Gazdaság

Lendületbe jött a hitelezés

Eladósodnak a magyar háztartások, de a forintkölcsönök veszélytelenebbek, mint a frankalapúak

Miután ismét beindult a lakossági hitelezés hazánkban, egyre többen vetik fel, hogy nem vált-e ismét túlzottá az eladósodás, s mennyivel ugranak majd meg a törlesztőrészletek, ha a Magyar Nemzeti Bank (MNB) kamatemelésre kényszerül. Továbbá: veszélytelenebbek-e az új forinthitelek? Ezekre a kérdésekre lapunknak Palkó István, a Portfolio.hu vezető elemzője válaszolt.

Palkó István 20160803
Palkó István: A hazai kölcsönöknél egyértelműen a lakáshitelek dominálnak (Fotó: MH)

– Immár második hónapja nő a lakosság banki hiteltartozása. Mi áll a háttérben?

– Alapvetően három tényező: megérkezett a lakáspiacra az elmúlt évek óriási, válság miatt elhalasztott lakáskereslete, a rendszerváltozás óta nem látott alacsony szinten tartózkodik a lakossági hitelek kamatszintje, és számos kormányzati intézkedéscsomag – a csok és a háromszázalékos kamatozású támogatott hitel – segíti a lakáshoz jutást, és ösztönzi a hitelfelvételt.

– Nem vált ismét túlzottá a lakossági hitelfelvétel?

– Több szám is azt mondatja velünk, hogy egyelőre nincs szó túlzott eladósodásról. Az elmúlt tizenkét hónapban 841 milliárd forintnyi lakossági hitel talált „gazdára” – ebből 441 milliárd volt lakáshitel –, ami csak valamivel több, mint a fele a 2006-os hitelfelvételi nagyságnak, kevesebb mint fele a 2007-esnek, és alig több, mint harmada a 2008-asnak.

– Mikor voltunk a csúcson?

– Hat éve, 2010 augusztusában a mostaninál 52 százalékkal többel tartoztunk a bankoknak, és a válság, vagy­is a svájci frank árfolyamának elszállása előtt, 2008 augusztusában is nagyobb volt a számszaki tartozásunk a mostaninál, méghozzá tizennégy százalékkal.

– Milyen kölcsönök a meg­határozók?

– A hazai lakossági hitelfelvételnél egyértelműen a lakáshitelek dominálnak. Ezen a piacon hitelkiváltások nélkül mintegy négyszázmilliárd forintnyi hitelfelvétel történt az elmúlt tizenkét hónapban, becslésünk szerint azonban legalább hatszázmilliárd forintnyi lakáshitel-kihelyezésre lenne szükség ahhoz, hogy két-három százalékos GDP-növekedés mellett egészségesnek mondható, évi hat-nyolc százalékos ütemben nőjön a hazai lakáshitel-állomány.

– Milyen a tartozások és a megtakarítások egymással szembeni aránya?

– A magyar lakosság hiteltartozása a megtakarítások mindössze húsz százalékára rúg, miközben az eurózónában ez az arány 32 százalék. A GDP-hez képest 22 százalékos az eladósodottságunk, miközben az eurózónában ez 59 százalék.

– Hogy állunk a jelzálog intézményével és a törlesztési terhekkel?

– A hazai lakásállomány csaknem harmadára van bejegyezve jelzálog, míg nyugaton ez az arány jellemzően kétharmad körüli. Ami pedig a lakosság teljes törlesztési terhét illeti, ma már csak a rendelkezésre álló jövedelem nyolc százalékát teszi ki, szemben a válság előtt elért tizenkét százalékkal.

– Mennyivel ugranak majd meg a törlesztőrészletek, ha a jegybank „kemény” kamatemelésre kényszerül?

– Jogos a kérdés, annak ellenére, hogy egyelőre nyoma sincs annak, hogy az MNB szigorítana monetáris politikáján. A legtöbb hitelfelvevőt mégis ez érdekli, hiszen a lakáshiteleket nem néhány évre, hanem jellemzően tíz-húsz évre választjuk. Mivel ma öt százalék körüli az új lakáshitelek átlagkamata, megnéztük, hogy ehhez képest mekkora törlesztőrészlet-emelkedést jelentene egy hat- vagy akár tízszázalékos, megemelkedett kamatszint. A hatszázalékos kamatszint tízéves futamidő mellett mintegy ötszázalékos, huszonöt éves futamidő mellett pedig tízszázalékos törlesztőrészlet-emelkedést okozna. Ez még nem eget rengető, de például egy tízszázalékos kamatszint már 25–55 százalékos emelkedést okoz a havi teherben. A kamatkockázatot fix kamatozású hitel felvételével lehet egy időre kiküszöbölni, de ennek természetesen ára van. Az MNB legfrissebb adatai alapján 1,9 százalékkal drágábbak a fixált kamatozású hitelek.

– Veszélytelenebbek-e az új forinthitelek, mint a régi devizahitelek voltak?

– Határozottan igen. Mivel forinthitelekről van szó, az árfolyamkockázat miatt nem fog emelkedni a törlesztőrészlet. Ugyanakkor a devizahitelek korábbi előnyét, az alacsony kamatszintet mégis élvezhetik a hitelfelvevők, hiszen a rendszerváltozás óta nem voltak ilyen olcsók a forinthitelek, és a kamatszintjük nagyjából ott tart, ahol egy évtizede a devizahiteleké. A kamatkockázat pedig jóval kisebb törlesztőrészlet-emelkedést jósol pénzügyi sokk esetére, mint a korábbi árfolyamkockázat.

– Mégis eladósodunk: nyakunkon az újabb „hiteles” válság?

– Elhamarkodott vélemény, hogy a hitelezési ciklus jelenlegi szakasza akár a hitelkiáramlás mértéke, akár a kamatkockázat miatt hasonló törlesztési nehézségekkel és gazdasági kockázatokkal fenyegetne, mint a kétezres évek közepén. Ez nem jelenti, hogy ne kellene szigorítania a hitelezési szabályokon a jegybanknak, ha a körülmények megváltoznak, és valóban túlzott eladósodás indul meg a háztartásoknál. Amíg ez az állapot eljön, valószínűleg néhány év még eltelik.


Fizetnek a lengyel pénzintézetek

Négymilliárd zlotyt, vagyis mintegy 300 milliárd forintot kell a frankhitelesek számára visszafizetniük a bankoknak Lengyelországban az átváltás miatt felszámított költségek visszatérítéseként. Ekkora egyszeri veszteség terheli tehát a hitelintézeteket, amelyeket emellett különböző tőkeszabályozási ösztönzőkkel bátorítanák a frankhitelek konverziójára - zlotyhitelre -, utóbbi nem lesz kötelező. Tavaly ilyenkor még egy radikálisabb konstrukció volt terítéken Lengyelországban. (MH)