„Nekünk olyan a termálvíz, mint az araboknak az olaj”

–  Korábban azt nyilatkozta lapunknak, a hazai hajtatásban használt üvegházak kilencven–kilencvenöt százalékát termálvízzel fűtik. Hogyan zajlik pontosan a termálvizek felhasználása a kertészetben?

–  Magyarország a világon a harmadik leggazdagabb termálvízben, Európában egyedül Izland előz meg bennünket. Országszerte nagyjából kétezer-kétszáz termálkút van, ennek jelentős része nem működik, hanem le van „fojtva”. A termálvizet elsősorban fürdési, balneológiai célra használják, ezután következik a mezőgazdasági felhasználás, de vannak olyan termálvizek, melyeket lehűtve ivó gyógyvízként hoznak forgalomba. Ma hazánkban százötven–kétszáz hektár fűtött üvegház üzemel, ezen kívül további háromszáznyolcvan–négyszáz hektáron termálvízfűtés fóliákban. A termálvizeknek általában magas a sótartalma (1500–2500 mg/l), ezért az „elhasznált” termálvizet csak „felhígítva” lehet nagyobb folyóvizekbe engedni, vagy tavakban kell tárolni.

–  Hogyan hasznosítható a termálvíz fűtőanyagként?

–  Azt nevezzük termálvíznek, amelynek legalább harmincöt fokos a hőmérséklete, de lehet akár száz Celsius-fok fölötti is. Magyarországon általában fűtésre a hatvan és kilencven fok közötti vizet használják, ami ezerötszáz és kétezer méter közötti mélységből tör fel. Volt olyan időszak, amikor kötelezni akarták a felhasználókat, hogy visszasajtolják a vizet a mélységbe, ami nagyon nehezen megvalósítható, különösen az Alföldön, ahol homokkőből jön ez a víz, ez a módszer inkább sziklás helyeken működik. Erre moratóriumot rendeltek el, ami 2028-ig tart, addig kell erre megoldást találni.
A víz kivétele jelenleg szabad elfolyásos rendszerben működik, ami azt jelenti, hogy a felszivattyúzott termálvizet az előírások szerint harminc fokig le kell hűteni. Hasznosítják különféle fűtési megoldásoknál, számítógépek által vezérelt, teljesen automatikus rendszerben keverőszelepekkel, hogy mikor mennyi víz jöjjön fel, attól függően, hogy milyen hőmérsékletet szeretnénk fenntartani az adott növénynek. Az elhasznált vizet víztározókban gyűjtik, és öntözési szezonon kívül – ha szükséges – elvezetik a nagyobb folyókba, és itt már a nagy közeggel vegyülve nem okoz gondot a magas sótartalom.

–  Lakossági felhasználásban miért nem valósulhat meg ez a fűtési módszer?

–  Egy-két helyen létezik ilyen, például Szentesen, ahol vannak olyan lakótelepek, illetve középületek, ahol ilyen módon fűtenek. De szélesebb körben ez a magas sótartalom miatti környezetszennyezés gátolja az elterjedését.

–  Van lehetőség arra, hogy a környezetvédelmi szempontokat szem előtt tartva, jobban kihasználjuk adottságainkat e téren?

–  Magyarország számára olyan a termálvíz, mint az araboknak az olaj. Az üvegházak termálvizes fűtése a mezőgazdaságban nagyobb beruházást igényel, de amikor megvalósul, akkor harminc–negyven százalékkal olcsóbb, mint, mondjuk, egy szénhidrogénnel fűtés, arról nem is beszélve, hogyha a víz sótartalma jól van kezelve az ürítéskor, akkor ez teljesen környezetbarát megoldás, hiszen semmilyen egyéb szennyező anyagot nem tartalmaz a termálvíz, nincs káros CO2-kibocsátás, tehát megújuló energiának számít.

–  Létezik erre vonatkozóan kormányzati törekvés is, amely kiterjesztené a termálvíz fűtőanyagként történő felhasználását.

–  Az előző kormány 2010-ben hozott egy döntést, hogy a felhasznált termálvizeket vissza kell sajtolni a talajba, ez azt jelentette volna, hogy egyből gazdaságtalanná válik a teljes termálvíz mezőgazdasági célú felhasználása. Akkor lépett életbe egy moratórium, azaz 2028-ig ezalól mentesítettek azzal a feltétellel, hogy a vizeket azért kezelni kell, és nem úgy, hogy az árokba engedjük a vizet. Továbbra is megoldást kell találni, hogyan lehetne jól kezelni a lehetőségeket. Annak idején, amikor az unióhoz csatlakoztunk, egy téves jogszabályfordítás miatt került be a rendszerbe ez a visszasajtolási intézkedés. Várhatóan az elkövetkező egy-két évben az öntözővízkérdéssel együtt a termálvíz szabályozása is rendbe lesz téve.