Levegőből szórják a rókák veszettsége elleni vakcinát

Csaknem négy centiméteres, néhány dekás, kekiszínű, zöldes-barnás árnyalattal, paraffint tartalmaz szagaromákkal, amelyek leginkább a döghús szagára emlékeztetnek. Ez a csalifalat, amelybe alufóliával lezárva rejtik a kapszulát. Ebben halvány rózsaszínű folyadék, azaz az élő, legyengített veszettségvírus található: a vakcina. Ha a róka ráharap, megrágja, akkor a száj nyálkahártyáján, a garaton megtapad az oltóanyag, amelyidővel védelmet ad veszettség ellen. Évente kétszer szórnak ki vakcinát: tavasszal, március végén, április elején és ősszel, szeptember végén, október elején – mondta a Magyar Hírlapnak Heltay András, a Hubertus Kft. ügyvezető igazgatója, aki a hazai, immár huszonnegyedik éve zajló rókaimmunizáció egyik szervezője. Svájcban már az 1970-es években harcoltak a veszettség terjedése ellen, csirkefejbe injekcióztak oltóanyagot, majd vakcinát tartalmazó húspogácsát tettek ki az erdőkben.

Itthon 1992-ben volt először rókaimmu­nizáció, akkor az ország nyugati határánál, ötezer négyzetkilométeres területen kezdték meg a munkát. Abban az évben csaknem ezerötszáz állatban találták meg országszerte a veszettség vírusát. A Borsod megyei Ricsén 1994-ben történt családi tragédia: egy macska megkarmolt egy nagymamát és az unokáját, mindketten meghaltak veszettségben. Az idén tavasszal az ország hetvennégyezer négyzetkilométeres területén szórtak ki vakcinát, néhány hét múlva pedig hatvanhétezer négyzetkilométeres övezetbe juttatnak el oltóanyagot tartalmazó csalifalatokat. Az egész országban zajlik így a rókaimmunizáció, kivéve a fővárost és a Dunántúl egy részét. Heltay jelezte: tavaly egyetlen vizsgált állatban sem mutatták ki a veszettségvírust. Az idén februárban egy olyan rókában diagnosztizálták a megbetegedést, amely feltételezhetően az északi határunkon keresztül, Szlovákia, Lengyelország irányából kóborolt be, és Szerencs környékén lőtték le. A róka feltételezett eredeti élőhelyét a vírus genetikai állományából szűkítették le. A környező országokat tekintve Szlovákiában is szervezetten lépnek fel a veszettség ellen, ám Lengyelországból betévednek rókák, Dél-Lengyelországban van ugyanis egy viszonylag kis kiterjedésű terület, ahol sok esetet diagnosztizálnak. Ukrajna nem áll jól, uniós támogatással az idén volt az első vakcinakiszórás. Romániában is folyamatosan védekeznek, Szerbiában néhány éve kezdődött meg ez a munka.

A Kecskemét környékén 2013–14-ben történtek jól mutatják, mennyire fontos a rendszeres vakcinakiszórás. Veszettségvírust 2007-ben találtak állatban Kecskemét környékén utoljára, ezért néhány év múlva a rókaimmunizáció megszűnt a térségben, ám 2013-14-ben újra felütötte a fejét a kór, és 2013-ban harminchat, 2014-ben pedig további tizenegy állatban mutatták ki a betegséget, tehát fertőzési góc keletkezett, amelyet azóta sikeresen felszámoltak. Csak az idén mintegy kétezer-hétszáz rókát lőnek ki itthon mintavételi célból, hogy mérjék a rókaimmunizáció hatékonyságát – mondta lapunknak Heltay. Az eredmények szerint a rókák hetven-nyolcvan százaléka felvette a csalifalatot, belőlük hatvan százalék vált védetté a vírussal szemben. A vakcina két évig tárolható mélyhűtve, a repülőgépről kiszórt, vakcinát tartalmazó csalifalatok két-három hétig maradnak hatékonyak. A szakirodalmi adatok szerint, mivel tíz-tizenkét évig is élhetnek a rókák, valószínű, hogy életükben legalább egyszer találkoznak a csalifalattal.

A rókák násza január–februárban történik, ezért ilyenkor gyorsan terjedhet a veszettség. A tavaszi vakcinaszórást elsősorban ez indokolja. Szeptember-októberben pedig elkergetik szüleik a kölyökrókákat, új búvóhelyet, otthonterületet kell szerezniük, sokszor verekedésbe torkolló küzdelmek árán. Ezért van a rókaimmunizáció második köre ősszel, és nyáron a csalifalat paraffin alapanyaga túl képlékennyé válna.

Vannak olyan területek, ahol repülési tilalom van érvényben, például a paksi atomerőmű, a Tiszai Vegyi Kombinát vagy az algyői gáztározó környékén, ezekben az övezetekben a vakcinázást gyalogosan oldják meg. Ugyanígy tesznek olyan részeken, ahol a települések szerkezete miatt nincs mód a hatékony repülőgépes munkavégzésre, például a Balaton környékén vagy Záhonyban, a vasúti vágányrendszerek között. Egy-egy vakcinázás háromszáz-ötszáz millió forintba kerül, a terület nagyságától függően, tehát az évi kétszeri rókaimmunizáció költsége nem haladja meg az egymilliárdot. Heltay hangsúlyozta: bár egy-egy bekóborolt rókán kívül Magyarországon már nem találnak állatokban veszettségvírust, hazánk még nem minősíthető mentesnek a kórtól. Az uniós szabályok szerint az utolsó veszettségi esettől számított két esztendő múlva lehet kérni a mentesség megállapítását, amiről Brüsszelben döntenek. Ha rendellenesen viselkedő állat megmarja az embert, akkor a lehető leghamarabb orvoshoz kell fordulnia, aki úgy is dönthet, hogy veszettség elleni oltást ad be. A humán veszettség elleni védőoltások minimális kockázatot rejtenek.