Gazdaság

Jól szabályozott a budapesti tőzsde

Járai Zsigmond: Elégedettek lehetünk az első huszonöt évvel, de fejleszteni is kell

Vasárnap volt huszonöt éve annak, hogy a magyar tőkepiac öt meghatározó befektetési szolgáltatója megkezdte Budapesten a tőzsdei kereskedést. A hajdani alapítók egyikét, Járai Zsigmond volt tőzsdeelnököt, egykori pénzügyminisztert, majd jegybankelnököt, a Budapesti Értéktőzsde (BÉT) elődjének, az Értékpapír-kereskedelmi Titkárság Tőzsdetanácsának első elnökét a pesti tőzsde jelenéről és jövőjéről kérdeztük.

tozsde-jarai
Járai: Olyan a BÉT, amilyenre a gazdaságnak szüksége van (Fotó: Horváth Péter Gyula)

– Amikor többedmagával negyedszázada elindították a pesti tőzsdét, ilyen huszonöt évre számítottak?

– Abban a történelmi pillanatban még nem tudtuk, hogy börtönbe zárnak-e a munkánkért, vagy kapitalizmus lesz Magyarországon. Miután 1982-ben Magyarország belépett a Nemzetközi Valutaalapba (IMF), felgyorsultak a változások, az IMF „ránk erőltetett egy kis adag piacosítást”. Belekényszerítették az országot a bankrendszer és a tőkepiac reformjába, elindultak az első kötvény- és részvénykibocsátások, és elkezdődött a tőzsdeszervezés.

– A BÉT mindig el tudta látni azt a szerepet, amire a gazdaságnak szüksége volt?

– A magyar gazdasági modell úgy alakult, hogy a tőzsdének nem adtak akkora szerepet, mint például az angolszász gyakorlatban. Nálunk ez már a rendszerváltás után nem sokkal látható volt, gyakorlatilag a privatizáció felpörgetésével, amikor az akkori kormányok a direkt magánosítást és nem a tőzsdén keresztüli értékesítést részesítették előnyben. Más környező országokban, például a lengyeleknél vagy a cseheknél jobban erőltették a tőzsdén keresztüli privatizációt, s emiatt sokkal több életképes cég megmaradhatott nemzeti tulajdonban.

– Ez már valóban a múlt, de vajon milyen helyzetben van ma a pesti parkett?

– Ma éppen olyan tőzsdénk van, amilyenre a magyar gazdaságnak szüksége van. Elég aktívan működik, jól szabályozott, technikailag megfelelő. Persze nagyon örülnék, ha sokkal nagyobb szerepe lenne a tőkeáramlásban, de egyelőre ez van, ezt kell szeretni. És ezt kell tovább fejleszteni.

– Milyen konkrét fejlesztésekre lenne szükség?

– A fejlesztés függ egyrészt a szabályozók átalakításától, ami kormányzati és parlamenti feladat, másrészt a biztonságtól, harmadrészt pedig a technikai feltételektől. E két utóbbi közül az egyik részben, a másik egyértelműen tőzsdei feladat. Persze a közgondolkodásban is jobban el kellene terjeszteni a felfogást, hogy az új vállalkozások, a modern gondolatok legfőképpen a tőzsdén keresztül juthatnak pénzhez.

– Lát a fejlesztésre utaló jeleket, szándékot?

– Vannak olyan esetek, amelyek már ezt a felfogást igazolják. A Wizz Air például egyértelműen a tőzsdei jelenlétre épít. Jóllehet, nem Budapesten, hanem Londonban, de ez a cég méretéből adódóan érthető, hiszen számára már nagyobb tőzsdére volt szükség a pestinél. Miközben vannak kis magyar vállalatok is, amelyek komolyan gondolkodnak a tőzsdei jelenlétben.

– Régebben nem szerették a kis- és közepes cégek a tőzsdét, mert tartózkodtak a gazdálkodásuk fontos részleteit közszemlére tenni.

– Ez ma is igaz, a tőzsdének átláthatónak, transzparensnek kell lennie, a befektetőket nem lehet félrevezetni. Ám, ahogy fehéredik a gazdaság, egyre kevésbé lesz jellemző a nyilvánosságot elutasító felfogás. Sajnos a piacra lépés ma is elég sok adatszolgáltatással, adminisztrációval jár, ami nehezíti a kisebb vállalkozások dolgát.

– Vajon milyen lesz a pesti tőzsde következő huszonöt éve?

– Minden piacgazdaságban a tőzsde a tőkeáramlás, és így a gazdaság központi intézménye, ahol a feltörekvő vállalkozások, az új ötletek, innovációk pénzt tudnak szerezni a növekedésük finanszírozásához. A tőzsde a legjobb tőkeáramoltatási rendszer, jobb mint akár a bankrendszer, akár az állam. A BÉT-nek megdönthetetlen szerepe van ma is, és biztos vagyok benne, hogy ez nem lesz másképpen a jövőben sem. Magyarországon is nagyon komoly vállalkozások jutottak a tőzsdei szereplésük révén tőkéhez: az OTP, a Mol, a Richter és sok más kisebb is, amelyeknek egyébként nem lett volna módjuk fejlődni. És ez a következő időszakban sem lehet másként.

– Ha jól érzem a mondataiból, a BÉT jövőjére nézve optimista?

– Azt hiszem, most olyan a pesti tőzsde, amilyenre annak idején csináltuk.

– Pontosan ezt akarták?

– Akkor inkább azt mondom, elégedett vagyok. Igaz, voltak pillanatok, amikor azt álmodtuk, hogy ennél sokkal nagyobb és aktívabb tőzsde lesz Budapesten, de voltak mélypontok is. Az 1998-as orosz válság idején abban sem voltunk biztosak, hogy a BÉT egyáltalán túléli a krízist. Ahhoz képest, a pozitívumokat és a negatívumokat figyelembe véve, büszkék lehetünk rá, hogy ilyen tőzsdénk van.