Elvándorlás sújtja Kelet-Európát

A fiatalok egy része külföldön keresi a boldogulását, így jó szakembert egyre nehezebb találni itthon (Fotó: MH)

Drasztikus számokkal jelent meg a Nemzetközi Valutaalap elemzése a Kelet-Európát érintő kivándorlásról. Az adatok szerint a régiót, amelybe szinte a teljes Balkánt és a tőlünk keletre fekvő államokat is belevették, 1990 óta csaknem húszmillió ember hagyta el. Ez a teljes népesség több mint öt százaléka. Az elemzés szerint a környékbeli fejlettebb államokat, tehát Magyarországot, Lengyelországot, Szlovákiát, Csehországot és Szlovéniát tömörítő tömbből hatmillió ember távozott az elmúlt huszonöt évben.

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) Népességtudományi Kutatóintézete (NKI) háromévente kiadja a Demográfiai Portrét, a magyarországi népesedési folyamatokat bemutató jelentést. A 2015-ös kiadványban a migrációval foglalkozó fejezet szerzője leszögezi, hogy az elvándorlás, illetve a külföldi munkavállalás Magyarországon 2007 körül kezdett növekedni, majd 2011-től hirtelen felgyorsult. A hagyományos célországok – Németország és Ausztria – mellé az Egyesült Királyság is felzárkózott, továbbá számos új célország is megjelent. A 2011-es megerősödés nemcsak annak köszönhető, hogy hazánk lassan tette túl magát a globális pénzügyi válságon, de Németország és Ausztria mint a kivándorlás két hagyományos célországa, a korlátozások lassú lebontása után ekkor nyitotta meg teljesen a munkaerőpiacát a 2004-ben csatlakozott államok munkavállalói számára. „Magyarország azonban regionális összehasonlításban a kevesebb elvándorlóval rendelkező országok közé tartozik” – jelentette ki lapunknak Gödri Irén, az NKI kutatója. A szakember elmondta, hogy a szlovák és a lengyel munkavállalók kiáramlása hamarabb elkezdődött, és az arányuk is – különösen a lengyeleké – magasabb a hazainál.

Az adatok ettől még nem lesznek biztatók még úgy sem, hogy látszólag a környező országokból érkező bevándorlás kompenzálja a Magyarországot elhagyók számát. „A hivatalos hazai adatok alapján a migrációs egyenleg pozitív, tehát úgy tűnik, több ember érkezik hozzánk, mint amennyi elmegy, de ezekben az adatokban a kivándorlók zöme nem szerepel” – mondta Gödri Irén. Hozzátette: a fogadó országok adatai mást mutatnak. „Ha a tükörstatisztikákat nézzük, tehát azt, hogy hány magyar állampolgár jelenik meg bevándorlóként a célországokban, 2011-től nagy valószínűséggel már nem pozitív az egyenleg.” Ráadásul a hazaköltözőkről sincsenek pontos adatok, ahogy a szakember mondta: hiába van Németországnak statisztikája arról, hogy hány magyar hagyta el az országot, nem tudjuk megmondani, hogy ők hazajöttek vagy harmadik országba költöztek. Ami biztos, hogy 2014 januárjában a külföldön, európai országokban tartózkodó magyar állampolgárok száma 330 ezer körül volt, mintegy 240 ezer fővel több, mint 2001-ben.

„A helyzet megoldása az lenne, hogy megszüntetjük azokat az okokat, amelyek végleges kivándorlásra késztetik a fiataljainkat, illetve a hazatérésüket ösztönözzük” – jelentette ki Gödri Irén, és hozzáfűzte: a felmérések szerint a legtöbben a jobb munkalehetőségek, magasabb fizetés miatt távoznak. Ám nemcsak a pénzről van szó, a szakértő szerint olyan változásokra van szükség, amelyek pozitív jövőképet mutatnának a fiataloknak itthon is. A kormányzat Gyere haza fiatal! programja nem tekinthető sikeresnek, százöt hazacsábított munkavállaló után leállították. „Egy behatárolt csoportot céloztak meg a programmal: a felsőfokú végzettségű, piacképes szakmával rendelkező és az Egyesült Királyságban munkavállalási céllal tartózkodó magyar állampolgárokat, de a százöt hazahozott fiatal így is kevés” – mondta a szakértő. Az elvándorlás jelentős emberitőke-veszteséget jelent, amelynek negatív gazdasági hatásai vannak, ugyanakkor demográfiai következményekkel is számolni kell: a társadalom korszerkezete átalakul, csökken az aktív korú népesség aránya és tovább nő az időskori eltartottsági ráta. Mindezek mellett a szakemberhiány kialakulása is – amely számos területen már érzékelhető – jelentősen vissza tudja vetni a gazdasági növekedést. Ráadásul a születési ráta terén sem állunk jól. A KSH adatai szerint 2016 első negyedévében ezer lakosra kilenc élve születés és 13,2 halálozás jut. Az elmúlt tíz évben ezek a számok ingadoztak ugyan, de arányaikban nem változtak. A kormányzati intézkedéseknek nem sikerült megállítaniuk a népességfogyást, 2001 óta – a kivándorlást nem számítva – 344 ezer fővel csökkent Magyarország népessége. Ebben az adatban legalább tartjuk a lépést Európával, az ENSZ statisztikái alapján csak a mi földrészünk népessége fogy, s az előrejelzések szerint 2050-ben harmincmillióval élnek majd kevesebben az öreg kontinensen, mint ma.