Gazdaság

Megbukott az ortodox irányzat

Húsz év múlva is az Egyesült Államok, Kína és az Európai Unió lesz a világgazdaság főszereplője – vallja Feldmann professzor

Nemzetközi szabályozás kell a legnagyobb vállalatok miatt, hogy megelőzzük a következő gazdasági válságot – vallja Paulo Roberto Feldmann, a Sao Pauló-i Egyetem közgazdászprofesszora. A professzor a múlt heti itt-tartózkodásának két napja alatt több egyetemi előadást is tartott, s az egyik után lapunknak is beszélt az ortodox irányzat bukásáról, a piaci koncentráció problémájáról és a világgazdaság jövőjéről.

feldmann
Paolo Roberto Feldmann (Fotó: MH)

– Az ortodox és unortodox gazdasági irányzatok közül melyiket vallja magáénak?

– Alapvetően a kettő között vagyok. Hiszek a kapitalizmusban, és támogatom is azt, de nem hiszem, hogy a piac képes lenne mindent megoldani. Fontosnak tartom, hogy egy erős kormány tartsa irányítása alatt a piacot, diktálja a gazdaságpolitikát, és beavatkozzon, ha kell. A fejlődés fenntartásához határozott terv kell, ezt pedig az államnak kell megalkotnia. A dél-koreai minta nagyon jó, ott a határozott kormányzati beavatkozás hatására indult fejlődésnek a gazdaság.

– A 2008-as világgazdasági válság idején sok államnak kellett beavatkoznia saját gazdaságába. Mondhatjuk, hogy megbukott a szabad­piaci elmélet?

– Igen, sok országban megbukott ez az irányzat. A piac önmagában nem tudta kezelni a válságot, muszáj volt beavatkozni. Ha a piacot nem szabályozza semmi, és azt tesz, amit akar, az a kapitalizmus végét jelentheti. A bankok uralnak majd mindent, pedig alapvető feladatukat, a hitelezést sem tudják ellátni. Pont ezt látjuk most Brazíliában is, a legerősebb bankok képtelenek hitelt nyújtani. Ezt a helyzetet csak az állami beavatkozás tudja kezelni.

– A bankok ereje ekkora probléma?

– Igen, hatalmas, de persze nem csak a bankokról van szó. A világgazdaság majdnem minden szektorában nagyfokú a koncentráció: kevés cég tartja kezében a piacot. Olyan ez, mint egy piaci diktatúra, a nagyok méretgazdaságossága és tőkeereje miatt alacsonyabban tartják az árakat, mint a kicsik, így azok képtelenek versenyben maradni.

– És mi lehet a helyzet megoldása?

– Az állami beavatkozás lenne az alapvetés. Meg kell védeni és támogatni kell a kis- és középvállalkozásokat, hogy sikerrel versenyezhessenek a nagyokkal. A németek csinálják nagyon jól, ők megteremtik a kicsik működési feltételeit.

– Egy ország megteremtheti a lehetőségeket, de a vállalatok szabadon mozoghatnak az államhatárokon keresztül. Ha egy cégnek nem tetszik az egyik nemzet gazdaságpolitikája, átteszi székhelyét egy másikba.

– Ez így van, és nagyon problémás a jelenség. Persze ennek is van megoldása: az erős állami szabályozásnak nemzetközinek kellene lennie. Mindenhol ugyanazok a feltételek álljanak rendelkezésre, hogy a tőkeerős vállalatok ne tudják kijátszani a szabályokat. A legjobb egy nemzetközi szervezet lenne, amely kontroll alatt tartja cégeket. Sőt, a legnagyobb cégeket, bankokat extraadóval lehetne megterhelni, amit egyből visszaforgatnának a gazdaságilag elmaradottabb területek fejlesztésére. A világ kormányainak el kellene erről gondolkodniuk, mivel a mostani rendszert nem lehet sokáig fenntartani.

– És a kormányok látják a gondokat?

– Biztosan tudatában vannak, mégis egy-egy állami intézkedésen kívül nem látunk előrelépést. És ugye az előző probléma: ha az egyik állam szabályozni igyekszik a saját piacát, a tőkeerős vállalatok átmennek egy másik országba. Tehát nemcsak egy kormánynak, hanem az összesnek látnia kellene a veszélyeket.

– A panamai offshore-botrány nem döbbentheti rá őket?

– Talán igen. Mégsem látjuk, hogy bármi történne.

– Mit gondol, mi lesz a rendszer jövője? Hogyan alakul a világgazdaság a következő húsz évben?

– Nehéz megmondani, és jóslatokba nem szeretnék bocsátkozni. Hiszek a kapitalizmusban, hiszem, hogy meg tudja magát újítani, túl tudja élni az elkövetkező válságokat. Szerintem húsz év múlva is az Egyesült Államok, Kína és az Európai Unió lesz a világgazdaság legfontosabb szereplője. Az Egyesült Államok rendkívül el van adósodva, ám mivel a dollár a világ legfontosabb valutája, az ország mindenképp megmenekül. Pont ezért kerülte el a hatalmas inflációt, amikor 2008-ban, 2009-ben nagy mennyiségben öntötte a pénzt a gazdaságba. A kínai adósságállomány is hatalmas, de az államnak akkora pénzügyi tartalékai vannak, hogy bármikor ki tudja igazítani és meg tudja menteni a piacot. Inkább azzal van ott a gond, hogy kezdik elveszteni a legnagyobb előnyüket, az olcsó munkaerőt. Európában sem érzek nagy gondokat. Az EU-t egyébként rettenetesen jó modellnek tartom, Dél-Amerikának is efelé kellene elmozdulnia: a gazdaságilag erős államok segítik a gyengébbeket, és igyekeznek az ő gazdaságukat is egységes szintre emelni. Akármekkora válság jön, hiszem, hogy Európa is tudja kezelni. A világgazdaság problémája szerintem amúgy sem az államokkal, hanem a multinacionális vállalatokkal van. Ha újra válság lesz, az miattuk tör majd ki.


Egyre koncentráltabb a világgazdaság

A piaci koncentráció a világgazdaság számos ágazatában megfigyelhető. A tavaly közzétett adatok alapján a világ személygépjármű-gyártásának több mint felét hat társaság tartotta a kezében. Az okostelefonok terén is ez látható: a négy legnagyobb gyártó a telefonok több mint ötven százalékát adta el, a személyi számítógépek eladásának 51 százalékában pedig összesen három gyártó volt érdekelt. Az Egyesült Államok hitelezési piacának fele az öt legnagyobb bank között oszlik meg, a polgári légi forgalom kétharmadát pedig négy szolgáltató végzi. Az üdítőitalok terén a Coca-Cola pedig egymaga közel a felét adta tavaly a világ fogyasztásának, az energiaitalok piacán a Red Bull bír hasonló eredménnyel bírt.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom