„Egy valódi érdekvédelmi szervezet felépítése a cél”

Nagy Elek (Fotó: Csudai Sándor)

– Szatmáry Kristóf, a BKIK elnöke végül nem vállalta azt a nyilvános vitát, amelyre ön meghívta őt. Mi volt a célja ezzel a vitával?

– Korábban visszaigazolta a részvételét Szatmáry Kristóf, ám végül a nyilvánosságra hivatkozva visszalépett. Én ragaszkodtam ahhoz, hogy a vita nyilvános legyen, hiszen ez a legjobb módja annak, hogy a fővárosi kamara tagsága és ezen belül a ma szavazó küldöttek tudják, mi közül választanak. Egy interjú nem igazán alkalmas egy program részletes ismertetésére, de annyit röviden is kiemelnék, hogy a BKIK ma nem tart érdemi kapcsolatot a tagságával, a fővárosi cégek többsége még az elnökválasztás tényéről sem értesült. A kötelező regisztráció jó lehetőség egy valódi érdekvédelmi szervezet felépítésére, nekem ez a fő célom. Ma a BKIK nem így működik, aligha vannak nagy számban olyan cégek a tagságban, amelyek tudják, miért fizetik az éves tagdíjat, a regisztrációs díjról nem is beszélve.

– Milyen a viszonya Szatmáry Kristóffal?

– Nem szeretnék a személyével mélyebben foglalkozni. Ez a választás a kamara jövőjéről szól.

– Várja, hogy ön legyen az elnök?

– Ahogy az eddigi visszajelzésekből látszik, sokan várják, hogy változás történjen a BKIK-nál, amely ma sajnos a legkevésbé hatékony szervezet a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara tagszervezetei között. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara adatai szerint háromszázötvenezer vállalkozás van ma Budapesten, ebből alig hetvenegyezer fizet tagdíjat. Ez rendkívül rossz arány, különösen egy kötelező kamarai rendszerben. A kamarai tagság nem arról szól, hogy pénzt szedjünk a vállalkozásoktól, hanem arról, hogy jutányos éves díjért cserébe erős és hatékony érdekképviseletet működtessünk. Az, ha a díjat csak az érintett cégek töredéke fizeti, nem jó és nem is fair azokkal szemben, akik fizetik a díjakat. Ahogy az sem, ha ezért a pénzért jóformán semmit nem kapnak a vállalkozók.

– Milyen a hangulat a BKIK-ban?

– A hangulatjelentések nem túl optimisták, ráadásul emlékeztetnek ennek a kampánynak néhány mélypontjára, amelyek a számomra nem annyira a tagság hangulatáról, mint inkább az ellenfél kétségbeesettségéről szóltak. Azt hiszem, hogy azok, akiknek az egzisztenciája ettől a választástól függ, nagyon izgatottak, különösen, ha nem a legnagyobb gondossággal kezelték az általuk irányított szervezet vagyonát.