Gazdaság
Közelebb a GMO-önrendelkezéshez
Egyre több EU-s döntéshozó ért egyet azzal, hogy a genetikailag módosított növények termesztéséről a nemzetek maguk határozzanak
Egyre engedékenyebb az Európai Unió a genetikailag módosított organizmusok (GMO) termesztésével kapcsolatban. Az elmúlt hónapokban több olyan döntést hozott az Európai Parlament és több szakbizottság, amely lazít a feltételeken: egyre inkább a tagállamok saját hatáskörébe helyezve a döntést ezek termesztéséről. Legutóbb a napokban szavazott második olvasatban az Európai Parlament Környezetvédelmi Szakbizottsága a GMO-k termesztésének tagállami korlátozására vonatkozó irányelveiről. A szavazás végeredménye hazánk számára pozitív, mivel a nemzetek szabad döntését támogatja, és kimondja, hogy az uniós szintű engedélyezés ellenére is megtilthatják a genetikailag módosított növények termesztését.
A legutóbbi döntés még mindig csak köztes állomása a jogszabály végső, tagállamok által is elfogadott formájához képest, az intézményközi tárgyalás azonban már kezdetét vette az EP és az Európai Tanács között.
A jelenlegi szabályok szerint egy uniós ország csak moratórium bevezetésével tudja biztosítani GMO-mentességét, amelynek fenntartásához időről időre meg kell küzdenie a tagállamok támogató szavazataiért. A helyzet javítására az Európai Bizottság 2010 júliusában nyújtotta be azt a jogszabályjavaslatát, amelynek célja, hogy a tagállamok szabadon dönthessenek arról, kívánnak-e a területükön génmódosított növényeket termeszteni. Az Európai Parlament már 2011 nyarán nagy többséggel megszavazta első olvasatos álláspontját, amelyben tovább bővítette a tagállamok mozgásterét, az Európa Tanácsban a GMO-k mellett érvelő államok sokáig hátráltatták a megállapodást. A tárgyalások csak 2014 elején vettek új lendületet, amikor az úgynevezett 1507 GM kukorica köztermesztéséről szóló engedélyezés körüli botrány felszínre hozta az uniós GMO-szabályozásban rejlő visszásságokat. A szóban forgó GM kukorica uniós engedélyét ugyanis a 28 tagállamból mindössze öt támogatta, a jelenlegi szabályok szerint azonban – minősített többség hiányában – mégis zöld utat kaphatott.
Veszélyeztetheti a tagállamok önrendelkezését az Egyesült Államok és az Európai Unió közötti szabad kereskedelmi megállapodás (TTIP). Ha a két nagyhatalom megegyezik, akkor elképzelhető, hogy a lazább amerikai környezetvédelmi és élelmiszer-ipari szabályozások következtében Európában is felpuhulhatnak a legutóbb elfogadott irányelvek.
A környezetvédő szervezetek már régóta kongatják a vészharangot: szerintük a TTIP elsődleges célja nem a vámok eltörlése, mivel az unió és Amerika között ezek már most is rendkívül alacsonyak. Sokan azt is elfogadhatatlannak tartják, hogy a társulás részleteiről az alapvető átláthatóságot mellőzve folynak a tárgyalások, abba a civileket, szakszervezeteket nem vonták, vonják be. A tervezett megállapodás fő célja egyébként úgy foglalható össze, hogy a nagyhatalmak szinkronba hozzák az egyezmény által érintett területekre vonatkozó jogszabályokat. Ez a valóságban azt jelentené, hogy gyengítenék a környezetvédelemmel, élelmiszerekkel kapcsolatos korábbi előírásokat. Korábban a titokban folyó tárgyalásokról olyan információk is kiszivárogtak, hogy az amerikaiak azt szeretnék elérni, a náluk jóváhagyott, hatóságilag elfogadott termékek automatikusan Európában is rendelkezzenek ezekkel az engedélyekkel. A környezetvédők korábban figyelmeztettek, hogy az Egyesült Államok egyetlen jelentős, világméretű környezetvédelmi megállapodást (kio-tói jegyzőkönyv, stockholmi és bázeli egyezmények) sem ratifikált, ugyanakkor rábólintott számos olyan technológiára (így például a hormonkezelésre az állattenyésztésben, valamint a génmódosított növények termesztésére) és vegyi anyagra, amely az Európai Unióban fogyasztó-, egészség- és környezetvédelmi okokból tiltott.
Az egyezmény része lenne egy meglehetősen aggályos intézmény, az úgynevezett befektető–állam vitarendezési mechanizmus (ISDS). Ennek lényege, hogy létrehoznának egyfajta magánbíróságot, amely a multinacionális vállalatokat védené. A vállalatok ennek az intézménynek a segítségével bármikor beperelhetnék a tagállamokat, amennyiben azok szigorúbb környezetvédelmi vagy élelmiszer-ipari szabályozást hoznának, mint az unió vagy Amerika. A testület tagjai olyan emberek lennének, akik maguk hívnák fel a multik figyelmét a szabad kereskedelmi megállapodásokban foglalt jogorvoslati lehetőségekre. A tervek szerint a bíróság döntésével szemben nem lenne helye fellebbezésnek. Ezek alapján például Magyarországot bármikor szankcionálhatnák, ha az alaptörvényben foglalt GMO-tilalomhoz ragaszkodnánk, miközben a TTIP értelmében nem tilos ezeknek a növényeknek a termesztése.
5 perces interjú: Magas István, a Budapesti Corvinus Egyetem tanszékvezetője
– Ha megállapodik az Egyesült Államok és az Európai Unió, akkor jöhetnek a GMO-k?
– Az Egyesült Államok szeretné a genetikailag módosított termékeit értékesíteni az európai piacokon. Hivatalos, tudományosan alátámasztott vizsgálatok még mindig nem igazolták, hogy ezek a termékek komoly egészségügyi kockázatot rejtenének magukban. Amerika pedig erre alapozna. A nagy élelmiszer-ipari cégeik annyira dominánsak és olyan komoly versenyhelyzetben vannak, hogy érdekükben áll, hogy a kereskedelmi megállapodás tartalmazza a GMO-k engedélyezését. Kérdés, hogy az unió mit kérne ezért cserébe.
– A tárgyalások titokban folynak, mennyire fontos kérdés a GMO-termesztés?
– A GMO-k kérdése csak egy kis szelete a megállapodásnak. Először a nagy ügyekben kell megegyezni. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar is a nagy fejezetek egyike.
– Az unió gazdasága mára jelentősen lemaradt az Egyesült Államokétól. Még mindig megéri a TTIP?
– Amikor másfél évvel ezelőtt megkezdődtek a tárgyalások, Amerikában nagyobb problémák voltak, mint jelenleg. Az akkori számítások szerint a TTIP 0,5 százalékos GDP-növekedést jelentett volna az Európai Uniónak, és 0,4 százalékos bővülést az Egyesült Államoknak éves szinten. A foglalkoztatás megugrana, így a munkaerőpiac is jobban járna.