Fontos lépések a korrupció megelőzéséért

– Ismét központi témává vált a korrupció az elmúlt időszakban. Ebben egyrészt szerepet játszanak az egyre nagyobb sajtóvisszhangot kapó közéleti események, de az a tény is, hogy a korrupció mint jelenség ma is a társadalmi morál részét képezi. Hogyan jelenik meg, képeződik le ez a tendencia az Állami Számvevőszék tevékenységében?

– A kérdés nyilvánvalóan nem az, hogy létezik-e korrupció, hanem az, hogy be tudjuk-e azonosítani a korrupciós veszélyeztetettséget, és rendelkezünk-e olyan védelmi rendszerrel, amely ellenállóvá teszi mind a szervezetet, mind az egyént. Alapvetően ezen a szemléleten alapul az ÁSZ korrupció megelőzése érdekében folytatott tevékenységének egésze.

– Milyen eszközökkel előzhető meg a korrupció?

– Sokféle eszköz létezik, de alapvetően a megfelelő védettség kialakítása a leghatékonyabb. Egyfelől tudatosítani kell, hogy vannak helyzetek, amelyekben megnő a korrupció kockázata. Ilyen például az, amikor egy költségvetési szerv jelentős összegű uniós támogatást nyer el. Másfelől minimalizálni kell annak az lehetőségét, hogy ezekben a veszélyes helyzetekben valóban előforduljon korrupció, azaz be kell indulniuk a védekező mechanizmusoknak. A megbetegedés ellen leginkább az immunrendszer erősítésével védekezhetünk.

– A magyar közszféra rendszeresen szedi a „vitaminokat”?

– Az ÁSZ az idén már negyedik alkalommal végezte el az úgynevezett integritásfelmérését, amely a magyar közszféra korrupciós kockázatait, a veszélyeket és a védekezőrendszereket térképezi fel évről évre. A felmérés alapjait egy holland minta jelenti, amelyet az ÁSZ továbbfejlesztett, és egyfajta „magyar modellként” 2011-től az egész magyar közszférára kiterjesztett. Az elmúlt két évben jelentősen emelkedett azon költségvetési szervek száma, amelyek önként megválaszolják az ÁSZ integritási kérdő­ívét. Ez nagyon biztató jel. Az idei adatfelvételben részt vevő szervezetek a dolgozói létszámot tekintve a magyar közszféra több mint felét tették ki. Mi tehát elsősorban a megelőzésen alapuló eszközrendszerben hiszünk, és az integritásalapú, átlátható és elszámoltatható közpénzfelhasználás megteremtését kívánjuk elősegíteni.

– Mennyiben más az ÁSZ korrupciót vizsgáló módszertana, mint a régóta ismert különféle indexek?

– A világ talán legnagyobb, legkiterjedtebb korrupciós felmérése, a Transparency International éves jelentése úgynevezett percepciókon, az „érzékelésen” alapul. Ezt pedig számos tényező befolyásolja. Például a korrupciós vádakról, ügyekről szóló médiahírek is. Más a korrupció érzete, és egészen más a valós korrup­ciós kockázatok feltérképezése. Az ÁSZ felmérésének módszere alapvetően ebben más, mivel objektív kritériumrendszeren, mérőszámokon alapul. Az önkéntesen kitölthető kérdőív egyfelől a válaszadó szervezet feladatrendszere és működési körülményei alapján azonosítja a korrupciós kockázatokat, másfelől a belső kontrollok kiépítettségére, a szervezetek védettségére irányuló kérdésekből áll össze. Ebből is következik, hogy az ÁSZ nem a korrupció meglétét, hanem az egyes közintézmények veszélyeztetettségét, a meglévő kockázatokat azonosítja be, három index segítségével. Feltérképezzük, hogy milyen belső kontrollokat épített ki az adott szervezet a korrupciós veszélyek kivédésére. Ez a preventív, a gyógyítás lehetőségét is megmutató, megelőzésen alapuló szemlélet az, ami az integritásfelmérés különlegességét adja.

– Jól értem, hogy az integ­ritásfelmérés csupán a jogszabályok­ban rögzített követelményeknek történő megfelelést vizsgálja?

– Nem, az integritásszemlélet túlmutat mindezeken. Valódi szemléletváltásról és integritáskultúráról akkor beszélhetünk, ha a közszféra szervezetei és intézményei saját belső indíttatásból tesznek lépéseket az egyéni és szervezeti integritás megteremtése érdekében. Ennek egyik eszköze az úgynevezett lágy kontrollok alkalmazása, amelyek meglétét nem jogszabályok írják elő. A lágy kontrolloknak számos elemük van, ugyanakkor a korrupciós kockázatok szempontjából a számvevőszék ezek körét hétre szűkítette.

– Mondana egy példát?

– Hogyne. Közeleg a karácsony, ilyenkor nagyon sokan küldenek vagy személyesen adnak át ajándékokat üzleti partnereiknek vagy az ügyeiket intézőknek. Például bort, bonbont vagy akár nagyobb értékű dolgokat. Talán sokan emlékeznek a népszerű Szomszédok tévésorozatra, ahol az egyik idősebb úr – aki egyébként közös képviselő is volt, ha jól emlékszem – gyakran vitt ajándékokat egy, a postán dolgozó hölgynek. Persze ezt a történet szerint nem megvesztegetési, hanem udvarlási szándékkal tette, mégis az éppen sorban álló ügyfelek akár arra is gondolhattak volna, hogy az úr mint ügyfél „kiemelt” bánásmódot szeretne, például csak azt, hogy legközelebb soron kívül intézzék az ügyeit.

– No de akkor mi a megoldás egy ilyen helyzetre? Ne adjunk, és ne is fogadjuk el semmit?

– A kulcs alapvetően a szabályozás. A kérdés az, hogy az adott szervezet rendelkezik-e olyan belső szabályzatokkal, etikai normákkal, amelyek például az ajándékok vagy éppen tanulmányutak elfogadását szabályozzák. Ha van ilyen szabályozás, akkor a szervezet lefektette a világos, követendő szabályokat, az egyénnek pedig tudnia kell, hogyan viselkedjen egy ilyen helyzetben azért, hogy a környezete se gondoljon esetleg rosszra. Hiszek abban, hogy az ilyen helyzetek megfelelő szabályozása, rendbetétele biztonságot ad mind a munkáltatónak, mind a munkavállalónak, akit pedig képezni kell arra, hogyan viselkedjen az ilyen helyzetekben. A már említett lágy kontrollok közé sorolhatók például az összeférhetetlenségi szabályok, a korrupcióellenes képzések, az etikai kódexek, a külső szereplőkkel történő kapcsolattartás szabályai. A 2011 és 2014 között végzett integritásfelméréseink alapján kijelenthető, hogy nőtt az etikai kódexet alkalmazó, a külső szereplőkkel való kapcsolattartást szabályozó, a mérlegelés szempontjait megismerhetővé tevő és a szervezeti kultúra javítását szem előtt tartó intézmények aránya Magyarországon.

– Az idei felmérés eredményeit december 2-án hozták nyilvánosságra. Mik a legfrissebb tapasztalatok?

– Először is szeretném leszögezni, fontos, hogy az intézmények évente kitöltsék az integritásfelmérést, ezzel biztosítva az egyes évek adatainak összehasonlíthatóságát. Ennek érdekében a számvevőszék 2013-ban hosszú távú együttműködési ajánlatot tett az adatfelvételben részt vevő szervezeteknek. A kérdőívet kitöltő intézmények több mint nyolcvanöt százaléka elfogadta az ajánlatot, és csatlakozott az integritástámogatók köréhez. A hosszú távú együttműködést vállaló intézmények közül csaknem ezer az idén is kitöltötte a kérdőívet, így az ő eredményeik torzításmentesen összehasonlíthatók az előző évivel. Az ÁSZ megállapította, hogy esetükben a korrupciós kockázatok kismértékben csökkentek, a kontrollok szintje pedig ezzel egyidejűleg emelkedett, vagyis szűkült a kockázatok és a kontrollok közötti olló. Az idei felmérés eredményei azt mutatják, hogy magyar közszféra intézményei egyre elkötelezettebbek a korrupció elleni, megelőzésen alapuló küzdelem terén. A 2014-es eredményeknek azonban van még egy fontos tanulságuk. Külön figyelmet fordítottunk azon intézményekre, amelyek az integritásirányítás fejlesztése érdekében megalkotott kormányrendelet hatálya alá tartoznak.

– Mire jutottak?

– Megállapítottuk, hogy a tavaly hatályba lépett kormányrendelet rövid idő alatt is jelentős előrelépést eredményezett a jogszabállyal érintett intézményi körben. Korrupcióellenes témakörben képzések, fejlesztések valósultak meg, és korrupció elleni intézkedési tervek születtek. Az integritásfelmérés tehát alkalmas a visszacsatolásra, és képes bemutatni az állami, kormányzati intézkedések hatását is.

– Hol van a legnagyobb korrup­ciós veszély?

– Az európai uniós támogatások igénybevétele, valamint a közbeszerzések számának megugrása jó hír ugyan, de növeli a korrupciós veszélyeztetettséget. Gondoljunk csak például az egyetemekre, főiskolákra, ahol több tízmilliárdos beruházások, fejlesztések is zajlanak vagy zajlottak az elmúlt években. Ám ugyanilyen „veszélyes” a helyzet, ha mondjuk egy kisközségi önkormányzat uniós pályázatnak köszönhetően hirtelen százmillió forintos fejlesztési lehetőséghez jut. Előfordulhat ilyenkor korrupció? Hát hogyne. Minden azon múlik, hogy az adott intézmény vagy önkormányzat felkészült-e az ilyen helyzet kezelésére. Az intézményvezető vagy mondjuk a polgármester számára a belső kontrollok ilyenkor olyanok, mint a biztonsági öv az autóban, amelyet nemcsak akkor kötünk be, ha előre tudjuk, baleset ér bennünket.

– Eszerint a felsőoktatási intézményekben és az önkormányzatoknál a legnagyobb a korrupciós kockázat?

– Működésük környezetét tekintve igen. Talán még az egészségügyi intézményeket említhetném, ahol nagy az olló a veszélyek, a kockázatok és a kiépített védelmi rendszerek között. Nem véletlen egyébként, hogy tavaly az ÁSZ nagy számban ellenőrzött kórházakat szerte az országban, most pedig az összes állami és egyházi egyetem és főiskola ellenőrzését végezzük éppen. Emellett az önkormányza­tok ellenőrzése kiemelt területünk volt az elmúlt három évben. Felmérésünk során azonban mérjük az úgynevezett eredendő kockázatokat is, mivel minél összetettebb egy intézmény működése, annál nagyobb a korrupció kockázata. Ebből a szempontból a helyi önkormányzatok voltak a legveszélyeztetettebb helyzetben. Feladatkörük jelentős részét azonban átvették a területi igazgatási szervek. Felmérésünk, mint egy érzékeny műszer, jelezte ezt a változást, és az idén már az területi igazgatási szervek létéből, feladataiból fakadó korrup­ciós veszélyeztetettségi indexet mérte a legmagasabbnak.

– A korrupció mekkora kárt okoz a nemzetgazdaságnak?

– Léteznek erre különböző becslések, összesítések, de pont a látencia miatt nagyon nehéz számszerűsíteni. Az biztos, hogy a feketegazdaság elleni harc, az erre irányuló kormányzati törekvések a korrupció visszaszorítását is segítik, hiszen minél átláthatóbb és ellenőrzöttebb egy szervezet működése, annál nehezebb dolguk van a zavarosban halászóknak. Másrészről pedig a korrupció folyamatos lebegtetése társadalmi szempontból morálisan is rendkívül káros, hiszen az emberek államba vetett bizalmát rendíti meg, ez pedig nemzetgazdasági szinten is kárt okoz.

– Milyen szervezeteket kell bevonni a korrupció elleni harcba?

– A kulcs az együttműködés. Magyarországon 2011-ben az egész világon egyedülálló állami összefogás jött létre a korrupció elleni küzdelem terén. Az ÁSZ, a Kúria, az Országos Bírósági Hivatal, a Legfőbb Ügyészség, az Igazságügyi és a Belügyminisztérium vezetői – éppen ma – az idén is közösen értékelik az együttműködés eredményeit. Az idei találkozó különlegessége, hogy meghívást kaptak a Budapestre akkreditált nagykövetek és diplomaták is, hogy világos képet kapjanak: célzott és eredményes lépések történnek a korrupció visszaszorítása érdekében. Meggyőződésem, hogy a korrupció elleni küzdelem alapvetően a kontrollok és védelmi rendszerek fejlesztését jelenti, a korrupció ugyanis olyan, mint egy betegség, amelyet a legjobb megelőzni.