„Európa józan, együtt vagyunk”

Mikola István: Az amerikai félnek több kérdésben engednie kell (Fotó: Varga Imre)

– Ön végzettsége szerint orvos. Hogyan került mégis gazdasági terepre?

– Egészségügyi szakemberként kerültem a politika közelébe. Az első hazai pozíciók után kerültem ki Párizsba, az OECD központjába nagykövetként. A külgazdasági átállás nem volt könnyű, de megérte. Orvosként más, hálásabb, közvetlenebb volt a munka, a politika csípősebb, harapósabb. Most a biztonságpolitikáért és a nemzetközi szervezetekért felelek, utaznom kell Szíriába, Irakba, kevlármellényt kell húznom, és eközben úgy látok rá a világra, ahogy még soha. Hálás vagyok, hogy ezt megértem a pályámon.

– Ha utazik a Közel-Keletre, utazik a TTIP tárgyalási fordulóira is?

– Megyek minden tárgyalási fordulóra, ahol politikai szintű döntés-előkészítés folyik. Én a politikai vonalat viszem. Azokon az összejöveteleken veszek részt, amelyeken államtitkárok, miniszterek tárgyalnak.

– Hogy haladnak a tárgyalások?

– Úgy érzem, enyhe válságba került a folyamat. Kezdenek vörös vonalak kialakulni, olyan álláspontok, amelyeket nem tudunk elfogadni. Nem tudom, meddig húzódnak még a tárgyalások, mi ott ülünk a tárgyalóasztalnál, és képviseljük a nemzeti érdekeinket.

– Melyek a hazánknak elfogadhatatlan témák?

– Kettőt emelnék ki. Egyrészt itthon az Alaptörvényben rögzítettük, hogy Magyarország mentes a génmódosított élelmiszerektől (GMO). Most jegyezném meg, hogy az Euró­pai Bizottságnak nincs hatásköre GMO-kérdésben tárgyalni, mivel az tagállami hatáskör. Tehát bármi lesz a TTIP szövegében, a GMO-ra nem tartalmazhat rendelkezést. A másik a választottbíráskodási rendszer. Elfogadhatatlan, hogy offshore bíróságokon döntsenek a befektető és a fogadó ország közötti jogvitákról. Az Európai Bizottság előállt egy új javaslattal, amely már állandó bírákkal, fellebbviteli fórummal és nyilvános eljárással rendelkezik. Erre a javaslatra azonban még nem érkezett meg az amerikai reak­ció. Egyre többen vagyunk azonban, akik úgy gondolják: a vitarendezési mechanizmusnak nem is kéne az egyezményben szerepelnie, csak megmérgezi a tárgyalásokat.

– Ezt hogyan képzeli el? Lenne külön szerződés a vitarendezésről?

– Igen. A vitarendezésnek semmi köze az egyezményhez. A TTIP az áruk, a szolgáltatások és a közbeszerzések piacra jutásának segítségéről szól, a kereskedelmi és beruházási szabályozások összehangolásáról, az akadályok lebontásáról és hosszú távon a kereskedelmi szabályok közös alakításáról, nem pedig a vitarendezésről. Az unió tagállamai rendelkeznek olyan igazságügyi, bírósági rendszerrel, amely alkalmas az ilyen jogviták eldöntésére. Ez szuverenitási kérdés számunkra. Magyarországnak fontos lenne az egyezmény, de nem akármilyen tartalommal. Az ameri­kaiak továbbá ragaszkodnak a zárt tárgyalásokhoz, még azután is, hogy a Greenpeace tárgyalási jegyzőkönyveket szerzett meg és hozott nyilvánosságra. Én ezen a ponton kinyitnám az összes dossziét, és nyilvánossá tenném a folyamatot, de a tengerentúliak továbbra sem szeretnék.

– Eric Stewart, az Amerikai–Ma­gyar Üzleti Tanács elnöke a lapunknak azt mondta, hogy egyetért a zárt tárgyalásokkal, mivel nem szabad a gazdasági és társadalmi lobbit a szakemberek és politikusok vitájába beengedni.

– Persze, vannak a tárgyalásoknak olyan részei, ahova nem engedhetünk be másokat. Vannak nehéz, néha indulatos viták, nem lenne szerencsés, ha ezek nyilvánosságot kapnának. De a jegyzőkönyveket, feljegyzéseket feltehetnénk az internetre, ahogy az összes európai anyag fent van. Nem tesz jót a tárgyalásoknak a titkolózás. Sokan például azt hiszik, hogy létezik egy megtárgyalt TTIP-egyezmény. Szeretném itt is hangsúlyozni: nincs egyezmény, csak tárgyalások vannak. Sok kérdéskörben ráadásul nincs is közös álláspont. A mi dolgunk egyelőre az, hogy ott üljünk a tárgyalóasztalnál és képviseljük a magyar érdekeket.

– Hogyan tudják képviselni a magyar érdekeket, hogyha az Európai Bizottság tárgyal, amely nem a tagállamok, hanem az egész unió érdekeit tartja szem előtt?

– Szögezzük le: az Európai Tanács a bizottságnak vegyes megállapodás tárgyalására adott mandátumot. Ez azt jelenti, hogy a tárgyalások alatt jelen vannak a tagállamok képviselői, és a végleges szöveget a tagállamok parlamentjeinek ratifikálniuk kell. Ezzel a bizottság is egyetért. Ha nem így történne, az sértené a tagállamok nemzeti szuverenitását.

– Mi történik, ha egy tagállam nem ratifikálja az egyezményt?

– Az gyakorlatilag vétót jelent. Egy tagállam is megvétózhatja így az egyezményt, így mi is.

– Magyarországon az is nehezíti a helyzetet, hogy az említett GMO-kérdésben az Alaptörvényünk tartalmaz rendelkezéseket. Az uniós jog­anyag felülírja az alkotmányokat.

– Mint mondtam, az Európai Bizottság nem tárgyalhat GMO-ügyben. Nem akarunk és nem is engedünk génmódosított növényt termeszteni, illetve ilyen élelmiszereket forgalmazni az országban.

– Kicsit térjünk ki a magyar érdekek képviseletére. A ratifikáció megtagadásán kívül milyen eszközeink vannak?

– Az uniós tagállamok álláspontjai között vannak eltérések, de nem nagyok. Európa józan, együtt vagyunk, ellentétek a tárgyalópartnerrel vannak. És higgye el, a tárgyalásokon nincs kis ország és nagy ország. Mi ugyanúgy tudjuk az érdekeinket képviselni, mint mások.

– Tud említeni olyan témát, amelyet kifejezetten befolyásolt a magyar lobbi?

– Persze, például az audiovizuális ágazat területén folyó tárgyalások számunkra érzékeny területet jelentettek. Szót emeltünk ellene, társakat szereztünk, és elértük, hogy ez a szektor kikerült a tárgyalásokból. De a GMO terén is úttörők voltunk. Markáns álláspontot képviseltünk, és mi is hozzájárultunk, hogy kikerüljön a téma a tárgyalásokból.

– És honnan tudják, hogy mi a nemzeti álláspont, hogy mit szeretne a közvélemény?

– Úgy, hogy társadalmasítjuk a kérdést: eddig nyolcvanhárom szervezettel tárgyaltunk. Megoszlanak a vélemények az egyezményről, az informatikai cégek például örülnének neki, mivel könnyebben elérnék az amerikai piacot, a vegyipar viszont tart tőle, fél az amerikai konkurenciától. Úgy látjuk, hogy nagyjából fele-fele arányban oszlanak meg azok, akik várakozással tekintenek a TTIP-re és azok, akik aggodalommal. Ráadásul nem hozhatjuk a ratifikáláskor a parlamentet olyan helyzetbe, hogy nem tudják, mit szeretnének a választók.

– Mitől félnek a szervezetek? Gyakran elhangzik, hogy a tőkeerős amerikai nagyvállalatok elnyomják az európai vetélytársakat.

– Részben jogos a félelem. Megint elmondanám, hogy távolról sincs még végleges szöveg, nem tudni, milyen feltételekkel jöhetnének a tengerentúli cégek, és nehéz felmérni a hatást, hogy mi lenne Európával. De két dolgot leszögezhetünk. Az egyik, hogy Európa józan, olyan egyezményt fogadunk el, amely előnyökkel jár nekünk és az uniónak. A másik pedig az, hogy Európa nem tett le a védővámok és védelmi intézkedések átmeneti vagy éppen végleges használatának lehetőségéről sem.

– Nem ellentétes vajon az egyezmény szellemével a védővámok használata?

– Nem. A lényeg a piacra jutás segítése, arról nincs szó, hogy minden akadály eltűnik. A környezet-egészségügyi, az állatjóléti, a munkajogi intézményeink magas színvonalúak, azokból nem adhatunk lejjebb. Azokon a területeken, ahol Európa magasabb színvonalat képvisel, védelmi intézkedésekkel élünk. Az egyezmény szerint nem összeolvadás lenne a két kontinens között, csak összefogás a kölcsönös előnyök elérése érdekében.

– A védővámok önmagukban nem jelentenek biztosítékot a tőkeerővel szemben.

– Tőkeerőnk nekünk is van. Csak azt tudom hangsúlyozni, hogy az egész unió észnél van, bármilyen erős is időnként a tárgyalópartner nyomása és lobbiereje, nem lehet ránk kényszeríteni egy olyan egyezményt, amelyből csak hátrányunk származik. Az amerikai félnek több kérdésben engednie kell.

– Elképzelhető az is, hogy nem lesz egyezmény?

– Kicsit szkeptikus vagyok a jövőt illetően, főleg azokkal a véleményekkel szemben, amelyek szerint egy-két éven belül megkötjük az egyezményt. De ha nem lesz belőle semmi, akkor is értékesek a tárgyalások, mert sok hasznos információt megtudunk a másikról.

– Létezik olyan álláspont is, hogy nem befolyásolnunk kellene a tárgyalásokat, mivel kis ország lévén úgysincs beleszólásunk, hanem felkészíteni a gazdaságot, különösen a vállalati szektort, a szabadkereskedelmi egyezményre.

– Egyrészt csak ismételni tudom magam: a magyar érdekképviselet erős a tárgyalások alatt. Nem sodródunk bele semmibe. Az pedig, hogy a megállapodás hogyan érinti a vállalati szektort, messzemenő kérdés. Mind a kormány, mind az unió nagy hangsúlyt fektet a kis- és középvállalkozásokra, ezt a szektort nem a TTIP miatt erősítjük, hanem azért, mert mind a növekedésben, mind a munkaerő-felszívásban jelentős szerepet játszik.

– Tehát lehetséges, hogy program indul a vállalati szektor védelmére?

– Ilyen programok ma is futnak. A TTIP tárgyalási folyamat szorosan nem kapcsolódik ezekhez. Ráadásul, miután az Európai Bizottság megegyezett az Egyesült Államokkal, még jön a tagállami ratifikációk köre, ez is hosszú folyamat. Úgy hiszem, hogyha lesz is egyezmény, nagyjából a felénél járhatunk a tárgyalásoknak.