Gazdaság

Nem lesz idén olyan kockázati tényező, amelyet nem látunk

A magyar nemzetgazdaság ellenállóbbá vált, így a külső változásokkal is jó eséllyekkel nézünk szembe – véli Magas István

Idén nem kell rendkívüli világgazdasági kockázatokkal számolnunk. Vannak globális feszültségek, ám a 2008-as pénzügyi válság méreteihez hasonló megrázkódtatásra nem kell számítanunk. Persze okozhat nehézséget a Brexit, a kőolaj árának alakulása, az olasz bankválság, sőt, Donald Trump hivatalba lépése is, ám új, eddig nem ismert kockázatok nem látszanak. Idén a nagy EU-országokban választások is lesznek, de mivel a magyar gazdaság ellenállóbb lett, jó eséllyel néz szembe a változásokkal – mondta a lapunknak adott interjúban Magas István, a Budapesti Corvinus Egyetem Világgazdasági Intézetének professzora

Magas-Istvan
„Néhány országban kezdjük látni a konjunktúra jeleit” (Fotó: Varga Imre)

– Leselkedik ránk „eget rengető” világgazdasági kockázat az idén?

– A világgazdasági kockázatoknak nincs állandó és megfogható mértékük. De azt látjuk, hogy nőnek-e vagy sem. Két típust vizsgálunk: az egyik a geopolitikai kockázat, a másik a gazdasági-pénzügyi kockázat. Ha az előbbit vesszük alapul, javulni látszik az Amerikai Egyesült Államok viszonya Oroszországgal, sőt, a szíriai háború nehezén is talán túl vagyunk. Katonai értelemben stabilizációt, illetve kedvező irányú elmozdulást látok. Több EU-országban lesz választás, például a legfontosabb gazdasági partnerünknél, Németországban is. Ezek már kihatnak a magyar gazdaságra is. Úgy gondolom, Merkel esélyei megint jók, de ha más jön a helyére, döntően az sem befolyásolja majd külkereskedelmünket. Franciaországban is voksolnak. Ez már nagyobb hatással lehet az unió egészére nézve abban az esetben, ha a szélsőjobb tör magának utat, és EU-ellenes, radikális irányváltás történik. Mivel ez az ország az unióban nettó befizető, de mégis nagy haszonélvező, akár pénzügyi kockázattal is lehet számolni, amennyiben drasztikus változás lesz a francia EU-politikában. Hollandiában is szavaznak majd, a migránsellenesség őket is elérte, ám ott az átlagos szavazó racionálisabban és „multikulturálisabban” gondolkodik, mint például a francia.

– Mekkora kockázatot jelent Nagy-Britannia kilépése az Európai Unióból? Ez most sokakat foglalkoztat, hiszen precedensértékű dolog történt tavaly.

– Senki sem tudja még pontosan megmondani a Brexit-hatás következményeit. Az angol jegybank, a Bank of England két évre nézve 0,9-1,2 százalékos GDP-növekedési veszteségről beszél. A változások leghamarabb a banki és a biztosítási ágazatot, illetve a brit érdekeltségű vállalatokat érinthetik elsősorban, illetve azokat az uniós vegyes vállalatokat, amelyeket Nagy-Britanniában jegyeztek be. De a fapados légitársaságok, a vasúti, tengeri fuvarozási üzletág, a turizmus is megérezheti az átalakulási kényszert. Most az Egyesült Királyság kormánya azt szeretné elérni, hogy ezek a piacok ne érezzenek drámai visszaesést. A nagy kérdés, hogy mennyit lesz hajlandó fizetni a szigetország a változatlanságért, azaz mennyi pénzt áldoz arra, hogy továbbra is hozzáférjenek az egységes belső piachoz.

– Ez mikor derülhet ki? Mikortól ketyeg a „Brexit-óra”?

– Létrejött egy minisztérium, amelynek feladata a forgatókönyvek kidolgozása, illetve az egész kilépés levezénylése. Sir Tim Barrow személyében új EU-fődiplomatát neveztek ki. Totális a bizonytalanság. A britek az uniós kasszát mint nettó befizetők évente kilencmilliárd euróval táplálták. Ebből jut nekünk is forrás a 2020-ig tartó pénzügyi időszakban. Márciusban már elő kell állniuk konkrétabb tervekkel. Addig tarthat a teljes titkolózás, addig Theresa May miniszterelnök is szinte ugyanazt a megnyugtató, de alig informatív nyelvezetet használhatja: kormánya nem adhat „élő közvetítést” a Brexit-stratégia kidolgozási folyamatáról, mivel ezzel a saját, majdani tárgyalási pozícióját ásná alá. Azt látom, hogy megy a taktikázás, meg akarják nyerni a skótokat is és az északíreket is sok tételben. Így feltehetőleg az unióval szemben „kvázi koalícióban” kívánnak fellépni. Tavasszal tehát kiderülhet, mi az az induló befizetési árajánlat, amennyiért de facto maradhatnak az egységes piaci feltételek, még ha de jure ki is lépnek az unióból. Ezután két év áll rendelkezésre a gyakorlati megvalósításra, de ez akár még hosszabb időtartam is lehet. Tavaszig tehát marad a találgatás és a bizonytalanság.

– Nyilván az uniós bankok helyzete is megváltozik. Kell-e bankpánikra számítanunk?

– Pont a napokban állt elő egy érdekes – éles – helyzet az olaszoknál. Az ország harmadik legnagyobb, mellesleg a világ legöregebb működő bankja, a Banca Monte dei Paschi di Siena (MPS) jövő áprilisig kifogyhat a pénzből, ha addig nem kap jelentősebb tőkeinjekciót. A bank a decemberben „belengetett” ötmilliárd eurós mentőcsomag után, pár napja azt közölte, már kilencmilliárd kell. Ez azért bír hatalmas jelentőséggel, mert jobbára az adófizetők pénzéből állná az állam a számlát. Ettől függetlenül megnyitották a részvényjegyzési programjukat, az állami mentőcsomag elkerülésére tett utolsó kísérlet részeként. Ha nem sikerül „összeszedni” a pénzt, az Európai Központi Bank felfüggesztheti a pénzintézet tevékenységét, ami jelentős bank- és politikai válságot robbanthatna ki Olaszországban. A piacok azonban bíznak abban, hogy a nem fizető hitelek terhe alatt roskadozó banknak sikerül elegendő mennyiségű tőkét gyűjtenie magánforrásokból.

– Ezenkívül még jó néhány olasz bank helyzete rossz.

– Éppen ezért az olasz kormány kész tizenötmilliárd eurót pumpálni a legnehezebb helyzetben lévő bankokba, ha piaci forrásokból nem sikerül megszerezni a tőkeemeléshez szükséges pénzt. A Monte dei Paschi mellett a Banca Popolare di Vicenza, a Veneto Banca és a Banca Carige is állami pénzt kaphat. Ettől függetlenül szerintem a dominóeffektus most nem indul be, sem európai, sem világméretű bankpániktól nem kell idén tartanunk.

– Mi a helyzet a görögökkel?

– Ott is látszik az enyhülés. Most még nem merik a költségvetési fegyelmet megsérteni. Ott sem kell pénzügyi-gazdasági csőddel számolni, 2018 után adósságenyhítés is jöhet.

– Kell-e valamiféle kockázattal számolni a G20-nál, azaz a világ legfejlettebb gazdasági országait tömörítő csoportnál?

– Itt már tartósabb és nagyobb problémát látok. Ugyanis bizonyossá vált a potenciális gazdaságbővülési mérték, a gazdaság fejlődésének lassulása. A háttérben a világkereskedelem megtorpanása is áll. Ehhez tudni kell, hogy a világ teljes külkereskedelmének hetven százalékát a G20 adja. Jó hír, hogy néhány országban kezdjük látni az infláció és az éledező konjunktúra jeleit. De például Japánban ennek még nyoma sincs. Azt látom, hogy a monetáris lazítások fegyvertára is lassan kimerült, úgyhogy elengedhetetlen az újratervezés – mégpedig részben új gondolkodásmóddal – az üzleti ciklus fenntartásában.

– Ön milyen megoldást java­solna?

– Például serkenteném a nagy, az állami infrastrukturális beruházásokat. Új növekedési lehetőségeket keresnék. Sokkal nagyobb nyitottság kellene a külkereskedelemben és a befektetésekben. Ez különösen Kí­nára, Indiára, Dél-Koreára és Indonéziára, de az Egyesült Államokra nézve is járhat változásokkal. Ez a nyitás azonban jelenleg nincs napirenden.

– Ha már Amerika: Donald Trump önmagában is új helyzetet teremtett. Hordozza-e jelentős változás kockázatát az új elnök akár az Egyesült Államokra, akár Európára nézve?

– A megválasztott, beiktatásra váró elnök sokkal visszafogottabb lett. Más hangot ismerhettünk meg a kampány alatt, és mást hallunk most, a választások után. A kisebb vehemencia önmagában előny, ám előtte sok országról durván konfrontatív módon beszélt. Kína, Mexikó is a listáján volt, nemcsak a bevándorlókat bántotta, hanem ezen országok vállalkozóit, cégeit, szerte a világban. Ezzel egy képzeletbeli falat építve köztük és az Államok között. Ez gazdaságilag semmiképp sem előnyös, és aligha lesz a hivatalos washingtoni politika része.

– Az olaj ára is folyamatos vitatéma, hiszen bennünket is érint, hogy mennyiért autózhatunk.

– Idén már stabilabb és ötven dollár feletti áralakulást valószínűsítenek. Noha a határidős piacokon való folyamatos kereskedés gyakran nem várt szintekre viheti el az árat, azonban szerintem ebben az évben az ár felsőbb zónáját, a korábbi kilencven-száz dollár közötti sávot már nem fogjuk tartósan látni. Mindenesetre január elsején hatályba lépett a Kőolaj-exportáló országok Szervezete (OPEC) és a kartellhez nem tartozó államok termeléskorlátozási megállapodása, azaz összességében napi 1,8 millió hordóval csökkentik olajkitermelésüket. Az pedig külön érdekesség, hogy az OPEC-országok a világ kőolajtermelésének csupán negyven százalékát adják. A fennmaradó hatvan százalékhoz tartozik például Oroszország, Norvégia, Kanada. A kartellen kívüli országok közül Oroszország vállalta a legnagyobb mértékű csökkentést, napi háromszázezer hordót, melyet az év első felében fokozatosan érhet majd el. Decemberben az orosz kitermelés változatlanul napi 11,21 millió hordó volt, mely megközelítette a harmincéves termelési csúcsot. Mindenesetre január első napján az olaj ára emelkedni kezdett.

– Hazánkra az eddig felsoroltak jelentenek gazdasági kockázatot?

– Különösebb új kockázatot nem látok. Viszont ha az amerikai dollár erősödik, és tovább emelkednek az energiaárak a világban, akkor az nekünk sem jó, mi sem juthatunk olcsóbb energiához. Persze ez nem bizonyos, de a veszély fennáll. Németországra mint legfontosabb partnerünkre visszatérve, az előbbiek miatt az autóipar is átalakulhat. Ez további kérdéseket vethet fel abból a szempontból is, hogy milyen irányba kell elmozdulnunk majd.

– Ezt hogy érti?

– Az autóipar hatalmas áttörés előtt áll. Hogy ennek jelei már az idén látszanak-e, vagy jövőre, esetleg még később, azt persze nem tudom, de az biztos, hogy rohamos mértékben veszik majd át a hibridek és az elektromos autók a hagyományos gépjárművek szerepét. Ma még ez alig érezhető, de át fog alakulni a leginkább keresett motor- és meghajtótípusok kereslete. Ehhez a gyáraknak hatalmas változtatásra lesz szükségük, ezalól a magyar gyártó és beszállító sem lehet kivétel. Összességében azonban elmondható, hogy legfontosabb gazdasági partnereink helyzete stabil, így azonnali átalakítási kockázatokkal nem kell számolnunk.


Választások gazdasági kockázatokkal

Az Európai Unió jövőjét nagymértékben befolyásolhatja az idei francia, holland és német választás. A hollandok kezdenek márciusban. Franciaországban áprilistól júniusig tartják a parlamenti és elnökválasztásokat. Itt a populista és nacionalista Nemzeti Front nagyasszonya, Marine Le Pen csap össze a jobboldali-konzervatív oldal jelöltjével, Francois Fillonnal. A francia baloldalnak gyakorlatilag nincs támogatottsága. A legfontosabb azonban a német választás lesz. A legnagyobb esélyes Angela Merkel, aki októberben negyedik kormányzati ciklusát kezdheti meg, a németeknél a nagy kérdés, hogy a bevándorlásellenes AfD hány képviselőt küldhet a törvényhozásba. A francia választásnak az euró jövőjére lehet nagy hatása, a németnek pedig az uniós integrációs folyamatokra, a görög adósságfinanszírozástól az uniós költségvetésig bezárólag.
(TG)

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom