-hegemónia utáni világban élünk, Oroszország pedig képes egy konfliktus révén megosztani a NATO-t s leválasztani az uniót az Egyesült Államokról. Egyetértek a nyugati sajtó latolgatásával, amely szerint a konfliktus kimenetele az lehet, hogy Németország a gázáramlás sértetlensége érdekében közbenjár a világ vezető országainál, hogy elismerjék a Krím félsziget orosz fennhatóságát. Oroszország egyébként láthatóan arra törekszik, hogy bebizonyítsa: az amerikai dollár nem tartalékvaluta többé, s talán ez a válság egy olyan fegyverkezési játszma is lehet, amelyben Kína és Oroszország eljátszaná az Egyesült Államokkal ugyanazt, amit az játszott el vele 1989-ben, és ami bedöntötte Oroszországot. Míg az Egyesült Államok államadóssága nagyjából a GDP száz százaléka körül mozog, Oroszországé tíz százalék körül – tehát utóbbinak sokkal nagyobb a mozgástere.

– Egyes vélemények szerint Magyarországnak jobb lenne függetlenebbül kezelnie az orosz kapcsola­tait, s nem dollárban, hanem rubelben vagy forintban elszámolnia például a gázvásárlásoknál. Mik lennének ennek az előnyei?
– Ez pont beleillene a képbe, nagy esélyét látom annak, hogy ez bekövetkezik. Kínával már van is ilyen megállapodása az uniónak és hazánknak is. Oroszországnak mindenképpen érdeke, hogy ne dollárral kereskedjen, s ezáltal ne keletkezzenek dolláralapú tartalékai. Ugyanakkor nem vagyok biztos abban, hogy számára bírunk-e olyan kereskedelmi jelentőséggel, hogy kivételes pozíciót töltsünk be.