Már régen cselekedni kellett volna

Sorsfordító időszakhoz érkeztek a görögök, a több éve húzódó válságkezelés folytatása, ezáltal a megszorítások végrehajtása, egyben a Sziriza-kormány bukása áll szemben az államcsőddel és azzal, hogy a nemzetközi hitelezőknek kiegyenlítetlen marad a számla. Az elmúlt időszakban rengeteg elemző, véleményformáló elmélkedett azon, melyik lenne a jobb megoldás, de láthatjuk: valójában két rossz közül választhatnak. A görög válság a 2008-as globális pénzügyi válsággal egy időben robbant ki, azonban Athén azóta csak még lentebb csúszott.

A válság kezdete

Görögország már a 2008-as válság kirobbanása előtt is hátrányosabb helyzetben volt, mint az Európai Unió többi, korábban felvett tagállama. Artner Annamária, a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Világgazdasági Intézetének főmunkatársa a görög helyzetről folytatott elemzésében rávilágított: amellett, hogy a görögök éveken át meghamisították az európai statisztikai hivatalnak, az Eurostatnak küldött, a gazdasági helyzetükről szóló jelentéseket, a 2008-ban kirobban válság kezelése sem sikerült. A válság kezelésének első lépéseként a kormány 28 milliárd eurót pumpált a bankszektorba, tőkeinjekció, likviditási támogatás és garanciavállalás formájában. Ezt követően 2009-ben, amikor megválasztották a balközép Jeórjiosz Papandreut, kiderült, az államadósság jóval nagyobb, mint azt gondolták. Ennek háttere, hogy a görögök a 2000-es években multinacionális vállalatoktól vettek fel hitelt, amelyet akkor nem kellett adósságként leírni.

Kiderült, a költségvetési hiány már 2009-ben is meghaladta a bruttó hazai termék (GDP) 12,7 százalékát, 262 milliárd eurót tett ki. A kormány megszorítást helyezett kilátásba, amely a lakosság heves tiltakozása miatt végül elmaradt. Ezt követően 2010-ben újabb csontvázak estek ki a szekrényből, nyilvánvalóvá vált, hogy Görögország hamarosan fizetésképtelenné válik. A kormány a Nemzetközi Valutaalaphoz (IMF) fordult, amely 110 milliárd eurós mentőcsomagot nyújtott Athénnak.

Elhibázott megszorítás

A trojka, vagyis az IMF, az Európai Bizottság és az Európai Központi Bank felügyelete mellett írták elő a Memorandumnak nevezett költségvetési konszolidációs tervet. Az IMF háromhavonta ellenőrizte a memorandum betartását, amely feltétele volt a következő részlet folyósításának. Egész korán bebizonyosodott, hogy az államháztartás konszolidációjához nem megfelelő a megszorítócsomag, ráadásul a lakosság hatalmas demonstrációkon hevesen tiltakozott a nyugdíjak csökkentése, a szociális juttatások megvágása miatt.

A sikertelen konszolidáció következtében 2011-ben újabb, 110 milliárd eurós csomagra volt szükség, amelynek felvételét Papandreu már akkor népszavazásra akarta bocsátani, de az végül elmaradt. Egy évvel később, 2012-ben Papandreunak mennie kellett, az utcai megmozdulások szinte mindennapossá váltak. Az elhibázott kiigazítások, valamint az emberek gyakori demonstrációja, sztrájkja tovább mélyítette a válságot, a gazdasági recessziót. Az új kormányfő, Lukasz Papademosz folytatta a megszorításokat, sikertelenül, így nem tudta lehívni 2014-ben az újabb hitelrészletet az IMF-től. Papademoszt a jelenlegi kormányfő, Alekszisz Ciprasz követte, aki kampánya során is éles hangot ütött meg a hitelezőkkel szemben, s ez imponált a lakosságnak.

Tönkrement a lakosság

A megszorítások sikertelenségét az államháztartási adatok támasztják alá, emellett társadalmi és szociális válsággal is szembe kell néznie Görögországnak. A válság kezdete óta, tehát hét év alatt 25 százalékkal esett vissza a GDP, az államadósság pedig a bruttó hazai össztermék 177 százalékára nőtt 2014-re. A 229 milliárdból, amelyet az IMF folyósított a mentőcsomagokon keresztül, 94 milliárd euró ment a bankok feltőkésítésére, nagyrészt a francia és német pénzintézeteknek. A kölcsönökkel jelenleg ugyanannyi a görög államadósság, mint a mentőcsomagok előtt: 322,8 milliárd euró. A megszorításoknak azonban súlyos társadalmi és szociális következményei lettek.

A munkanélküliség a 2009-es 9,6 százalékról 26,5 százalékra emelkedett 2014-ben. A huszonöt év alatti munkavállalók körében a szám még ijesztőbb: a 2009-es 21,9-ről ötven százalékra emelkedett, tehát minden második fiatal munkanélküli. Az állástalanok támogatásban sem részesülnek, minden nyolcadik munkanélküli kap ellátást, amelynek mértéke a görög létminimumnak alig a fele. Az államháztartási kiadások a vizsgált hat év alatt negyvenmilliárd euróval csökkentek, a megspórolt pénz jelentős része, húszmilliárd az elbocsátott alkalmazottak munkabérének „megtakarításából” és a szociális ellátórendszer lefaragásából adódott össze.

A hitelezők tehát lényegében egy vállalhatatlan hitelcsomagot adtak a görögöknek, az államadósság nem csökkent, a lakosság helyzete folyamatosan romlott. A pénzpiac bizalmatlanná vált. Mára látszik, a hitelezők elsősorban a magántőke-tulajdonosok kintlévőségét vállalták át egy rossz adóstól, amelyet most ennek a pénznek a mihamarabbi visszafizetésére kényszerítettek.