Gazdaság

Gyökeresen átalakul a kínai munkaerőpiac, hazatérnek a cégek

Visszajönnek Ázsiából az európai vállalatok, már nem „bomba üzlet” a kizsákmányolást kevésbé tűrő helyiekkel dolgoztatni

Emelkednek Ázsiában a munkabérek, ezáltal nagy arányban települnek vissza az európai és az amerikai cégek eredeti országukba. Így már nem üzlet sem az olcsóbb munkaerő, sem a kedvezőbb adózási, technológiai környezet. Az ázsiai, főként kínai munkások felismerték, sztrájkhullámmal még tovább tudják javítani az amúgy megalázóan alacsony bérüket és a munkahelyi feltételeket. A visszatelepülésben élen járnak a ruházati és elektronikai cégek, többek között azért, mert újra felfedezik a „Made in Europe” címke vonzerejét.

azsia
Így mutatja be a jövőt egy sanghaji kiállítás (Fotó: Reuters/Aly Song)

Míg 2008-ban az európai átlagbér a tizennyolcszorosa volt az ázsiai fizetéseknek, ez az arány már ennek csupán az ötszöröse. Így lassan visszatelepülnek azok a cégek, amelyek évekkel ezelőtt az ázsiai kontinensre mentek főként Európából és az Amerikai Egyesült Államokból az ottani olcsó munkaerő miatt. A fő mozgatórugó persze Kína, a térség központja.

A PricewaterhouseCoopers pénzügyi tanácsadó cég felmérése szerint a kínai bérek még mindig jóval az európaiak alatt vannak, de már sokkal kisebb a különbség, mint mondjuk hat évvel ezelőtt. A cégek felmérik a kedvezőbb külföldi gyártási költségekből származó előnyöket, illetve az olyan hátrányokat, mint a tevékenységnek a távolság miatt nehézkesebb felügyelete, valamint a szállítási költségek és az időveszteség.

Luciano Fratocchi, az olaszországi L’Aquila Egyetem professzora több száz visszatelepítést vizsgált 2007 után. A vizsgált cégek mintegy felét az Egyesült Államokba telepítették vissza, ötödét Olaszországba. Spanyolországban a magas munkanélküliség miatt a szakszervezetek rugalmasabbak a munkáltatókkal való tárgyalások során, és alacsonyabb béreket is elfogadtak. Ezen felbátorodva a Ford Motor és a PSA Peugeot Citroën SA is összeszerelő üzemeket nyitott Spanyolországban. A visszatelepülésben élen járnak a ruházati és elektronikai cégek, többek között azért, mert újra felfedezik a „Made in Europe” címke vonzerejét. A Hays tanácsadó cég felmérése szerint a kínai munkaadók többsége – 54 százaléka – az idén már hat–tíz százalékkal fizetett többet az előző évhez képest a dolgozóinak, tizenkét százalék pedig ennél is nagyobb mértékben, tíz százalék felett emelte a béreket. A cég a jelentésében arra is rámutat, hogy az ázsiai, főként kínai munkaerőpiac átalakulóban van, a termelőiparról egyre inkább a szolgáltatói szektorra terelődik a hangsúly, ez pedig a fizetések alakulásában is megmutatkozik.

A rendkívüli növekedést mutató elektronikus kereskedelmi vagy a szintén felfutóban lévő digitálismarketing-ágazatban például a húsz–harminc százalékot is elérheti a bérek emelkedése. Kína ezzel kiemelkedik a régiós országok közül. Nemzetközi elemzők az idei évre vonatkozóan is jelentős növekedést várnak ott.
A Hays szerint a munkaadók csaknem kétharmada fizetne többet alkalmazottainak, a J. P. Morgan Chase amerikai óriásbank szakemberei tíz, a Bank of America hongkongi részlegének elemzői ennél magasabb, átlagosan 11 százalékos béremelkedést valószínűsítenek.

Homokszem a gépezetben

A központi statisztikai hivatal 2013 egészére vonatkozóan még nem tett közzé adatokat, annak első fél évében ugyanakkor 11 százalékos béremelkedést jelentett. Ez az arány a városi fizetések körében 2012-ben még éves bázison 11,9, 2011-ben 14,4 százalék volt. A kínai minimálbéres skála teteje – bruttó két euró óránként – körülbelül a visegrádi országok minimálbérszintjének felel meg, a legalacsonyabb kínai minimálbérek pedig a magyar közmunkásbérrel egyenlőek. Az évi átlagfizetés Kínában megközelíti a bruttó 47 ezer jüant (körülbelül 1,68 millió forint), ez lényegesen magasabb a minimálbér szintjénél. Arra vonatkozóan, hogy mennyien kereshetnek a minimálbér (vagy a mediánjövedelem) szintjén, egyszerűen nem létezik országos és pontos statisztika.

A kínai bérnövekedés azt eredményezi, hogy bizonyos termelőszektorokban – például az autóipari, a háztartási elektronikai területen – egyre csökken a kínai gyártási árszint előnye, 2015-re már csak tíz–tizenöt százalék lehet a Boston Consulting Group tanulmánya szerint. Ez a folyamat ráadásul az utóbbi időben felgyorsul, egyes cégeknek már inkább megéri azon piacokhoz közelebb megépíteni gyárukat, ahová szállítják majd a termékeiket (vagy még olcsóbb országokba viszik a termelést). Így a nyugati piacokra is egyre több termelés települ vissza. Hibás lehet egy olyan elképzelés Matura Tamás szerint, hogy Kínából el lehet úgy csábítani cégeket, hogy alacsonyabb béreket kínálunk. Kína jelenlegi befektetési környezete már olyan, hogy nem kívánnak például környezetszennyező technológiákat tovább befogadni. Kína ezzel szeretne szintet ugrani, a magas hozzáadott értékű termékek, szolgáltatások irányába mozdulnak – az egyetemi professzorokat például egyre jobban megfizetik. A többletbefektetésből származó forrásokat az oktatásra, kutatás-fejlesztésre kellene költeni, így például Magyarország is újabb lépcsőfokot tudna lépni a termelési láncban.

A kelet-ázsiai régióban nem csak Kínában voltak munkásmegmozdulások az elmúlt időben. Bangladesben például a textilipari dolgozók kezdtek tüntetésbe a béremelésért. A nagy világmárkák – a Tommy Hilfiger, a GAP és a H&M – helyi üzemeinek munkásai heti tizenhat dolláros fizetésük helyett hetven dollárt követeltek.

Sztrájkhullám és zavargás

A megmozdulások utcai zavargásokká fajultak, amelyek hatására országszerte közel hétszáz ruhagyárat kellett bezárni. A sztrájkhullámot kiváltó legfőbb ok természetesen a kínai munkások még mindig alacsony fizetése, azonban a széles körű megmozdulások kialakulásához számos egyéb faktor is nagyban hozzájárult. A sztrájkok fő hangadói döntően a fiatal, Kína nyugati régióiból a munkalehetőség és a jobb élet reményében az iparvidékekre települt, csalódott dolgozók közül kerülnek ki, akik, úgy tűnik  – a korábbi generá-ciókkal ellentétben – nem hajlandók a rossz munkakörülmények eltűrésére. A sajtó által megszólaltatott munkások leginkább a hosszú munkaidőre, tevékenységük monotonitására, valamint a már-már katonásan szigorú céges szabályzatra panaszkodnak. Egy átlagos üzemi alkalmazott napi nyolc–tizenkét órát tölt a gyártósorok mellett, rövid, néhány mozdulatos, mechanikus tevékenységet végez több száz vagy akár több ezer alkalommal. A monotonitás mellett további elégedetlenséget szülnek a produktivitást élénkítő, szigorú vállalati szabályok is: egyes gyárakban például munkaidőben tiltott a dolgozók közti bárminemű kommunikáció. Sok panasz éri a biztonsági és egészségvédelmi intézkedések hiányát is: az üzemek nagy része a termelési költségeken való spórolás következtében nem rendelkezik semmiféle zaj- és hővédelmi felszereléssel.

A rossz munkakörülmények mellett tovább fűtötte a kínai munkások kiábrándultságát a növekvő infláció okozta fogyasztóiár-emelkedési hullám, amelynek következtében a kö-zelmúltban az alkalmazottak fent vázolt, amúgy is igen csekély béreinek vásárlóértéke számottevően csökkent. Jelentősen emelkedtek emellett a kínai városok ingatlanárai is: egyes elemzések szerint a lakhatási költségek az ország keleti régióiban közel 17 százalékkal nőttek az elmúlt fél évben. Fontos aspektusa a tiltakozó akcióknak az elmúlt években egyre növekvő munkaerőhiány is, mostanában kezdenek mutatkozni ugyanis a pekingi vezetés „egy gyermek politikájának” eredményei: az intézkedéscsomag ugyan sikeresen visszafogta az ország túlnépesedését, ugyanakkor a kormányzati beavatkozással mesterségesen alacsonyan tartott születésszámok következtében erősen csökkent a munkaképes fiatalok aránya. A munkaerőhiányhoz vezető demográfiai változások következtében jelentősen megnőtt a munkások alkupozíciója, a sztrájkok vezetői pedig jó érzékkel ismerték fel, hogy a jelenlegi helyzetben sikerrel járhatnak a munkabeszüntetések.

A politikai tűzoltás mellett gazdasági hozadékkal is kecsegtet az esetleges béremelési hullám, mivel az emelkedő fizetések – az életszínvonalra és ezáltal az állampolgárok elégedettségére gyakorolt pozitív hatásukon túl – nagyban élénkíthetnék a belföldi fogyasztás mértékét, így jelentősen csökkenhetne a döntően exportorientált Kína külpiacoktól való függése, a belső kereslet élénkülése pedig további lökést adna az ország növekedésének. Ugyanakkor a béremelések – és a néhány hete bejelentett, rugalmasabb árfolyampolitika – hatására számottevően megugorhatnak Kínában a termelés költségei, ez pedig könnyen az ország versenyképességének visszaeséséhez és ezáltal a multinacionális nagyvállalatok továbbállásához vezethet.

Fordulópont

A sztrájkhullám által kiharcolt béremelés potenciális gazdasági hatásai-ról megoszlik a nemzetközi elemzők véleménye. A Bloomberg a témával foglalkozó cikkében megszólaltatott szakemberek amellett érvelnek, hogy Kína elérte az Arthur Lewis Nobel-díjas közgazdász által megfogalmazott fordulópontot. Lewis elmélete szerint egy fejlődő ország ipari szektorának bérei jelentős emelkedésbe kezdenek azután, hogy a gazdaság felszívja a vidéki, elmaradott régiókból érkező olcsó munkaerőt, ami a termelési versenyképesség csökkenéséhez és ezáltal a növekedés mérséklődéséhez vezet – márpedig Kínában pontosan ezen tendenciák érhetők tetten. A Bloomberg által megkérdezett közgazdászok figyelmeztetnek rá, hogy a kínai termelési költségek növekedésével a kelet-ázsiai térség egyes alacsonyabb bérszínvonalú országai, elsősorban Vietnam, India és Indonézia, komoly konkurenciát jelenthetnek Peking számára.

Persze nem csak országhatárokon átnyúló üzemáthelyezések kerülhetnek szóba, a Foxconn a történtek hatására például Kína nyugati, szegényebb régióiba menne át. A gyárak áttelepítése mellett számos cég robotokkal helyettesíti a dráguló emberi munkaerőt, a Nissan például ötmilliárd jüant (170 milliárd forint) költött egy néhány éve megnyíló, szinte teljesen automatizált üzem építésére. Hasonló befektetéseket tervez a Toyota, a Foxconn, és tucatnyi kisebb vállalat is. A helyzet tehát folyamatosan változik, nem mondható, hogy feszültségektől mentes lenne. Nem tudni pontosan, mit hoz a jövő, és hogyan változik meg gyökereiben az ázsiai munkaerő- és termelői piac.


Tovább erősödött a külkereskedelem
A várakozásoknál jobban alakultak a kínai külkereskedelmi adatok decemberben: az export értéke 9,7 százalékkal növekedett, az importé 2,3 százalékkal esett vissza éves összehasonlításban, így a kereskedelmi mérleg 49,6 milliárd dolláros többlettel zárt a kínai vámszolgálat adatai szerint. A kedvezőbb statisztika arra utal, hogy Kína megtalálta a módját gyengélkedő feldolgozóiparának támogatására, miközben az erős amerikai gazdaság ellensúlyozza Európa és Japán nyomott növekedését.